Halhatatlan építészek halála II. – A végzetes szerelem

Magyar EdeMagyar Ede háromévesen lett Magyar, addig Oszadszkiként élte világát Orosházán, asztalosmester édesapja mellett. Az ügyes fiú először Szegeden tanult egy építőmesternél, majd Temesvárra, később Pestre került – itt szerezte meg építőmesteri képesítését.

Magyar Ede tehát nem volt építészmérnök, sem építőművész – „csak” egy olyan mester, aki a lakóháztól a palotáig, a templomtól a színházig mindig azt épített, amire éppen szükség volt. Sokat járt külföldre, így Bécsben, Münchenben és Párizsban is találkozott a szecesszióval. Külföldi folyóiratokat is járatott, ezek szintén közrejátszhattak saját stílusa kialakításában – melyet ugyanúgy jellemez a dúsan burjánzó növényi ornamentika, mint a szigorúbb vonalvezetésű, kevesebb díszítést alkalmazó irányzat.

Magyar Ede mindent elvállalt a magánházaktól a többemeletes épületekig, villákig – később ez vezetett halálához is. Amikor a szegedi Jósika utca 14. szám alatti házat tervezte, beleszeretett megbízója feleségébe, házassága válságba jutott. Új életet akart kezdeni, a válás azonban nagyon nehezen indult meg.

A vele szemben támasztott feltételek anyagilag is megviselték, a válási procedúrában a csőd szélére került a 35 éves építész. Éppen 100 évvel ezelőtt, egy végzetes májusi napon szerelmi bánatában, az általa tervezett házban, szerelme ajtaja előtt revolverével szíven lőtte magát.

A kaposvári színház tervezője

Magyar Ede (1877. január 31. – Szeged, 1912. május 5.) nem tartozott a korabeli építőművészek tanítványi köreinek egyikéhez sem. Vidéki építőmester volt, vidéken alkotott, nem Budapesten. Építészeti alkotókészségét, művészetét autodidakta módon szerezte meg.

Rövid munkássága, félbehagyott életműve és korai halála miatt kevesebb figyelmet kapott a magyar építészettörténetben, mint amennyit megérdemelne. Kaposvár egy gyönyörű színházépületet köszönhet a szecesszió romantikus hősének.