Zaklatás!
Azt hiszem, amiről most írok, nem csak velem esett meg, illetve még sokunkkal meg fog esni.
Ilyenkor én udvariasan csak annyit mondok, köszönöm, nem. Erre mérgesen lecsapják a telefont.
Halló!
Én a Kókler kft. alkalmazottja vagyok.
Önnek szerencséje van, a városukban lesz egy bemutató, amire meghívjuk önt.
Nagyon olcsó áron juthat különböző konyhafelszerelési cikkekhez (a rendes kereskedelmi ár tízszereséért). Ne engedje el a szerencséjét. A válaszom mindig a fent leírtak. A reakció ugyanaz.
Félreértés ne essék, én nem haragszom ezekre a telefonálókra. Ők ugyanis csak a munkájukat végzik. Hogy milyen a munkájuk, azt ki-ki vérmérséklete szerint értékelje. Ez a feladatuk, ezért kapnak ilyen-olyan fizetést, vagy mint kényszervállalkozók számlázhatnak. A megbízóik soha nincsenek a nyilvánosság előtt, mindig a háttérben húzódnak meg. Pedig nekik kellene ezt a gyomorpróbáló munkát végezniük és nem a másik elesettségével hizlalni bankszámlájukat. Szerintem az adóhatóság is találna néhány érdekes esetet ebben a telefoniparban.
Halló!
Én egy szelíd állampolgár vagyok. Szívesen fogadom hívásaikat! De figyelem, nem mindenki olyan, mint én!