Halhatatlan építészek halála I. - Packh János értelmetlen halála

Mielőtt feltennénk a kérdést, hogy miért kellett Packh Jánosnak meghalnia, egy másik kérdésre is választ kell kapnunk: vajon ki volt Packh János? Ki volt az a 43 éves fiatal építész – ne felejtsük az igaz mondást, miszerint „az építész az ősz hajnál kezdődik!” – akit ereje teljében, gyönyörű munkákkal a háta mögött és ki tudja milyen tervekkel a fejében vérbe fagyva találtak egy reggelen saját konyhájában, majd a maga általa tervezett és kivitelezett kriptában temettek el?

Minden magyar ember ismeri a Bazilikát Esztergomban és legalább hallott a pannonhalmi apátság könyvtáráról, tornyáról. Nos, ezek a munkák Packh János keze nyomát dicsérik, de hosszasan mazsolázhatnánk még életművének kisebb-nagyobb remekei között.

A magyarországi klasszicista építészet osztrák származású jeles alakja 15 éves korában, 1811-ben Bécsben lakó építész nagybátyjához, Kühnel Pálhoz költözött és beiratkozott a képzőművészeti akadémiára. Alig egy év elteltével megkapta bizonyítványát, és Pestre került, ahol műszaki rajzolóként dolgozott. Miután Kühnel 1820 közepén megkapta a felkérést az esztergomi főszékesegyház és a prímási palota terveinek elkészítésére, segédnek maga mellé vette unokaöccsét.

Nagybátyja 1824. január 11-én bekövetkezett halála után Packh János átvette az esztergomi főszékesegyház építésének vezetését. Rudnay érsek 1831. évi halálával a munkálatok leálltak. Az egyházmegye irányítása a királyi kamara kezébe került, mert Zsigmond kora óta a főkegyúri jog értelmében csak az lehetett püspök, akit a király is és a pápa is elfogadott. A döntésig az egyházmegye a király tulajdonában volt, és a kamara kezelte annak dolgait.

1839. október 9-én éjjel váratlan látogató érkezett Packh János házába. A szomszédban lakó, a házba bejáratos szolga kereste fel a mestert, álmából ébresztve, sürgősen egy végrendelkezéshez hívva őt.

A kamara azonban gazdaságossági és esztétikai kifogásokra hivatkozva a költséges építkezést azonnal leállította. Azt sem engedélyezték, hogy Packh a tető nélküli fennálló oldalfalakra az időjárás viszontagságai ellen védő ideiglenes tetőt emeltessen. Az udvar Esztergomba küldte a bécsi Képzőművészeti Akadémia építészeti osztályának vezetőjét, Pietro Nobilét, aki szigorúan klasszicista stílusú ellenterveket készített, Packh Jánost pedig nem tartotta alkalmasnak az építések folytatására.

1839-ben Kopácsy János került a prímási trónra, és ő folytatta elődje elképzeléseit. Nagy kérdés volt, hogy ki folytassa az építést, a bécsi Pietro Nobile, vagy a korábbi építész Packh János. Kopácsy érsek Packh Jánost választotta, mivel szerette volna, ha magyar kézben marad a bazilika tervezése, illetve tetszett neki Packh stílusa. Az építkezések folytatódtak, de Packh János már nem sokáig vezette a munkálatokat…

1839. október 9-én éjjel váratlan látogató érkezett Packh János házába. A szomszédban lakó, a házba bejáratos szolga kereste fel a mestert, álmából ébresztve, sürgősen egy végrendelkezéshez hívva őt. Az álmából felkeltett építészt aztán a baltával ölte meg saját konyhájában, és kirabolta. Így lett rablógyilkosság áldozata a háromgyerekes, szépreményű építész. A korabeli sajtó azt suttogta, hogy a gyilkost a bécsi udvar fogadta fel…

A Bazilika építésének munkáját végül Hild József folytatta. Az eredmény magáért beszél. Akinek lehetősége van ellátogatni Esztergomba és felmászni a kupolatérbe, ahol kísérteties hangokat produkál a fizika – vagy a Packh János nyugtalan lelke - feltétlenül zarándokoljon le a székesegyház legmélyebb pontjára is, ahol a kiemelkedő egyházi vezetők között egy jobb sorsra érdemes építész kriptája is meghúzódik szerényen.

Bakócz-kápolna, avagy a magyar műemlékvédelem

1822–23-ban Packh terve szerint áthelyezték az épülő Bazilikába Bakócz Tamás bíboros, prímás által 1506-ban épített pompás reneszánsz kápolnát, amely az európai reneszánsz építészet gyöngyszeme. A kápolna mint dzsámi, épségben maradt fenn a török időkből.

Nagy érdeme az építtető Rudnay prímásnak, és Packh János építésznek, hogy az új terveknél nagy figyelmet szenteltek e kápolna megmentésének, és méltó helyének kialakítására. A reneszánsz kápolna az eredeti terv szerint a székesegyház mellett helyezkedett volna el, azonban az építés közben módosult tervek ezt nem tették lehetővé, ezért az építkezés útjában álló Bakócz-kápolnát sikeresen szétbontották ezerhatszáz számozott darabra, majd a tájolását megfordítva, mai helyén, a főtemplom oldalkápolnájaként építette fel újra, alig fél esztendő leforgása alatt.

Ez a magyar műemlékvédelem első, európai jelentőségű tette. Ugyanis, Rómában, 1820-ban még csak az antik építészeti emléket védik, a Forum Romanumon Titus diadalívét szabadítják ki a hozzá ragasztott, későbbi épületekből.