A mienk nagyobb volt, mint a pécsieké! (Kaposvár 1911-ben)
A kulturális élet eseményeivel indítjuk e sűrű év krónikáját. Sajnos mindjárt egy szomorú hírünk van: februárban elhunyt régi ismerősünk, Kisfaludy Atala költőnő. Mások számára azonban a kezdetet jelentette vagy a további fejlődés ígéretét hordozta az esztendő. A Széchenyi téren, azaz a mai Berzsenyi utca elején és a Fő utca 4. szám alatt is mozi nyílt az ősszel (Uránia, illetve Edison néven), s miután Kozma Sándor, az Apolló Színház igazgatója lefordított egy német szakmunkát, 1911-ben Kaposváron jelent meg az első magyar nyelvű filmszakkönyv.
Májusban beköltözött Gutenberg arcképével díszített Kontrássy utcai székházába a Somogyvármegye című napilap szerkesztősége és kiadóhivatala, valamint a nyomda. Székházak dolgában kezdtünk igen jól állni… A későbbi Kossuth Lajos utcában június 18-án felszentelték a Katolikus Körét (itt most a zeneiskola működik), s november 12-én a Fő utcai Bárány vendéglő helyiségeiben Garbai Sándor, az MSZDP országos vezetőségének tagja, a kommün majdani államfője megnyitotta a Kaposvári Munkásotthont (az épületet 1952-ben a ruhaüzem kapta meg). A Munkásotthon hamarosan a helyi munkásság legfőbb politikai és kulturális központjává vált, ahol már december 3-án Kunfi Zsigmond tartott előadást A szocializmus tanításai címmel. Az Eszterházy (a mai Bajcsy-Zsilinszky) utcában a Nemzeti Kaszinó új otthonát is átadhatták december 31-én, mivel a város egyik legszebb épületével tíz hónap alatt elkészültek a Molnár Endre budapesti építész tervei alapján dolgozó kaposvári iparosok.
Thalia impozáns külsejű, szecessziós kaposvári „székháza”, a kor egyik legmodernebb magyar teátruma is 1911-ben lett kész a Rákóczi téren. Magyar Ede és Stahl József szegedi építészek tervei alapján Melocco Péter budapesti vállalkozó építette fel mérnöki bravúrnak számító, nagy fesztávú vasbeton szerkezetekkel; állítólag ügyeltek rá, hogy a pécsi színháznál legalább egy ülőhellyel tágasabb legyen… Polgár Károly pozsonyi színtársulata ifj. Johann Strauss A cigánybáró című operettjének színrevitelével nyitotta meg szeptember 2-án.
A színház mellett továbbra is a Róma villa volt a város legszilárdabb kulturális bástyája, s a villa urának, Rippl-Rónai József festőművésznek ez év tavaszán jelentek meg Emlékezései a Nyugat kiadásában. És december 9-én, amikor a kaposvári Krajcáregylet (a zsidó asszonyok jótékonysági egylete) a Nyugat című folyóirat íróinak közreműködésével rendezett irodalmi estet a főutcai Turul Szállóban (a mai Dorottya Üzletházban), Ignotusszal, Móricz Zsigmonddal és Szép Ernővel is találkozhattak a helyi irodalombarátok.
Ez persze azért volt lehetséges, mert addigra a Turul is felépült. A szecessziós stílusú szállodát augusztus 31-én nyitották meg – amivel már meg is érkeztük az üzlet világába. Szokásos hely- és időhiányunkkal küzdve az eddigiekhez csak annyit teszünk hozzá, hogy Gruber József szintén 1911-ben alapította meg kaposvári szalámi- és hentesárugyárát, és egy zágrábi cég júliusban megkezdte a város általános csatornázási munkálatait.
Egyre több modern csoda vette körül az ittenieket. Nyáron forgalomba állt a megye első motorvonata a kaposvár–fonyódi vasútvonalon, s már repülőgépeket is láthattak azok a kaposváriak, akik kilátogattak a mai Berzsenyi park és a Tisztviselőtelep helyén levő katonai gyakorlótérre. Blaschke Fülöp főhadnagy gépe volt az első, amelyik 1911. augusztus 15-én a levegőbe emelkedett. Erről a légi bemutatóról a szemtanúk egyike, az akkor még kamasz Fekete István is megemlékezett önéletrajzi regényében: „És a nagy madár, a földtől saját erejéből elszakadt ember […] repült! És ekkor olyan üdvrivalgás szakadt fel – nem, nem a tüdőkből, hanem a szívekből –, amilyent nem hallott még Kaposvár, és ilyet talán már soha nem is fog hallani.” (Fekete István: Ballagó idő. Budapest, Móra, 1976. 224. o.)
A tizenegy éves jövendő író ekkortájt lett a fiúpolgári (abban az időben „A haza kis polgárainak” feliratú iskola) tanulója. Szeretett ide járni, és tanárai itt figyeltek fel arra, hogy tehetséggel forgatja a tollat. Szeptember 5-én megnyílt a felső kereskedelmi iskola is (a későbbi Noszlopy Gáspár Közgazdasági technikum), egyelőre egy Eszterházy utcai bérelt házban.
Ennek a szeptembernek azonban volt még két igazi szenzációja. A színház megnyitása után egy nappal leleplezték a főtéri Kossuth-szobrot, Kopits János alkotását (a Széchenyi tér akkor vette fel Kossuth Lajos nevét), szeptember 24-én pedig elhunyt Németh István polgármester. A szíve vitte el. A városi képviselő-testület már néhány nappal később róla nevezte el az addigi Meggyes utcát, s december 6-án dr. Kovács-Sebestény Gyula vármegyei aljegyzőt választotta meg az utódjává. Ő székfoglaló beszédében maga is utalt rá, hogy milyen nagy feladatot jelent átvenni a vezetést a modern várost megteremtő Németh István után…