A kitüntetett, akire éppen rászámolnak

Ezt a címet az egyik német csatorna politikai műsorától kölcsönöztem. A beszélgetés az Európai Unió kitüntetéséről, a Nobel-békedíjról szólt. A máskor oly frappánsan vitázó újságírók nem nagyon tudtak mit kezdeni a norvég parlament e különös döntésével. Ahhoz kétség sem fért, hogy az indoklással – mármint azzal, hogy az Európai Unió léte ennek a hosszú háborúmentes időszaknak a záloga –, senki nem vitatkozott.

Hetven évvel ezelőtt még egymást gyilkolta a német, a francia, az angol, az osztrák, a belga, a holland vagy éppen az olasz. Ma pedig nagy ölelkezések, francia-német puszilkodás, és folyamatos brüsszeli találkozások képei határozzák meg a mindennapjainkat. Legyen is ez így, soha ne is változzon meg! Azt hiszem, hogy nemzedékem legnagyobb szerencséje, hogy nem kellett megismernie a háború borzalmát. Ha ezt nézzük, az Európai Unió nagyon is megérdemelte a Nobel-békedíjat. Megy is a találgatás, hogy ki fogja majd átvenni ezt a szép elismerést.

A különös talán a kitüntetés időpontja. Ne felejtsük, az Európai Unió súlyos gazdasági-pénzügyi válsággal küzd. Az unióra éppen rászámolnak. A legsúlyosabb ütésbe a görögök szaladtak bele. Akik ezt érthető módon nagyon nem akarják tudomásul venni. Bátor lépés volt Angela Merkel német kancellár asszonytól, hogy ellátogatott ebbe a megroggyant országba. A görög nép padlón van, mégis forrong.

Felháborodásukat sajnos nem az okozza, hogy politikusaik meghamisították az euró-övezetbe való belépéskor a gazdasági számaikat. Az sem, hogy évtizedekig a megengedetnél, a megtermeltnél jóval nagyobb lábon éltek. Helyette minden dühüket a németek ellen fordítják. Mondván, hogy Görögországot a németek jutatták koldusbotra. Hogy ez óriási tévedés, ezt maguk is tudják.

Azt hiszem, hogy nemzedékem legnagyobb szerencséje, hogy nem kellett megismernie a háború borzalmát. Ha ezt nézzük, az Európai Unió nagyon is megérdemelte a Nobel-békedíjat.

Sajnos néhány idióta – sajnálom, jobb szó erre nincs –, Hitler-bajusszal, horogkereszttel, náci-ruhában ábrázolta Angela Merkelt egy ellentüntetésen. Ez csak ronthat a görögök helyzetén. Jó lenne, ha arra is odafigyelnének, hogy az egyszerű német polgároknak már kezd elege lenni abból, hogy euró-milliárdokat pumpáljanak egy beteg, görög politikai-gazdasági rendszerbe.

A blog

A mostani generáció gyorsan szeretne információhoz jutni. Azt tanulják szívesen, ami releváns, azonnal hasznosítható és szórakoztató.

Tehát rövid, tömör.

Győzikét valószínűleg elítélik adócsalásért.

Jimmy fia elismerte, hogy neki kellett volna kiesni az élőműsorból.

Ha ma kikap a fociválogatott, nem kell tovább számolni a pontokat.

A forint erősödött legjobban a dollárhoz viszonyítva.

Tehát a mai napra ennyi és semmi több.

Ja és még valami: azért a blog legyen az etika szabályai szerint megírva. Ne sértsen meg senkit. Viszont legyen egy kicsit görbe tükör a javítandók előtt. És a legfontosabb: legyen egy olyan ember, mint az én barátom, aki az ilyen mazsolákat segíti. Köszönet neki érte.

Napi bulvár

Fincsi Pipi nyűgösen nyomta ki a telefont. Utálom, utálom, utálom suttogta bele a sötétbe, de csak halkan, nehogy a nagy bulvárkörforgásban éppen esedékessé vált szerelme, a punk énekes Pukkival Pukkasztó Pilu felébredjen, mert az általában késéshez vezetett.

Hajnali műsor, nagy ész volt, aki kitalálta. Persze, elmagyarázták már sokszor neki, hogy a pórnép hajnalonként, míg készülődik, vagy már utazik dolgozni, szívesen hallgatja a sztárokat, és ő különösen kedvelt volt, hiszen általában soha nem értette Benemállapofája Péter poénjait, s ez igazi pluszt adott a műsornak.

Óvatosan felkelt, bekapcsolta a kávéfőzőt, aztán lezuhanyozott. A földig érő tükör előtt hosszasan szemlélte majdnem tökéletes testét. Próbálta elképzelni önmagát terhesen, mert Pipi titkos álma egy gyermek volt.

Egy gyermek, akit hároméves koráig tanítgathat arra, amit ő tud, hogy aztán kifogyva a tudományokból átadja azoknak, akik erre vannak kiképezve, hogy tovább okosítsák, ha lehet. Persze, tudta: mostani esedékes szerelme és saját intellektusa összeadva sem rúgna sokra, de Pipi bízott a véletlenben, abban, hogy miként vaktyúk is találhat szemet, úgy két 60-as IQ is összeadódhat, a gének kiszámíthatatlan összjátéka folytán.

Már természetgyógyászokhoz, jósokhoz, mentalistákhoz, és mentalistátlanokhoz is járt. Szerette volna, ha vágyott terhessége egyben új fejezet is lenne a karrierjében. Teherbe esni egyedi módon, terhesnek lenni és nem lenni. Néhányszor még templomba is elment, ám a Szentlélektől fogantatást számos bulvár előtti és bulvár miatti kalandjai, és Pilu csillapíthatatlan természete miatt elvetette.

Hallott valami mesterséges megtermékenyítésről is, ám a műveletet magát nem igazán tudta elképzelni, így ezt a lehetőséget inkább kihúzta a listáról. Persze, várhatna is, míg Pilu helyett valaki mást dob ki neki a bulvár szerelem rulett, de nem volt igazán kedve hozzá, úgy érezte, itt az ideje, hogy kezébe vegye a sorsát, hogy végre ne őt irányítsák, hanem ő irányítson.

Pipi bízott a véletlenben, abban, hogy miként vaktyúk is találhat szemet, úgy két 60-as IQ is összeadódhat, a gének kiszámíthatatlan összjátéka folytán.

Míg a taxiban ébredezett, próbálta továbbgondolni a dolgokat. Mi értelme egy egyértelműen Piluhoz köthető terhességnek? Nagyjából semmi, ellenben, ha kiderül, hogy több jelölt is van, az egyből megnöveli a hallgatottságot, nézettséget, olvasottságot, kibeszéltséget stb…

Néha történnek csodák, alkalom adtán még egy stúdió felé hajtó taxiban is bekövetkezhet a megvilágosodás. Két sarokra a rádiótól Pipi már pontosan tudta, mit kell tennie.

A fehér bot

Kisgyerekkoromban szájtátott kíváncsisággal néztem a városi forgalomban közlekedő vakokat és esténként néha csukott szemmel közlekedtem az ismerős lakásban, hogy megtapasztaljam, milyen lehet a láthatatlan világban élni. Amikor kisiskolásként elolvastam Sheila Hockent történetét, titkon egy olyan vakvezető kutyára vágytam, mint Emma - persze anélkül, hogy megvakulnék.

A munkám során szem előtt kell tartanom az akadálymentesítést, az épületek és a közterek taktilis jelekkel és Braille-feliratokkal való jelölését, a tájékozódást segítő vezetősávok és figyelmeztető jelek látók számára kiismerhetetlen világát. Amikor a Mozi felújításakor úgy döntöttünk, hogy kihelyezzük az épület arányos bronz mását, hogy a vakok is megtapasztalhassák az épület tömegét és a homlokzatának plasztikusságát, egyszerre éltem át életem egyik legfelemelőbb és legmegrázóbb élményét építészként.

Vak segítőm végigtapogatta a kis mozi elkészült gipszmodelljét én pedig közben elmeséltem neki azt, amit a kezével „lát”. Megrendült áhítattal vallotta be, hogy soha el nem tudta képzelni, hogy egy épület ennyire szép lehet. Ami nekem természetes volt, az számára egy addig soha nem tapasztalt megdöbbentő élmény volt.

Váratlan helyzetek a konyhában

Veled is előfordult már, hogy nem úgy alakult minden a konyhában, ahogy tervezted? Mit teszel ilyenkor? Pánikba esel, vagy a probléma megoldásra koncentrálsz? Mit teszel, ha elfogyott otthon valami a receptben szereplő hozzávalókból?

Te is jártál már úgy, hogy volt egy jó süti recepted, amit szerettél volna megsütni, de nem volt kéznél minden hozzávaló?

Adok néhány ötletet, hogy mivel helyettesítheted a hiányzó alapanyagokat! És ki tudja? Talán az eredetinél sokkal jobb sül ki belőle! Ne ess pánikba, nézz körül a konyhában, hogy mit használhatnál helyette! Légy kreatív! A legjobb receptek így születnek!

Elfogyott a liszt?

A finomlisztet helyettesítheted rétes liszttel, vagy teljes kiőrlésű liszttel, utóbbi esetben kicsit több folyadék kell a tésztába. Liszt helyett használhatsz étkezési keményítőt is. Ez azért is szerencsés választás, mert kevésbé hizlal. A liszt egy részét kiválthatod kakaóval, vagy darált dióval is!

Nincs elég tojás?

Használhatunk helyette hiányzó tojásonként 8,5 dkg cukrozatlan almát, vagy sárgabarackpürét. Vagy akár két tojás fehérjével is helyettesíthetünk egy egész tojást.

Ádámtól Éváig

Ádámmal akkor találkoztam először, amikor a Vámpírok bálja Alfrédjaként elbűvölt természetes és szívhez szóló hangjával. Olyan őszintén szólt, hogy azt hittem, egy igazi naiv kisfiú, aztán rájöttem, hogy egy céltudatos férfi, aki tudja, mit akar és képes azt elérni.

2008-ban felvételt nyert a Pesti Broadway Stúdióba, 2009-ben pedig a Pesti Magyar Színiakadémán kezdett tanulni, ahol megszerezte a színész képesítést. Ugyanebben az évben kapta meg a Vámpírok bálja című musicalben Alfréd szerepét. Ezután több musicalben, majd prózai darabban is szerepet kapott.

Ez a publikus rész és most jön az a rész, ahogyan ez a személyiség számomra értéket nyert. Első látásra, azt gondoltam, mindent készen kap. Környezete, szülei megfelelően motiválják, segítik és persze, hogy ebből csak jó jöhet ki! Azt hittem, felfekszik a hullámra és előbb utóbb célhoz ér, de nem!

Az a hang, ami elsőként megkapott, igaz hang és nem másé, hanem az Övé! Kaposváron is fellépett és az ismeretlen közönség Neki és csak Neki tapsolt, ismeretlenül a Csárdáskirálynőben.

Ön nem veszi észre? Ellopták a házát!

A magyar - úgy tűnik - cipeli a zsákot, cipeli a zsákot, a nagy adósságot! És miután nagy a zsák terhe, leszavazza az éppen uralkodó kormányt. Persze attól a zsákban a súly marad, néha több, néha kevesebb.

Ha a súly nagyot nő, a választófülkében összehoz majd 70%-ot, ha csak kicsit csökken, úgy gondolja, miért ment el szavazni! Morog, de megkönnyebbülést hoznak a TV-szappanoperák, vegyítve némi borral vagy töménnyel. Naponta.

A nép úgy gondolja, a Kádár-korszakban könnyebb volt, s mit mondjak, igaza is van. De azon nem gondolkodik, mikor is került a súly a nehéz zsákba. A súlyosabb gondolatokat nem érti, mert nem magyarázták el neki. Pedig ha kicsit is érteni akarná – miért ne akarná, csak nem mondták el neki, hogy lehet és érdemes -, bizony, manapság érdemes lenne körülnéznie a hírek között.

Merthogy nemzetközileg is közhírré tétetett, hogy Magyarország a 12. az adóparadicsomokba kimentett tőke szerint, sőt Európában aranyérmes.

Azért ne örvendezzenek ennek, mint olimpiai aranyérmeinknek: ez csupán annyit jelent, hogy országunk győztes abban, hogy egykori vezetői, elit rétege több pénzt tudott eldugni a lakosság elől, mint bármely más európai országban, sőt lakosságarányosan.

Ön tudja ki lopta el az Ön és gyermeke és unokája jövőjét? Mert az ellopott összegeket lassan megismerjük, a tettest még nem. De tudjuk, hogy 1990 előtt! Rémlik Önnek valami?

A fejenként legtöbb követ a világon a magyarok hátizsákjába tették be. Hurcoljuk is, mert kell, fiataljaink kimennek előle, fogyunk, mert külföld és minek ide gyerek?

Újsághirdetések, és ami mögöttük lehet

Nem szívesen foglalkozom a lassan agyoncsépelt IMF-témával, de tényleg jó lenne már tisztán látni, hogy mit is akarunk. Feltehetően ezt célozta meg a kormány, amikor öles újsághirdetéseket jelentetett meg arról, hogy mit nem fogadunk el az IMF-től. Hiába kérik, nem nyúl a kormány a nyugdíjakhoz, nem vezeti be az ingatlanadót, és a családi támogatások rendszerét sem változtatja meg.

Nekem még nem sikerült találkozni egy hiteles IMF-követelési listával sem, de ezek szerint ezek benne vannak. Ezt a kormány határozottan elutasítja. Gyanítom, más kérdésekben mégis kénytelenek leszünk engedni, ha azt akarjuk, hogy kicsit is stabilizálódjon a magyar gazdaság.

Legalábbis ez tűnik ki abból, hogy Matolcsy miniszter egy meglehetősen kemény takarékossági programot hirdetett meg. Ez az IMF-nyomására készülhetett. Vagyis: nem kapunk IMF-hitelt, ha jövőre emelik a pedagógusbéreket, ha hagyja a kormány, hogy egyszerre vehessenek fel az emberek nyugdíjat és fizetést is, ha nem csökken az állami apparátus létszáma, vagy nem talál ki a pénzügyi szakgárda valamiféle új bevételi forrást. Például a pénzügyi utalások, vagy egyéb akciók megadóztatását. Ha ezek nem jönnek, bukik a költségvetés.

Nem könnyű az életünk, annyi bizonyos. Ennek döntő részben az annyiszor agyonszidott múlt az oka, de lassan már a jelen is. Nagy baj, hogy cégek ezrei mennek tönkre, és a megmaradtak is képtelenek megtartani a dolgozóikat. A közmunkától pedig nem megyünk sokat előre, hisz ettől a gazdaságunk szemernyit sem nő. Még mindig nem sikerül a gazdasági talpraállás.

Most mégis úgy tűnik, hogy – a hirdetések ellenére -, beindított a kormány egy igen komoly takarékossági intézkedési sort. Bármennyire is fájó ez, éppen itt az ideje ezeknek a lépéseknek.

Európának kiszámíthatatlanok vagyunk. Ilyen ide-oda tánc maga az IMF-EU hitelfelvétel is. Egyik nap megy hitel nélkül, másik nap azt halljuk, hogy nagy szükség van rá. Valószínű, hogy Orbán Viktor mondta itt is ki a valót: megvagyunk a hitel nélkül is, igaz, hogy nagyon nehezen, és csak ideig-óráig. Még működünk 2012-ben is, de lényegesen könnyebb lenne a helyzetünk, ha már sikerült volna a megállapodás.

A manipuláció!

Itt most felsorolás történik az ellenfelekről. Egyes, kettes, hármas, stb, stb. Nem akarok az összes részletbe belemenni, az ellenfeleket kivesézni. De azért egyet kiragadok belőle.

Az ötödik ellenfél: a média. Bárkinek el tudunk adni bármit, vagy majdnem bármit. Ehhez csupán az kell, hogy ezt a „ bármit ” a megfelelő csomagolásban tálaljuk fel. A csomagolás fontosabb, mint a tartalom.

Nem is foglalkoznék ezzel a témával, hiszen nem vagyok szakértője, csak hát a kíváncsiságom hajtott. Esténként jó szokásom szerint ülök a gépem előtt, és olvasom a friss híreket vagy utánanézek valaminek. Szeretem elolvasni a hírek utáni megjegyzéseket.

Egyszer csak megakadt a szemem egy cikken, ami a most újraindult „SZTÁR” kutató versenyről szólt. Különösebben nem érdekel a téma, egyszer már ki is fejtettem a véleményemet róla. Léptettem is volna az egerem tovább, hogy egy másik témát keressek, de - mondom magamban - azért belekukkantok a sorokba.

Halhatatlan építészek halála II. – A végzetes szerelem

Magyar Ede háromévesen lett Magyar, addig Oszadszkiként élte világát Orosházán, asztalosmester édesapja mellett. Az ügyes fiú először Szegeden tanult egy építőmesternél, majd Temesvárra, később Pestre került – itt szerezte meg építőmesteri képesítését.

Magyar Ede tehát nem volt építészmérnök, sem építőművész – „csak” egy olyan mester, aki a lakóháztól a palotáig, a templomtól a színházig mindig azt épített, amire éppen szükség volt. Sokat járt külföldre, így Bécsben, Münchenben és Párizsban is találkozott a szecesszióval. Külföldi folyóiratokat is járatott, ezek szintén közrejátszhattak saját stílusa kialakításában – melyet ugyanúgy jellemez a dúsan burjánzó növényi ornamentika, mint a szigorúbb vonalvezetésű, kevesebb díszítést alkalmazó irányzat.

Magyar Ede mindent elvállalt a magánházaktól a többemeletes épületekig, villákig – később ez vezetett halálához is. Amikor a szegedi Jósika utca 14. szám alatti házat tervezte, beleszeretett megbízója feleségébe, házassága válságba jutott. Új életet akart kezdeni, a válás azonban nagyon nehezen indult meg.

A vele szemben támasztott feltételek anyagilag is megviselték, a válási procedúrában a csőd szélére került a 35 éves építész. Éppen 100 évvel ezelőtt, egy végzetes májusi napon szerelmi bánatában, az általa tervezett házban, szerelme ajtaja előtt revolverével szíven lőtte magát.