Ádámtól Éváig

Ádámmal akkor találkoztam először, amikor a Vámpírok bálja Alfrédjaként elbűvölt természetes és szívhez szóló hangjával. Olyan őszintén szólt, hogy azt hittem, egy igazi naiv kisfiú, aztán rájöttem, hogy egy céltudatos férfi, aki tudja, mit akar és képes azt elérni.

2008-ban felvételt nyert a Pesti Broadway Stúdióba, 2009-ben pedig a Pesti Magyar Színiakadémán kezdett tanulni, ahol megszerezte a színész képesítést. Ugyanebben az évben kapta meg a Vámpírok bálja című musicalben Alfréd szerepét. Ezután több musicalben, majd prózai darabban is szerepet kapott.

Ez a publikus rész és most jön az a rész, ahogyan ez a személyiség számomra értéket nyert. Első látásra, azt gondoltam, mindent készen kap. Környezete, szülei megfelelően motiválják, segítik és persze, hogy ebből csak jó jöhet ki! Azt hittem, felfekszik a hullámra és előbb utóbb célhoz ér, de nem!

Az a hang, ami elsőként megkapott, igaz hang és nem másé, hanem az Övé! Kaposváron is fellépett és az ismeretlen közönség Neki és csak Neki tapsolt, ismeretlenül a Csárdáskirálynőben.

Ön nem veszi észre? Ellopták a házát!

A magyar - úgy tűnik - cipeli a zsákot, cipeli a zsákot, a nagy adósságot! És miután nagy a zsák terhe, leszavazza az éppen uralkodó kormányt. Persze attól a zsákban a súly marad, néha több, néha kevesebb.

Ha a súly nagyot nő, a választófülkében összehoz majd 70%-ot, ha csak kicsit csökken, úgy gondolja, miért ment el szavazni! Morog, de megkönnyebbülést hoznak a TV-szappanoperák, vegyítve némi borral vagy töménnyel. Naponta.

A nép úgy gondolja, a Kádár-korszakban könnyebb volt, s mit mondjak, igaza is van. De azon nem gondolkodik, mikor is került a súly a nehéz zsákba. A súlyosabb gondolatokat nem érti, mert nem magyarázták el neki. Pedig ha kicsit is érteni akarná – miért ne akarná, csak nem mondták el neki, hogy lehet és érdemes -, bizony, manapság érdemes lenne körülnéznie a hírek között.

Merthogy nemzetközileg is közhírré tétetett, hogy Magyarország a 12. az adóparadicsomokba kimentett tőke szerint, sőt Európában aranyérmes.

Azért ne örvendezzenek ennek, mint olimpiai aranyérmeinknek: ez csupán annyit jelent, hogy országunk győztes abban, hogy egykori vezetői, elit rétege több pénzt tudott eldugni a lakosság elől, mint bármely más európai országban, sőt lakosságarányosan.

Ön tudja ki lopta el az Ön és gyermeke és unokája jövőjét? Mert az ellopott összegeket lassan megismerjük, a tettest még nem. De tudjuk, hogy 1990 előtt! Rémlik Önnek valami?

A fejenként legtöbb követ a világon a magyarok hátizsákjába tették be. Hurcoljuk is, mert kell, fiataljaink kimennek előle, fogyunk, mert külföld és minek ide gyerek?

Újsághirdetések, és ami mögöttük lehet

Nem szívesen foglalkozom a lassan agyoncsépelt IMF-témával, de tényleg jó lenne már tisztán látni, hogy mit is akarunk. Feltehetően ezt célozta meg a kormány, amikor öles újsághirdetéseket jelentetett meg arról, hogy mit nem fogadunk el az IMF-től. Hiába kérik, nem nyúl a kormány a nyugdíjakhoz, nem vezeti be az ingatlanadót, és a családi támogatások rendszerét sem változtatja meg.

Nekem még nem sikerült találkozni egy hiteles IMF-követelési listával sem, de ezek szerint ezek benne vannak. Ezt a kormány határozottan elutasítja. Gyanítom, más kérdésekben mégis kénytelenek leszünk engedni, ha azt akarjuk, hogy kicsit is stabilizálódjon a magyar gazdaság.

Legalábbis ez tűnik ki abból, hogy Matolcsy miniszter egy meglehetősen kemény takarékossági programot hirdetett meg. Ez az IMF-nyomására készülhetett. Vagyis: nem kapunk IMF-hitelt, ha jövőre emelik a pedagógusbéreket, ha hagyja a kormány, hogy egyszerre vehessenek fel az emberek nyugdíjat és fizetést is, ha nem csökken az állami apparátus létszáma, vagy nem talál ki a pénzügyi szakgárda valamiféle új bevételi forrást. Például a pénzügyi utalások, vagy egyéb akciók megadóztatását. Ha ezek nem jönnek, bukik a költségvetés.

Nem könnyű az életünk, annyi bizonyos. Ennek döntő részben az annyiszor agyonszidott múlt az oka, de lassan már a jelen is. Nagy baj, hogy cégek ezrei mennek tönkre, és a megmaradtak is képtelenek megtartani a dolgozóikat. A közmunkától pedig nem megyünk sokat előre, hisz ettől a gazdaságunk szemernyit sem nő. Még mindig nem sikerül a gazdasági talpraállás.

Most mégis úgy tűnik, hogy – a hirdetések ellenére -, beindított a kormány egy igen komoly takarékossági intézkedési sort. Bármennyire is fájó ez, éppen itt az ideje ezeknek a lépéseknek.

Európának kiszámíthatatlanok vagyunk. Ilyen ide-oda tánc maga az IMF-EU hitelfelvétel is. Egyik nap megy hitel nélkül, másik nap azt halljuk, hogy nagy szükség van rá. Valószínű, hogy Orbán Viktor mondta itt is ki a valót: megvagyunk a hitel nélkül is, igaz, hogy nagyon nehezen, és csak ideig-óráig. Még működünk 2012-ben is, de lényegesen könnyebb lenne a helyzetünk, ha már sikerült volna a megállapodás.

A manipuláció!

Itt most felsorolás történik az ellenfelekről. Egyes, kettes, hármas, stb, stb. Nem akarok az összes részletbe belemenni, az ellenfeleket kivesézni. De azért egyet kiragadok belőle.

Az ötödik ellenfél: a média. Bárkinek el tudunk adni bármit, vagy majdnem bármit. Ehhez csupán az kell, hogy ezt a „ bármit ” a megfelelő csomagolásban tálaljuk fel. A csomagolás fontosabb, mint a tartalom.

Nem is foglalkoznék ezzel a témával, hiszen nem vagyok szakértője, csak hát a kíváncsiságom hajtott. Esténként jó szokásom szerint ülök a gépem előtt, és olvasom a friss híreket vagy utánanézek valaminek. Szeretem elolvasni a hírek utáni megjegyzéseket.

Egyszer csak megakadt a szemem egy cikken, ami a most újraindult „SZTÁR” kutató versenyről szólt. Különösebben nem érdekel a téma, egyszer már ki is fejtettem a véleményemet róla. Léptettem is volna az egerem tovább, hogy egy másik témát keressek, de - mondom magamban - azért belekukkantok a sorokba.

Halhatatlan építészek halála II. – A végzetes szerelem

Magyar Ede háromévesen lett Magyar, addig Oszadszkiként élte világát Orosházán, asztalosmester édesapja mellett. Az ügyes fiú először Szegeden tanult egy építőmesternél, majd Temesvárra, később Pestre került – itt szerezte meg építőmesteri képesítését.

Magyar Ede tehát nem volt építészmérnök, sem építőművész – „csak” egy olyan mester, aki a lakóháztól a palotáig, a templomtól a színházig mindig azt épített, amire éppen szükség volt. Sokat járt külföldre, így Bécsben, Münchenben és Párizsban is találkozott a szecesszióval. Külföldi folyóiratokat is járatott, ezek szintén közrejátszhattak saját stílusa kialakításában – melyet ugyanúgy jellemez a dúsan burjánzó növényi ornamentika, mint a szigorúbb vonalvezetésű, kevesebb díszítést alkalmazó irányzat.

Magyar Ede mindent elvállalt a magánházaktól a többemeletes épületekig, villákig – később ez vezetett halálához is. Amikor a szegedi Jósika utca 14. szám alatti házat tervezte, beleszeretett megbízója feleségébe, házassága válságba jutott. Új életet akart kezdeni, a válás azonban nagyon nehezen indult meg.

A vele szemben támasztott feltételek anyagilag is megviselték, a válási procedúrában a csőd szélére került a 35 éves építész. Éppen 100 évvel ezelőtt, egy végzetes májusi napon szerelmi bánatában, az általa tervezett házban, szerelme ajtaja előtt revolverével szíven lőtte magát.

Születésnapi levél, egy elmaradt születésnapra

Vannak dolgok, amiknek nem szabadna megtörténniük, és vannak, amiknek meg kellene történniük. S van, hogy a kettő majdnem egy, ám az egyiktől nem lehet a másik. Az ember ilyenkor nem tehet mást, csak gyertyát gyújt, s arra gondol milyen lett volna, ha...

Ha a sors kegyes és megadja, de néha nem kegyes.

Most lenne 80 éves. Tervezgettük, hogyan tegyük emlékezetessé, széppé, olyanná, amilyennek egy 80 éves, a munkában nem megfáradt, hanem megedződött, még mindig a holnapot tervező, fát ültető aktív ember születésnapjának lennie kell.

Augusztus elején még fát hasogatott, 6 köbméter, 30-40 cm-es cserfát négyelt fel. Mikor mondtam, várjon a hétvégéig, akkor segítek, csak nevetett, „elbírok még vele”. És elbírt. Aztán pár hét múlva ledöntötte a betegség. A műtét után néhány napig még bíztató állapotban volt, vidáman próbált ellenállni, de ez egyszer kifogott rajta a sors.

Pedig volt miben edződnie, kiskamaszként a mai Szlovákia területén érte a háború. Mesélt az oroszok Vágba fúló lovairól. Arról, hogyan foglalták le a helyiek lovait, köztük az övékét is. Az elhajtott csikóról, amit ő, a 13 éves gyerek seprűnyéllel felfegyverkezve próbált visszaszerezni. Akkor még kegyes volt hozzá a végzet, az orosz katonák nem lőtték le, csak kinevették.

Az égi mezőkön biztosan találkozott már Katona Miklóssal, aki az áttelepített, az új házat kereső éhes gyereknek egy csupor tejet adott.

Meséiben ott volt a Rákosi- és a Kádár-rendszer összes visszássága, utálta azt a képmutató világot, ám megpróbált humorral viszonyulni hozzá. Régen az Eszterházyak vadásztak, ma meg a szarháziak. Nem tudom, honnan a mondás, én tőle hallottam először.

Bemutatkozik lapunkon a Muffinmágus

Biró Viktória vagyok, hobbycukrász, a oldal szerkesztője.

Imádok sütni, szeretem, hogy kikapcsol és mindig új dolgokat próbálhatok ki. Gyerekkoromban folyton édesanyám nyomában voltam, és ellestem tőle, amit csak tudtam.

Gyakran lepem meg a családomat süteményeimmel és tortáimmal. Sokféle receptet kipróbáltam már, sőt szívesen alkotok sajátokat is.

Gyakran kerestek meg ismerőseim receptet, sütési tanácsokat kérve, ezért egy éve elindítottam a blogomat Muffinmágus címmel, ahol rendszeresen bemutatom, hogy miket alkotok a konyhában.

A muffinok mellett számos más sütemény receptet, sütési tanácsot is olvashattok ezen az oldalon.

Mint helyi gasztroblogger, az a megtiszteltetés ért, hogy a Kaposvármost.hu oldalon hétről hétre vasárnaponként megjelenhetnek írásaim.

Három isteni almás recept

Az őszi szezon nagy kedvence az alma. Amellett, hogy finom és roppant egészséges, kiváló alapanyag a konyhában. Ha unod a hagyományos almás süteményeket, próbáld ki az alábbi finomságokat. Könnyen, gyorsan elkészíthetők, és garantáltan pillanatok alatt elfogynak.

Almás fahéjas muffin

Elkészítés:

1. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Az almákat megpucoljuk, és nagylyukú reszelőn lereszeljük.

2. A száraz hozzávalókat (cukor, liszt, rétesliszt, sütőpor, szódapor, só, fahéj, alma) egy tálban összeforgatjuk.

3. Elkeverjük a tojást, a tejföllel és az olajjal, majd hozzáadjuk a száraz hozzávalókat. Csak rövid ideig kell keverni!

4. A formába muffin papírt teszünk vagy kikenjük vajjal. A mélyedéseket 2/3-ig töltjük a masszával. A már előmelegített sütőbe tesszük, és 25 percig sütjük.

5. A mázhoz a vajat megolvasztjuk, feloldjuk benne a cukrot, hozzákeverjük a fahéjat és forrón a muffinokra öntjük.

Isteni lett! Pillanatok alatt elfogyott!

Elkészítési idő: 1/2 óra

Kattintson további két almás receptért!

Teste térkép, lelke MAGYAR

Kisgyőri Győri Gábor - akit alig ismerek, de mégis együtt rezeg lelkünk - végre egy elismerő kitüntetést kapott: a Honvédelem Napján átvehette a III. osztályú Magyar Hadisírgondozásért Kitüntető Címet.

Miért is ez a rezonancia?

Nagyapám képezi ezt a kapcsot, aki hadifogolynak kinevezve egyszerű parasztként ártatlanul megjárta Oroszország legmélyebb bugyrait, és évekig ürgehúson és káposztán tartotta életben magát (egy falusi énekkar tagja volt, így lett Volksbundista). Annyi a különbség, hogy Gábor mindent megtesz az Ősök emlékéért, én pedig nem, sajnos. Megérdemelten tüntették ki és minden tiszteletem az övé ezért.

Persze más különbség is van közöttünk, hiszen ő olyan magas IQ-hányadossal rendelkezik, ami számomra elérhetetlen ebben az életben.

A címet azért megmagyaráznám: „teste térkép”- ez  annyit jelent, hogy olyan tökéletes tetoválásokat visel, amit bárki megirigyelhet. Nem kispályás. „Lelke Magyar” - egyesít minden olyan tulajdonságot, ami számomra követendő.

Nem fél, mert nincs miért félnie. Olyan tiszta és igaz gondolatai vannak, amikről visszapattan a gáncs. Ezerszer elmehetett volna ebből az országból, de ő maradt és mindenkor kiállt azokért az értékekért, amikért érdemes.

Durva történet kemény kérdésfeltevésekkel

A napokban derült fény arra, hogy idén tavasszal Budán két férfi durván megerőszakolt egy fiatal lányt. A két tettes az erőszakot előre elhatározván, erdőszéli padon várt arra jövő áldozatára.

Egy 14 éves arra futó leány a gyöngyvirág erdőben gyöngyvirágnyílás idején megerőszakoltatott, elvesztette szüzességét, kétszeres konkrét erőszak után végképp megaláztatva, kétszer orális szexre lett kényszerítve. Aztán elmenekült, eszméletét vesztette, s egy erdész talált reá.

Az elkövetők közül az idősebb, egy 60 éves hajléktalan többszöri erőszakos közösülés miatt már többször ült börtönben. Az általa hónapokkal korábban felkarolt 16 éves, nevelőotthonból eltávozott fiatal pedig - úgy tűnik - megfelelő és felkészült tettestársa volt.

Ami a következményeket illeti:

A szerencsétlen leány szenvedésén és görcsein talán avatott kollégáim sokat tudnak segíteni, de női önbecsülését és emberi méltóságát aligha sikerül valaha is teljesen helyreállítani.

Az USA nem kevés tagállamában a két tettest feltehetően halálra ítélik és másfél évtized után méreginjekcióval kivégzik. Idehaza is aligha lehet 15-20 évnél kevesebb az ítélet. Az ítéletben lehet mérlegelés, akár enyhítés, de az áldozat szenvedésén és megaláztatásán soha. Alig lehet kétséges, hogy az ítélet csak határozott, jogszerű és következetes lehet. Ez az áldozaton azonban aligha segít.

Nincs kétségem, hogy az elkövetőknek aligha lehet enyhítő körülmény, egy jogállamnak kemény kereteket kell szabnia. De mi azért elgondolkodhatunk, ha indulataink engedik: ettől még semmi enyhítő körülmény nem keletkezik!

Parlamenti munka, őszi nagyüzem

Teljes energiával működik a Parlament, várt és váratlan törvények elfogadásával. Váratlan volt a nyerőautomaták teljes körű betiltása, a játékkaszinók kivételével. Jó lenne tudni, hogy mi az a nemzetbiztonsági veszély, ami egyéb okok mellett, szóba jött a törvény meghozásához, de nem tudjuk. Ezek általában titkos dolgok, gondolom, jó okkal hallgatnak róla. A nyerőautomatákért nem kár. A működtetőik biztosan nem így látják, de ők vannak kisebbségben.

Ezek a pénznyelő gépek nagyon sok szociális segélyt, nyugdíjat, de még havi fizetést is elraboltak, olyan családoktól, ahol volt egy megszállott játékos. És sajnos sok ilyen család akadt. A játék, szenvedéllyé tud válni, a szenvedély kielégítésének kényszere pedig nem ismer határokat. Sokan a család utolsó forintjait a gépekbe dobálták. És várták a nagy nyereményt, ami ugye, borítékolhatóan nem jött. Ennek most vége. Akinek sok pénze van, az játszhat továbbra is. Csak fel kell szépen öltöznie, és besétálni egy játékkaszinóba. Egy biztos: ezzel a törvénnyel sok-sok családot megment a kormány, akár az éhezéstől is.

Orbán Viktor miniszterelnök a parlamenti ülésen kiváló formában volt. Szellemesen válaszolt a neki címzett ellenzéki kérdésekre. Nem kerülte ki a kínosabb, nehezebb témákat sem. Így például, a valóban tragikus azeri-örmény helyzetet, amibe egy gyilkos kiadásával mi is belekeveredtünk. Kivédhetetlen, hogy ilyen szituációk előforduljanak. Ez – ahogy a kormányfő elmondta – nem a mi ügyünk. Ez eddig volt magyar ügy. Ahogy az azeri gyilkos elhagyta jogszerűen az országot, már mások feladata vele a törvényeket betartatni. Igazán kár, hogy ezt egy olyan sokat szenvedett, szimpatikus ország, mint Örményország, nem így látja, és ellenünk (is) fordult.