Ekkor lett igazán ékkő a Korona (Kaposvár 1913-ban)
Mivel 1912 históriájánál már belemelegedtünk a tüzes témába (abba persze nem nehéz…), kezdjük mindjárt perzselős üzemmódban: 1913. június végén a Kanizsai utcai Anna Gőzmalom, szeptemberben pedig a Fő utcai Hirschmann-féle gőzmalom égett le.
A város történetét szerencsére akkor sem csak lánggal írták. Ebben az évben fejeződtek be az általános csatornázási munkálatok, s a kora ősszel átadott kaposvári csatornahálózatot közegészségügyi szempontból kifogástalannak minősítették az orvosok.
Közben tovább csinosodott a város. Königsberg Viktor fakereskedő villát építtetett az Eszterházy (a későbbi Bajcsy-Zsilinszky) utcában – ebbe néhány évtizeddel később óvoda költözött; a Fő és az Irányi Dániel utca nyugati sarkán szeptember elején megkezdődött a Somogy Megyei Takarékpénztár új székházának építése – a jól megtermett épületet most úgy ismerjük, hogy Anker-ház; s a főtéren július 22-én megnyitották az újjáépített Korona Szállót – amelyet az 1960-as években skatulyahotellé silányított az újabb átalakítás. Ekkor azonban még teljes szecessziós díszében pompázott a sarokerkélyes, villanyvilágítással ellátott Korona. „A gyönyörű, új épület, melynek kettős homlokzata a Korona utcára és a Zárda utcára néz, hatvan modern vendégszobát foglal magában két emeletjén – írta július 23-i számában a Somogyi Hírlap. – A kényelmet szolgálja a központi fűtő- s a hideg- és melegvíz-berendezésen kívül a lakosztályok pazar kényelemmel történt választékos berendezése.”
A Kaposvári Szépítő Egyesület sem csak régi dicsőségéből élt (nem is nagyon tudott volna, mert az előző évben alakult). A pécsi Zsolnay-gyárban elkészíttette Kaposvár első szökőkútját, amelyet július 13-án avattak fel a színház előtt, a főtéri nagytemplom mellé meg időjárásjelző oszlopot állíttatott, amelyet október 24-én adták át a közönségnek.
Volt már mit nézni Kaposváron, s alkalom is nyílt rá, hiszen 1913-ban napi huszonnyolc vonat érkezett a városba, öt irányból. Ezzel a forgalommal akkor Nagykanizsát és Pécset is megelőztük… Miként 1911-es krónikánkban, a vasút most is a repülést juttatja eszünkbe, és nem véletlenül: ugyanott, ahol két éve, a Damjanich utcától északra fekvő gyakorlótéren ismét repülőbemutatót láthatott a helyi közönség. 1913. június 1-jén Dobos István (1892–1937), a bátor és ügyes pilóta több ezer nézőt ejtett ámulatba produkciójával. (1919-ben majd ő röpíti el Kijevbe a véreskezű népbiztost, Szamuely Tibort… Meg sajnos vissza is.)
Egy másik közönségszórakoztató-világjáró férfiú útján viszont a végállomást jelentette az 1913-as esztendő: április 26-án, hatvanhat évesen elhunyt a jeles kaposvári cigányprímás, Barcza József, alias Szimpliciusz. Sikereinek emléke már halványulóban volt, nimbuszára mégis jellemző, hogy Rippl-Rónai József szobrot akart emeltetni neki a Bethlen téren. Nagy festőnk részben e célra szánta karácsony előtt megnyílt kaposvári tárlatának bevételét. Szép elképzelését persze hamarosan – mint annyi mást is – szétrobbantotta a világháború…
Ugyanezen a tavaszon távozott az élők sorából Prilisauer Adolf, a gimnázium ötvennégy éves tanára, a középiskola egyik legkiválóbb pedagógusa. Szaktárgyának, a matematikának alapos ismerete nem tette szakbarbárrá. „…Az igazán lelkes, nagyszívű tanárok sorába tartozott, akik az »oktatáson« kívül »nevelni« is tudnak, kik belső világuk érzékenységéből igen sokat átplántálnak növendékeik lelkületébe.” (Somogyvármegye, 1913. május 15.)
1913. október 1-jétől tanított a polgári fiúiskolában az olimpikon Mudin Imre, aki korábban Nagyatádon volt tanár. (Még nem kaposváriként vett részt az 1908-as londoni és az 1912-es stockholmi olimpián. Utóbbi alkalommal hatodik helyen végzett súlydobásban.) „…Mudinra úgy néztem fel, mint egy templomra. Így közelről rettenetes nagy volt!” – emlékezett tanítványa, Fekete István. (Ballagó idő. Budapest, Móra, 1976. 248. o.)
Az év folyamán szintén a fiúpolgáriban alakult meg – Nagy F. József vármegyei tisztviselő vezetésével – az első kaposvári cserkészcsapat. Mivel az iskolákat és a sportot említettük, ideillik, hogy valószínűleg 1913. június 12-én mérkőztek meg egymással először a kaposvári főgimnázium és a felső kereskedelmi iskola (a későbbi közgazdasági) labdarúgói. A találkozót 3:1-re nyerték meg a hazai pálya előnyét élvező gimnazisták.
De ugorjunk egy kicsit vissza Rippl-Rónaihoz, mert 1913-ban neki is része volt néhány emlékezetes találkozásban. Hónapokig az ő Róma-hegyi villájában vendégeskedett és alkotott Medgyessy Ferenc (a szobrászművész szeptember 22-én utazott el Kaposvárról), december 7-én pedig a Budapesten tartózkodó Thomas Mann német író látogatta meg Rippl-Rónait annak Kelenhegyi úti műtermében…