Nyomban azt vesszük sorra, ami végül is minden évet megkülönböztet a többitől: hogy mi az, ami ekkor történt először Kaposváron, amire most sütött rá a nap, amit korábban nem élhettünk át. (Persze ezúttal is megfogadjuk, hogy nem a teljesség igényével vágunk bele a felsorolásba.)
Krónikánkban eljutottunk addig a pontig, amikor a hosszú békeévek rövid békehónapokká töpörödtek. Használjuk ki ezt a kis időt – az év első felét –, amikor még szelíd dolgokról írhatunk! Például arról, hogy január 3-án a főgimnázium és a fiúpolgári növendékei is megnézték Rippl-Rónai József kiállítását a Turul Szállóban. A tanulóknak, akiket persze tanáraik vezettek, maga a festő beszélt a képekről. „A diáksereg valóságos áhítattal figyelte a nagy művész minden egyes szavát.” (Somogyvármegye, 1914. január 6.)
Ez évben jött létre a Slendy pékség és az asztalosiparral foglalkozó Alfa-Tóth Kft., a színházzal szemben megnyílt a Borostyán Vendégház (november 15.), az új megyeházán meg a Somogy Megyei Vállalkozói Központ (december 5.). A gazdasági rendszerváltozás rövid távú – és a Kádár-rendszer hosszú távú – eredményeit azonban vélhetően jobban jellemzi, hogy januárban népkonyha, ősszel hajléktalanszálló tárt kaput szaporodó ügyfelei előtt, és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat újonnan alakult kaposvári szervezete is elkezdte az adománygyűjtést…
Mivel 1912 históriájánál már belemelegedtünk a tüzes témába (abba persze nem nehéz…), kezdjük mindjárt perzselős üzemmódban: 1913. június végén a Kanizsai utcai Anna Gőzmalom, szeptemberben pedig a Fő utcai Hirschmann-féle gőzmalom égett le.
Ekkor kétségkívül a hosszú évtizedek óta első ízben megrendezett többpárti választások voltak az előtérben, mind az országgyűlési, mind az önkormányzati fajtából. Az előbbinél (március 25-én) az SZDSZ kapta a legtöbb listás szavazatot Kaposváron, s a második fordulóban (április 8-án) az 1. számú választókerület egyéni mandátumát az ellenzéki szervezetek közös, de pártoktól független jelöltjeként induló dr. Király Béla tábornoknak (aki az 1956-os forradalom alatt a Nemzetőrség főparancsnoka volt), a 2. számúét meg a Független Kisgazdapárt színeit viselő dr. Tarján Lászlóné erdőmérnöknek juttatta a népakarat.
Noha az utolsó előtti békeévben nem volt folyamatosan forró a megyeszékhely politikai élete, azért átéltünk néhány hőhullámot… Március 4-én félnapos sztrájkot, felvonulást és a Széchenyi téren gyűlést tartottak az általános választójogot követelő kaposvári szociáldemokraták. Májusban – a budapesti „vérvörös csütörtök” hatására – újabb munkabeszüntetések és tüntetések következtek. Június 11-én a kisgazdák, a függetlenségiek és a polgári demokraták helyi vezetői is felszólaltak a szocdemek választójogi népgyűlésén (a résztvevők a rendőrséggel is összetűztek), néhány nappal később pedig a függetlenségi pártkör szervezett gyűlést a Rákóczi téren, s az ellenzéki pártok közösen tiltakoztak a kormány politikája ellen.
A „csodák évének” is nevezett tizenkét hónapban példátlanul sok esemény zsúfolódott össze, olyannyira, hogy még a politika világán kívüli történéseket is csak nehezen tudjuk egy halomba gereblyézni. Hiszen 1989. március 24-én végre üzembe helyezték a Kecel-hegyi víztornyot (átadása a szigetelési gondok miatt késett), a Pannonia Vendéglátó Vállalat július 24-én átadta a Dorottya Szálló kulcsait a szentbalázsi Surján Völgye Termelőszövetkezet képviselőjének (a hotelt a tsz és az Állami Biztosító vette meg), augusztus 23-án bombariadó okozott fennakadást a kaposvári vasútállomáson (szerencsére nem találtak robbanószert), és december 7-én első, kísérleti műsorát sugározta a Kapos Televízió.
A kulturális élet eseményeivel indítjuk e sűrű év krónikáját. Sajnos mindjárt egy szomorú hírünk van: februárban elhunyt régi ismerősünk, Kisfaludy Atala költőnő. Mások számára azonban a kezdetet jelentette vagy a további fejlődés ígéretét hordozta az esztendő. A Széchenyi téren, azaz a mai Berzsenyi utca elején és a Fő utca 4. szám alatt is mozi nyílt az ősszel (Uránia, illetve Edison néven), s miután Kozma Sándor, az Apolló Színház igazgatója lefordított egy német szakmunkát, 1911-ben Kaposváron jelent meg az első magyar nyelvű filmszakkönyv.
Krónikánknak ebben a fejezetében már komoly a veszély, hogy minket is beszippant a politika. Egyelőre kitartunk, hiszen szelídebb dolgok is történtek akkoriban: például 1988. július 29-én a Dorottya Szálló teraszáról jelentkezett a Magyar Televízió Ablak című műsora.
Március 31-én két katonai léghajó repült el Kaposvár felett – baljós előjeleként annak, ami alig több mint négy év múlva bekövetkezett. 1910-ben persze még nem a katonai, hanem a békés célú közlekedésfejlesztés volt napirenden, legalábbis a megyeszékhelyen. Így például a sikeres terhelési próba után augusztus 30-án átadták a forgalomnak a Béla király utcában épült vasbeton hidat. És ebben az évben kezdték meg – a külvárosi részeken – az utcák tervszerű kövezését is.