Ezúttal óvatosak leszünk, és a külső területek felől, délről meg keletről indulunk. A Zselic Kertvárost, ahol az utcák a természettel kapcsolatos nevet kaptak, augusztus 29-én avatták fel. (A kaposvári közgyűlés még májusban nevezte el így a Donner és Töröcske közötti városrészt.)
Ezúttal nagyjából időrendben fogunk haladni az esztendő gazdag eseménytörténetében. Bár a kortársaknak valószínűleg a „gazdag” jelző jutna az eszükbe utoljára 1919-ről…
A városháza épülete sajátos sormintát ad a kronológiánknak: a székházat a 20. század negyedik évében adták át, újonnan épült déli szárnyát pedig a század vége előtt négy évvel, 1996 őszén nyitották meg. Mivel a helyhatóságot hoztuk szóba, azt se felejtsük el, hogy az év áprilisában a Kaposvárhoz tartozó Töröcske részönkormányzata is megalakult.
Bizonyára meglepjük az olvasót, ha e sorsfordító történelmi év kaposvári eseményeinek krónikáját az első városi sakkversennyel kezdjük, de tény és való: június 2-án Goitein Mór győzelmével ért véget a Kaposvár bajnokságáért kiírt elmetusa. (A második helyen Gyenes Izsó, a harmadikon Lewin Samu végzett.) Bábusaink lendületben maradtak, mert még abban a hónapban megalakult a Kaposvári Sakk-kör. Következő sporthírünk már valóban „illik” az esztendő hangulatához, hiszen Mudin Imre súlylökő olimpikonról, a kaposvári polgári fiúiskola tanáráról szól, aki a háború utolsó heteiben esett el az olasz harctéren…
„…A zsúfolásig megtelt Városi Sportcsarnokban már a kezdés előtti vibráló, feszült várakozás sejtette, hogy a platinalemezét ünneplő zenekar és közönsége itt és most egymásra talált.” (Szita Károly: Egy kaposvári. Kaposvár, Kaposvár Polgáraiért Egyesület, 2015. 188. o.) Igen, a Republic együttes 1995. október 6–7-én tartott két koncertjét máig emlegetik…
A világháború megakasztotta a város fejlődését, bár a nagyobb vállalkozások némelyike továbbra is végzett jelentős beruházásokat. A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság uradalmában gőzüzemű kisvasút épült, s júliusban a MIR új gőzmalma is megkezdte az őrlést. (A néhány éve leégett Hirschmann-féle malom telepét vásárolták meg.)
Kellemes ismétlődő motívuma krónikánknak, hogy Szabados Zoltán sárkányrepülő és Borhi Zsombor kajakos ez évben újra felhívta a figyelmet Kaposvár sportjára: Szabados megnyerte a normandiai partraszállás ötvenedik évfordulóján rendezett négynapos franciaországi versenyt (június eleje), Borhinak pedig, miután kajak egyes 500 méteren mindenkinél gyorsabb volt Mexikóvárosban (szeptember 24.), megint világbajnoki aranyérmet akasztottak a nyakába. Emellett Farkas János lábteniszezőnk a sportág első hivatalos világbajnoka lett Kassán (október 30.). De hogy ne csak az idegenben szerzett sportbabérokat soroljuk: kora tavasszal átadták a Toponári Általános Iskola új, hatszáz négyzetméter alapterületű tornacsarnokát.
Mindenekelőtt azt foglaljuk össze egy hírcsokorban, hogy milyen volt az élet Kaposváron a háború közepén. Nem kezdődött biztatóan az esztendő: a szerintük alacsonyan tartott húsárakra hivatkozva sztrájkoltak a mészárosok, január 10-én bevezették a liszt- és kenyérjegyrendszert, egy hét múlva pedig belefogtak a gabona- és lisztkészletek összeírásába. A kaposvári tisztviselők memorandumát, amelyben a nagy drágasággal szemben a kormány támogatását kérték, Makfalvay Géza főispán június 16-án adta át gróf Tisza István miniszterelnöknek. A városi gazdasági hivatalban a cukorjegyek kiosztását is megkezdték november 23-án. Dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármester márciusban hivatalosan indítványozta, hogy „minden talpalatnyi föld megmunkáltassék és bevettessék” Kaposváron…
Ami feltétlenül az élre kívánkozik ez évi krónikánkban, az püspökségünk megalapítása. II. János Pál pápa Hungarorum gens kezdetű apostoli levelével 1993 pünkösdjén (május 30-án) hozta létre a Kaposvári Egyházmegyét, melynek védőszentje Szent László király. Kaposvár így püspöki székhely, a Nagyboldogasszony-plébániatemplom székesegyház lett.
Hamar végzünk azoknak az eseményeknek a felsorolásával, amelyek nemigen álltak kapcsolatban a második évébe ugró nagy háborúval. A Gazdasági és Ipari Takarékpénztár május végén beköltözött új székházába, amelyet Lamping József tervezett és épített a Fő és a János (a mai Dózsa György) utca sarkán, s az év végén megtette az első lépéseket a reformátusoktól való elkülönülés útján a kaposvári evangélikusok közössége.