A vörös csillag útja lefelé vezetett (Kaposvár 1989-ben)
A „csodák évének” is nevezett tizenkét hónapban példátlanul sok esemény zsúfolódott össze, olyannyira, hogy még a politika világán kívüli történéseket is csak nehezen tudjuk egy halomba gereblyézni. Hiszen 1989. március 24-én végre üzembe helyezték a Kecel-hegyi víztornyot (átadása a szigetelési gondok miatt késett), a Pannonia Vendéglátó Vállalat július 24-én átadta a Dorottya Szálló kulcsait a szentbalázsi Surján Völgye Termelőszövetkezet képviselőjének (a hotelt a tsz és az Állami Biztosító vette meg), augusztus 23-án bombariadó okozott fennakadást a kaposvári vasútállomáson (szerencsére nem találtak robbanószert), és december 7-én első, kísérleti műsorát sugározta a Kapos Televízió.
Apropó, tévé: a róla szóló portréfilm miatt a Magyar Televízió forgatócsoportjával együtt márciusban újra Kaposváron járt Juan Gyenes fotóművész. Ha művészeti irányban haladunk tovább, a Keleti temetőbe is megérkezhetünk, ahol áprilisban avatták fel Molnár Csilla szépségkirálynő síremlékét, Melocco Miklós szobrászművész alkotását. Novemberben pedig egy Kokas Katalin nevű kislány, a kaposvári Gárdonyi Géza Általános Iskola ötödik osztályos tanulója nyert első díjat a Szombathelyen rendezett országos hegedűversenyen…
Apropó, iskolák: a tanítóképző új emelettel, gimnáziumi tagozattal és Csokonai Vitéz Mihály nevével bővült. A Toldi Miklós utca általános iskolájában is gimnáziumi osztályok indultak, az 503-as szakmunkásképzőben a közlekedési szakközépiskolai, az 512-esben meg az iparművészeti képzést vezették be. És négy kaposvári általános iskolában – a Gyakorlóban, a Kisfaludyban, a Toldiban és a Rákócziban – megkezdődött a hitoktatás: szeptembertől Rózsás László, a Szent Margit- és Szent József-templom plébánosa járt ki e célból a tanulókhoz.
A Szent Imre Plébániát szintúgy 1989-ben (november 1-jén) alapították meg, mint ahogy a Bath és Kaposvár közötti testvérvárosi kapcsolatot is. Az utóbbi ügyben április 18-án írta alá a szerződést John Malloy, a dél-angliai fürdőváros polgármestere és Papp János kaposvári tanácselnök, mégpedig a mi Dorottya házunkban (az akkori Csokonai fogadóban).
Ugyancsak 1989-ben hunyt el Zöllei János, a népszerű „Kalap”, a Kaposvári Rákóczi mérkőzésein is gyakran megforduló fruttiárus, a nagy Fradi-szurkoló. Szeptember 27-én játszották az első gyeplabdamérkőzést városunkban (egy magyar női csapat 0:0-ra végzett az indiai juniorválogatottal az Arany utcai sporttelepen), s a Kaposvári Természetbarátok Turista Egyesülete október 14-én rendezte meg először a Zselic–50 természetjáró teljesítménytúrát.
A politika kaleidoszkópja pedig annyi képet, színt és formát mutatott, mint talán soha azelőtt és azután. 1989. január 25-én Litván György történész az 1956-os forradalomról beszélt igen népes hallgatóságának a városi művelődési központ (a „Kilián”) nagytermében. Erről még egyetlen szót sem írt a helyi pártnapilap, viszont október 23-án, amikor köztéri demonstrációkkal első ízben emlékeztek meg az 1956-os forradalomról Kaposváron, az MSZMP Somogy megyei újságja már „A kegyelet virágai, a fáklyák fényei” címmel közölt terjedelmes tudósítást az ünnepségekről. Az idők változását mutatta, hogy a Nagy Imrét méltató egyik ellenzéki beszédből ezt a mondatot is leközölték: „Így dacolhatott azzal a rezsimmel, amely mint idegen testet, kilökte magából őt, az egyetlen marxista vezetőt, aki nem gyűlöletet és elkeseredést hagyott maga után.” (Somogyi Néplap, 1989. október 24.)
Közben létrejött a Kisgazdapárt és az SZDSZ helyi szervezete is (február–március), lemondott Klenovics Imre, az állampárt megyei első titkára és Jávori Béla, a Somogyi Néplap főszerkesztője (egyaránt február 28.), megindult a Somogyország című független megyei hetilap, s ugyanaznap a Fidesz és az MDF helyi szervezete közös fáklyás felvonulást rendezett a belvárosban (március 15.), megalakult a Kaposvári Ellenzéki Kerekasztal (április 26.), a pedagógusok egész napos sztrájkot tartottak a Táncsics-gimnáziumban (május 31.), emléktáblát lepleztek le Nagy Imre miniszterelnök szülőházának falán (június 15.), és a munkásőrség megszüntetését követelve tüntetett az ellenzék a Forradalmárok terén (szeptember 29.).
1989 őszén aztán a kaposvári városháza tornyáról is lemászott a vörös csillag – persze kapott ehhez némi külső segítséget. A feladat elvégzésével Gimesi István bádogosmestert bízta meg a városi tanács, aki hegymászó technikával jutott el az ötágú jelképig. Negyven méter magasságban, metszően hideg szélben dolgozott: előbb felerősítette a hintát, állványzatot épített, majd kiszerelte a három mázsa súlyú csillag elektromos berendezéseit, s az elemeket csigán átvetett kötéllel engedte le. Isten áldja a tisztes ipart!