Születésnapi levél, egy elmaradt születésnapra

Vannak dolgok, amiknek nem szabadna megtörténniük, és vannak, amiknek meg kellene történniük. S van, hogy a kettő majdnem egy, ám az egyiktől nem lehet a másik. Az ember ilyenkor nem tehet mást, csak gyertyát gyújt, s arra gondol milyen lett volna, ha...

Ha a sors kegyes és megadja, de néha nem kegyes.

Most lenne 80 éves. Tervezgettük, hogyan tegyük emlékezetessé, széppé, olyanná, amilyennek egy 80 éves, a munkában nem megfáradt, hanem megedződött, még mindig a holnapot tervező, fát ültető aktív ember születésnapjának lennie kell.

Augusztus elején még fát hasogatott, 6 köbméter, 30-40 cm-es cserfát négyelt fel. Mikor mondtam, várjon a hétvégéig, akkor segítek, csak nevetett, „elbírok még vele”. És elbírt. Aztán pár hét múlva ledöntötte a betegség. A műtét után néhány napig még bíztató állapotban volt, vidáman próbált ellenállni, de ez egyszer kifogott rajta a sors.

Pedig volt miben edződnie, kiskamaszként a mai Szlovákia területén érte a háború. Mesélt az oroszok Vágba fúló lovairól. Arról, hogyan foglalták le a helyiek lovait, köztük az övékét is. Az elhajtott csikóról, amit ő, a 13 éves gyerek seprűnyéllel felfegyverkezve próbált visszaszerezni. Akkor még kegyes volt hozzá a végzet, az orosz katonák nem lőtték le, csak kinevették.

Az égi mezőkön biztosan találkozott már Katona Miklóssal, aki az áttelepített, az új házat kereső éhes gyereknek egy csupor tejet adott.

Meséiben ott volt a Rákosi- és a Kádár-rendszer összes visszássága, utálta azt a képmutató világot, ám megpróbált humorral viszonyulni hozzá. Régen az Eszterházyak vadásztak, ma meg a szarháziak. Nem tudom, honnan a mondás, én tőle hallottam először.

Bemutatkozik lapunkon a Muffinmágus

Biró Viktória vagyok, hobbycukrász, a oldal szerkesztője.

Imádok sütni, szeretem, hogy kikapcsol és mindig új dolgokat próbálhatok ki. Gyerekkoromban folyton édesanyám nyomában voltam, és ellestem tőle, amit csak tudtam.

Gyakran lepem meg a családomat süteményeimmel és tortáimmal. Sokféle receptet kipróbáltam már, sőt szívesen alkotok sajátokat is.

Gyakran kerestek meg ismerőseim receptet, sütési tanácsokat kérve, ezért egy éve elindítottam a blogomat Muffinmágus címmel, ahol rendszeresen bemutatom, hogy miket alkotok a konyhában.

A muffinok mellett számos más sütemény receptet, sütési tanácsot is olvashattok ezen az oldalon.

Mint helyi gasztroblogger, az a megtiszteltetés ért, hogy a Kaposvármost.hu oldalon hétről hétre vasárnaponként megjelenhetnek írásaim.

Három isteni almás recept

Az őszi szezon nagy kedvence az alma. Amellett, hogy finom és roppant egészséges, kiváló alapanyag a konyhában. Ha unod a hagyományos almás süteményeket, próbáld ki az alábbi finomságokat. Könnyen, gyorsan elkészíthetők, és garantáltan pillanatok alatt elfogynak.

Almás fahéjas muffin

Elkészítés:

1. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Az almákat megpucoljuk, és nagylyukú reszelőn lereszeljük.

2. A száraz hozzávalókat (cukor, liszt, rétesliszt, sütőpor, szódapor, só, fahéj, alma) egy tálban összeforgatjuk.

3. Elkeverjük a tojást, a tejföllel és az olajjal, majd hozzáadjuk a száraz hozzávalókat. Csak rövid ideig kell keverni!

4. A formába muffin papírt teszünk vagy kikenjük vajjal. A mélyedéseket 2/3-ig töltjük a masszával. A már előmelegített sütőbe tesszük, és 25 percig sütjük.

5. A mázhoz a vajat megolvasztjuk, feloldjuk benne a cukrot, hozzákeverjük a fahéjat és forrón a muffinokra öntjük.

Isteni lett! Pillanatok alatt elfogyott!

Elkészítési idő: 1/2 óra

Kattintson további két almás receptért!

Teste térkép, lelke MAGYAR

Kisgyőri Győri Gábor - akit alig ismerek, de mégis együtt rezeg lelkünk - végre egy elismerő kitüntetést kapott: a Honvédelem Napján átvehette a III. osztályú Magyar Hadisírgondozásért Kitüntető Címet.

Miért is ez a rezonancia?

Nagyapám képezi ezt a kapcsot, aki hadifogolynak kinevezve egyszerű parasztként ártatlanul megjárta Oroszország legmélyebb bugyrait, és évekig ürgehúson és káposztán tartotta életben magát (egy falusi énekkar tagja volt, így lett Volksbundista). Annyi a különbség, hogy Gábor mindent megtesz az Ősök emlékéért, én pedig nem, sajnos. Megérdemelten tüntették ki és minden tiszteletem az övé ezért.

Persze más különbség is van közöttünk, hiszen ő olyan magas IQ-hányadossal rendelkezik, ami számomra elérhetetlen ebben az életben.

A címet azért megmagyaráznám: „teste térkép”- ez  annyit jelent, hogy olyan tökéletes tetoválásokat visel, amit bárki megirigyelhet. Nem kispályás. „Lelke Magyar” - egyesít minden olyan tulajdonságot, ami számomra követendő.

Nem fél, mert nincs miért félnie. Olyan tiszta és igaz gondolatai vannak, amikről visszapattan a gáncs. Ezerszer elmehetett volna ebből az országból, de ő maradt és mindenkor kiállt azokért az értékekért, amikért érdemes.

Durva történet kemény kérdésfeltevésekkel

A napokban derült fény arra, hogy idén tavasszal Budán két férfi durván megerőszakolt egy fiatal lányt. A két tettes az erőszakot előre elhatározván, erdőszéli padon várt arra jövő áldozatára.

Egy 14 éves arra futó leány a gyöngyvirág erdőben gyöngyvirágnyílás idején megerőszakoltatott, elvesztette szüzességét, kétszeres konkrét erőszak után végképp megaláztatva, kétszer orális szexre lett kényszerítve. Aztán elmenekült, eszméletét vesztette, s egy erdész talált reá.

Az elkövetők közül az idősebb, egy 60 éves hajléktalan többszöri erőszakos közösülés miatt már többször ült börtönben. Az általa hónapokkal korábban felkarolt 16 éves, nevelőotthonból eltávozott fiatal pedig - úgy tűnik - megfelelő és felkészült tettestársa volt.

Ami a következményeket illeti:

A szerencsétlen leány szenvedésén és görcsein talán avatott kollégáim sokat tudnak segíteni, de női önbecsülését és emberi méltóságát aligha sikerül valaha is teljesen helyreállítani.

Az USA nem kevés tagállamában a két tettest feltehetően halálra ítélik és másfél évtized után méreginjekcióval kivégzik. Idehaza is aligha lehet 15-20 évnél kevesebb az ítélet. Az ítéletben lehet mérlegelés, akár enyhítés, de az áldozat szenvedésén és megaláztatásán soha. Alig lehet kétséges, hogy az ítélet csak határozott, jogszerű és következetes lehet. Ez az áldozaton azonban aligha segít.

Nincs kétségem, hogy az elkövetőknek aligha lehet enyhítő körülmény, egy jogállamnak kemény kereteket kell szabnia. De mi azért elgondolkodhatunk, ha indulataink engedik: ettől még semmi enyhítő körülmény nem keletkezik!

Parlamenti munka, őszi nagyüzem

Teljes energiával működik a Parlament, várt és váratlan törvények elfogadásával. Váratlan volt a nyerőautomaták teljes körű betiltása, a játékkaszinók kivételével. Jó lenne tudni, hogy mi az a nemzetbiztonsági veszély, ami egyéb okok mellett, szóba jött a törvény meghozásához, de nem tudjuk. Ezek általában titkos dolgok, gondolom, jó okkal hallgatnak róla. A nyerőautomatákért nem kár. A működtetőik biztosan nem így látják, de ők vannak kisebbségben.

Ezek a pénznyelő gépek nagyon sok szociális segélyt, nyugdíjat, de még havi fizetést is elraboltak, olyan családoktól, ahol volt egy megszállott játékos. És sajnos sok ilyen család akadt. A játék, szenvedéllyé tud válni, a szenvedély kielégítésének kényszere pedig nem ismer határokat. Sokan a család utolsó forintjait a gépekbe dobálták. És várták a nagy nyereményt, ami ugye, borítékolhatóan nem jött. Ennek most vége. Akinek sok pénze van, az játszhat továbbra is. Csak fel kell szépen öltöznie, és besétálni egy játékkaszinóba. Egy biztos: ezzel a törvénnyel sok-sok családot megment a kormány, akár az éhezéstől is.

Orbán Viktor miniszterelnök a parlamenti ülésen kiváló formában volt. Szellemesen válaszolt a neki címzett ellenzéki kérdésekre. Nem kerülte ki a kínosabb, nehezebb témákat sem. Így például, a valóban tragikus azeri-örmény helyzetet, amibe egy gyilkos kiadásával mi is belekeveredtünk. Kivédhetetlen, hogy ilyen szituációk előforduljanak. Ez – ahogy a kormányfő elmondta – nem a mi ügyünk. Ez eddig volt magyar ügy. Ahogy az azeri gyilkos elhagyta jogszerűen az országot, már mások feladata vele a törvényeket betartatni. Igazán kár, hogy ezt egy olyan sokat szenvedett, szimpatikus ország, mint Örményország, nem így látja, és ellenünk (is) fordult.

Zaklatás!

Azt hiszem, amiről most írok, nem csak velem esett meg, illetve még sokunkkal meg fog esni.

Ilyenkor én udvariasan csak annyit mondok, köszönöm, nem. Erre mérgesen lecsapják a telefont.

Halló!
Én a Kókler kft. alkalmazottja vagyok.
Önnek szerencséje van, a városukban lesz egy bemutató, amire meghívjuk önt.
Nagyon olcsó áron juthat különböző konyhafelszerelési cikkekhez (a rendes kereskedelmi ár tízszereséért). Ne engedje el a szerencséjét. A válaszom mindig a fent leírtak. A reakció ugyanaz.

Félreértés ne essék, én nem haragszom ezekre a telefonálókra. Ők ugyanis csak a munkájukat végzik. Hogy milyen a munkájuk, azt ki-ki vérmérséklete szerint értékelje. Ez a feladatuk, ezért kapnak ilyen-olyan fizetést, vagy mint kényszervállalkozók számlázhatnak. A megbízóik soha nincsenek a nyilvánosság előtt, mindig a háttérben húzódnak meg.

Halhatatlan építészek halála I. - Packh János értelmetlen halála

Mielőtt feltennénk a kérdést, hogy miért kellett Packh Jánosnak meghalnia, egy másik kérdésre is választ kell kapnunk: vajon ki volt Packh János? Ki volt az a 43 éves fiatal építész – ne felejtsük az igaz mondást, miszerint „az építész az ősz hajnál kezdődik!” – akit ereje teljében, gyönyörű munkákkal a háta mögött és ki tudja milyen tervekkel a fejében vérbe fagyva találtak egy reggelen saját konyhájában, majd a maga általa tervezett és kivitelezett kriptában temettek el?

Minden magyar ember ismeri a Bazilikát Esztergomban és legalább hallott a pannonhalmi apátság könyvtáráról, tornyáról. Nos, ezek a munkák Packh János keze nyomát dicsérik, de hosszasan mazsolázhatnánk még életművének kisebb-nagyobb remekei között.

A magyarországi klasszicista építészet osztrák származású jeles alakja 15 éves korában, 1811-ben Bécsben lakó építész nagybátyjához, Kühnel Pálhoz költözött és beiratkozott a képzőművészeti akadémiára. Alig egy év elteltével megkapta bizonyítványát, és Pestre került, ahol műszaki rajzolóként dolgozott. Miután Kühnel 1820 közepén megkapta a felkérést az esztergomi főszékesegyház és a prímási palota terveinek elkészítésére, segédnek maga mellé vette unokaöccsét.

Nagybátyja 1824. január 11-én bekövetkezett halála után Packh János átvette az esztergomi főszékesegyház építésének vezetését. Rudnay érsek 1831. évi halálával a munkálatok leálltak. Az egyházmegye irányítása a királyi kamara kezébe került, mert Zsigmond kora óta a főkegyúri jog értelmében csak az lehetett püspök, akit a király is és a pápa is elfogadott. A döntésig az egyházmegye a király tulajdonában volt, és a kamara kezelte annak dolgait.

1839. október 9-én éjjel váratlan látogató érkezett Packh János házába. A szomszédban lakó, a házba bejáratos szolga kereste fel a mestert, álmából ébresztve, sürgősen egy végrendelkezéshez hívva őt.

A kamara azonban gazdaságossági és esztétikai kifogásokra hivatkozva a költséges építkezést azonnal leállította. Azt sem engedélyezték, hogy Packh a tető nélküli fennálló oldalfalakra az időjárás viszontagságai ellen védő ideiglenes tetőt emeltessen. Az udvar Esztergomba küldte a bécsi Képzőművészeti Akadémia építészeti osztályának vezetőjét, Pietro Nobilét, aki szigorúan klasszicista stílusú ellenterveket készített, Packh Jánost pedig nem tartotta alkalmasnak az építések folytatására...

A szfinx orra

Állítólag a Szfinx orrát Napóleon katonái ágyúzták piszére. Hogy ez a tett történelmileg hasznos figyelemfelkeltés volt-e, én nem tudom. Mint ahogy József Attila sem tudta, mi fenyeget az estek csipkés árnyain. Ám azt nem állíthatom, hogy szoborrongálás ürügyén a döntés indoklását olvasva, mint romló halról a legyek, szétszállnának tőle álmaim, ettől nyugodtan alszom.

Mit hadoválok itt? Csupán azt, hogy a siófoki bíróság egy kis faluban álló szobor piros festékkel történő leöntését, társadalmilag hasznos figyelemfelkeltésnek minősítette, mintegy mentegetőzve, hogy elkövetőjét, ha minimálisan is, de el kell ítélnie.

Az ominózus szobor Kerekiben áll, s aki leöntötte nem más, mint a kaszinótojással nyilatkozatot kenegető ügyvéd. A szobor egyébként Horthy Miklóst ábrázolja, s a fából faragott királyfi analógiáját folytatva fából faragott lovas tengerészként kívánt volna bevonulni a magyar kultúrtörténetbe. Ám a gasztronómia némely elemét gerilla marketinggel népszerűsítő ügyvéd másként gondolta, s egy hajnalon gépkocsiba ült, 150 km-t autózott, hogy aztán a fakormányzót annak rendje, s módja szerint nyakon öntse piros festékkel.

Igazából én még elítélni sem tudom a tettét, magyarázni meg végképp nem. El nem tudom képzelni, mi mozgat egy tanult embert, amikor egy általa akár súlyosan megítélt személy szobrát indul megrongálni. Pakisztánban és Afganisztánban szokás mostanság szobrokat felrobbantani, ez tulajdonképpen annyi, mint tűket szurkálni a woodoo babákba, hogy kárt okozzanak a megmintázottnak. Azért az ember mást várna a táliboktól és mást egy fővárosi ügyvédtől.

Erdély, a megnevezhetetlen erő – II. rész

Karcsika megkérdezte, van-e testvérünk és megrökönyödve konstatálta, hogy nincs. Olyan sajnálattal szemlélt bennünket, mint ahogyan a milliárdos néz a hajléktalanra. A pénz nem ér semmit. Ennél sokkal többet ér, ha van kinek vinned az almáidat.

Erdély, a megnevezhetetlen erő - I. rész

Megérkeztünk a tordai rokonokhoz, akik rettenetesen gazdagok a szó igaz értelmében. Korlátlan idejük van számunkra, már 4 órakor a kapuban vártak ránk, este 7-ig kitartóan. Gondoskodó nyugalom ölelt körül bennünket, összejött a család apraja-nagyja.