Vértelen háború? (Kaposvár 1914-ben)
Krónikánkban eljutottunk addig a pontig, amikor a hosszú békeévek rövid békehónapokká töpörödtek. Használjuk ki ezt a kis időt – az év első felét –, amikor még szelíd dolgokról írhatunk! Például arról, hogy január 3-án a főgimnázium és a fiúpolgári növendékei is megnézték Rippl-Rónai József kiállítását a Turul Szállóban. A tanulóknak, akiket persze tanáraik vezettek, maga a festő beszélt a képekről. „A diáksereg valóságos áhítattal figyelte a nagy művész minden egyes szavát.” (Somogyvármegye, 1914. január 6.)
Márciusban a festőművész házaspár, Galimberti Sándor és Dénes Valéria közös kiállítása következett, szintén a Turulban; Kaposváron bemutatták a nálunk forgatott első riportfilmet, amelyet Kozma Sándor mozitulajdonos készített a „jégünnepélyről”; a munkásotthonban meg nőgyűlést tartottak – a nőnapot ekkor ünnepelték meg először városunkban.
A városi tanács május 28-i ülésén kipattant, hogy ismét mozgalom indult a Donner városrész elszakadása érdekében. (Most Széchenyiváros néven kívántak önállósodni.) Dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármester a kedélyeket csillapítandó újabb donneri fejlesztéseket helyezett kilátásba. Néhány napig még visszhangot vert az érdekes kezdeményezés, a háború kitörése azonban végleg törölte a napirendről a donneri szeparatizmus problémáját.
Június folyamán a kaposvári színházban lépett fel Gózon Gyula, a budapesti Népopera énekes-bonvivánja, Mudin Imre, a kaposvári polgári fiúiskola tanára a fővárosban megnyerte az 1914. évi súlydobóbajnokságot, és Turul Szállónk nagytermében bemutatót rendeztek a gáz háztartási alkalmazásáról – amit hamarosan harctéri bemutatók sora követett, de élesben…
Június 28-án az ellenzéki pártok közös választójogi népgyűlést tartottak a kaposvári Széchenyi téren. A vezérszónok Vázsonyi Vilmos volt, akinek tiszteletére este bankettet adtak a Turulban. A trónörököspár meggyilkolásának hírére úgy döntöttek, hogy a társas vacsorán mellőzik a cigányzenét… Néhány napig még megpróbáltuk a régi életünket folytatni, július 19-én például a magyar bajnok labdarúgócsapatot fogadta a Kaposvári Atlétikai és Torna Club (KATC) együttese. (Az MTK 8:2-re győzött Kaposváron.) Egy hónap múlva aztán jött a mozgósítás, a hadüzenet – és a kaposváriak megszokott világa is végérvényesen megváltozott.
Már július 26-án hajnalban a háborút éltető spontán tüntetésre került sor a városban, amelyről „Kaposvár örömmámorban” címmel számolt be az egyik helyi lap. A zavaros helyzetben újságíróinkra sem volt jellemző a tisztánlátás. Ezt a főcímet olvashatták azok, akik rápillantottak a július 28-i Somogyi Hírlap első oldalára: „Vértelen háború lesz”.
Július végén úgy nézett ki Kaposvár, mint egy jókora garnizon. „A vasútállomás élénksége a leghihetetlenebb arányban növekedett meg tegnap reggel óta. Minden öt percben érkezik minden irányból egy-egy vonat, amely ontja magából a bevonuló katonákat.” (Somogyvármegye, 1914. július 29.) A beözönlők áradata egykettőre elmosta a szarajevói merénylet hírére amúgy is széttöredezett békebeli atmoszféra maradékát. Iskolákba és magánházakba egyaránt beszállásolták az érkezőket, de még a pajták is dugig megteltek.
A kaposvári férfiak többsége a 44. számú közös gyalogezred vagy a (pécsi) 19. honvéd gyalogezred kötelékében szolgált. A 44-es „rossebbakák” a szerb fronton, a Szabács körüli harcokban estek át a tűzkeresztségen 1914 késő nyarán, s az egymást követő kemény ütközetek már ekkor megtizedelték a soraikat. Az ezredet szeptemberben az orosz harctérre helyezték át.
Az első sebesültek augusztus 26-án érkeztek meg Kaposvárra, ahol több iskolaépületben, a cukorgyárban, de még a színházban is katonai kórházat rendeztek be. (Az iskolákat csak 1917-ben ürítette ki a hadsereg.) Novemberben a Somogy Megyei Takarékpénztár elfoglalta Fő utcai új palotáját, későbbi nevén az Anker-házat, és a Petőfi utcai elemi iskola új épületét is átadták, ám a legtöbb hír mindvégig a háborúval függött össze. A jótékony egyesületek képviselői augusztus elején jóléti bizottságot alakítottak a városházán, azzal a céllal, hogy segélyezzék a hadba vonultak családjait. A polgármester vezetésével népsegítő iroda kezdte meg működését.
A háború nem csak Kaposváron kötötte gúzsba a kaposvári civilek életét. Az 1914 nyarán feleségével, Lazarine-nal és fogadott lányával, Paris Anellával együtt Franciaországban tartózkodó (és békésen rajzolgató) Rippl-Rónai Józsefet a falusiak kémnek nézték és megverték, a hatóságok internálták, s csak 1915-ben térhetett haza. Rádai Gyula, a felső kereskedelmi iskola igazgatója szintén a franciák internálótáborába került, amikor hazatérőben volt a barcelonai kereskedelmi szakoktatási világkongresszusról. Egy ideig If várában tartották fogva…