Halhatatlan építészek halála II. – A végzetes szerelem
Magyar Ede háromévesen lett Magyar, addig Oszadszkiként élte világát Orosházán, asztalosmester édesapja mellett. Az ügyes fiú először Szegeden tanult egy építőmesternél, majd Temesvárra, később Pestre került – itt szerezte meg építőmesteri képesítését.
Magyar Ede tehát nem volt építészmérnök, sem építőművész – „csak” egy olyan mester, aki a lakóháztól a palotáig, a templomtól a színházig mindig azt épített, amire éppen szükség volt. Sokat járt külföldre, így Bécsben, Münchenben és Párizsban is találkozott a szecesszióval. Külföldi folyóiratokat is járatott, ezek szintén közrejátszhattak saját stílusa kialakításában – melyet ugyanúgy jellemez a dúsan burjánzó növényi ornamentika, mint a szigorúbb vonalvezetésű, kevesebb díszítést alkalmazó irányzat.
Magyar Ede mindent elvállalt a magánházaktól a többemeletes épületekig, villákig – később ez vezetett halálához is. Amikor a szegedi Jósika utca 14. szám alatti házat tervezte, beleszeretett megbízója feleségébe, házassága válságba jutott. Új életet akart kezdeni, a válás azonban nagyon nehezen indult meg.
A vele szemben támasztott feltételek anyagilag is megviselték, a válási procedúrában a csőd szélére került a 35 éves építész. Éppen 100 évvel ezelőtt, egy végzetes májusi napon szerelmi bánatában, az általa tervezett házban, szerelme ajtaja előtt revolverével szíven lőtte magát.