Parlamenti munka, őszi nagyüzem
T
eljes energiával működik a Parlament, várt és váratlan törvények elfogadásával. Váratlan volt a nyerőautomaták teljes körű betiltása, a játékkaszinók kivételével. Jó lenne tudni, hogy mi az a nemzetbiztonsági veszély, ami egyéb okok mellett, szóba jött a törvény meghozásához, de nem tudjuk. Ezek általában titkos dolgok, gondolom, jó okkal hallgatnak róla. A nyerőautomatákért nem kár. A működtetőik biztosan nem így látják, de ők vannak kisebbségben.
Ezek a pénznyelő gépek nagyon sok szociális segélyt, nyugdíjat, de még havi fizetést is elraboltak, olyan családoktól, ahol volt egy megszállott játékos. És sajnos sok ilyen család akadt. A játék, szenvedéllyé tud válni, a szenvedély kielégítésének kényszere pedig nem ismer határokat. Sokan a család utolsó forintjait a gépekbe dobálták. És várták a nagy nyereményt, ami ugye, borítékolhatóan nem jött. Ennek most vége. Akinek sok pénze van, az játszhat továbbra is. Csak fel kell szépen öltöznie, és besétálni egy játékkaszinóba. Egy biztos: ezzel a törvénnyel sok-sok családot megment a kormány, akár az éhezéstől is.
Orbán Viktor miniszterelnök a parlamenti ülésen kiváló formában volt. Szellemesen válaszolt a neki címzett ellenzéki kérdésekre. Nem kerülte ki a kínosabb, nehezebb témákat sem. Így például, a valóban tragikus azeri-örmény helyzetet, amibe egy gyilkos kiadásával mi is belekeveredtünk. Kivédhetetlen, hogy ilyen szituációk előforduljanak. Ez – ahogy a kormányfő elmondta – nem a mi ügyünk. Ez eddig volt magyar ügy. Ahogy az azeri gyilkos elhagyta jogszerűen az országot, már mások feladata vele a törvényeket betartatni. Igazán kár, hogy ezt egy olyan sokat szenvedett, szimpatikus ország, mint Örményország, nem így látja, és ellenünk (is) fordult.
Egy kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormány meg különösen nem szeretné, ha idegenek, külső „szakértők” határoznák meg a munkáját.
Örök téma a Parlamentben az IMF-hitel kérdése. Az ellenzék nem bírja abbahagyni a „mikor állapodunk meg és miért még mindig nem” – típusú kérdéseket. A kormány nem siet. Annak ellenére nem, hogy nagy szükségünk lenne erre a pénzügyi védőhálóra. Mégis érthető a magyar időhúzás. Ki az, aki szereti, ha megkötik a kezét? Senki. Egy kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormány meg különösen nem szeretné, ha idegenek, külső „szakértők” határoznák meg a munkáját. Nincs olyan ember ebben az országban, aki ne tudná, hogy az IMF arra törekszik, hogy beleszólhasson a magyar lépésekbe. Természetesen tagadják ezt, de mindenhol ezt teszik.
Mi sem vagyunk kivétel. Diktáltak a Gyurcsány–Bajnai-kormánynak is. Kikötötték például a tizenharmadik havi nyugdíj eltörlését. A szocialisták ezt gondolkodás nélkül teljesítették. Kaptak is hitelt. Nagyon rövidtávra, de nem érdekelte őket. Tudták, hogy megbuknak, és másnak kell azt visszafizetnie. Azt a sok-sok milliárd forint kamatot pedig mind az ország fejlesztésére fordíthatnánk. Ránk is férne.
Mert az ország gazdasága – nagyrészt éppen ezek miatt a felhalmozott terhek miatt – nem tud igazán megindulni. Az idei évben stagnál a gazdaság, jövőre talán már lesz valami fejlődés. Hogy ez így is legyen, jó lenne a világ igazi pénznyelő gépeit, a nemzetközi bankokat is megrendszabályozni. Ez persze már nem (csak) a magyar parlament feladata.
