Még a december is lőporfüstös volt (Kaposvár 1918-ban)
Bizonyára meglepjük az olvasót, ha e sorsfordító történelmi év kaposvári eseményeinek krónikáját az első városi sakkversennyel kezdjük, de tény és való: június 2-án Goitein Mór győzelmével ért véget a Kaposvár bajnokságáért kiírt elmetusa. (A második helyen Gyenes Izsó, a harmadikon Lewin Samu végzett.) Bábusaink lendületben maradtak, mert még abban a hónapban megalakult a Kaposvári Sakk-kör. Következő sporthírünk már valóban „illik” az esztendő hangulatához, hiszen Mudin Imre súlylökő olimpikonról, a kaposvári polgári fiúiskola tanáráról szól, aki a háború utolsó heteiben esett el az olasz harctéren…
1918 márciusától a mi 44-eseink is ezen a fronton harcoltak; egyebek között súlyos veszteségek érték őket a második piavei csatában. Nyáron a sok kaposvári fiút is soraiban tudó pécsi 19-es honvéd gyalogezred szintén az olaszokkal került szembe. A 19-esek kaposvári népfelkelőit (a VIII. zászlóaljat) már áprilisban a Piavéhoz küldték.
Somogy vármegye székvárosában nagy örömet keltett (vidámságra más okunk nemigen volt akkoriban), hogy augusztus 9-én és 10-én végre visszatért hozzánk a 44-es gyalogezred pótzászlóalja. Reichard Béla százados vezette őket haza Reichenbergből. A 98. gyalogezred egységei néhány nappal korábban hagyták el Kaposvárt; ünnepélyesen búcsúztatták őket a vasútállomáson. A 44-esek fogadtatása azért hatásosabb és meghatottabb volt…
Az arcvonal összeomlása után, november 14-én a 44-es „rossebezred” Olaszországban harcoló egységeinek jelentős része is hazatért Kaposvárra, mégpedig szervezett kötelékben, teljes felszereléssel. Őket volt parancsnokuk, az akkor már dandárparancsnok Bauer Gyula ezredes vezette somogyi földre. A Monarchia széthullásával maga az ezred is megszűnt.
Idehaza – ezzel aligha mondunk újat – egyre nehezebb lett az élet. Augusztusban megkezdték a rézből készült tárgyak rekvirálását Kaposváron, szeptemberben még a református templom orgonájának sípjait is hadicélra vették igénybe. Márciusban egyébként megalakult a református asszonyokat tömörítő Kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Egyesület. Célja ebben az elvadult világban valóban időszerű volt: a keresztyén erkölcs és hitélet fejlesztése.
Kulturális területre tévedvén megemlítjük, hogy kora ősszel megérkezett Kaposvárra Makfalvay Géza volt főispán arcképe, amelyet Rippl-Rónai József festett budapesti műtermében, s a Vöröskereszt késő ősszel visszaadta a városnak az addig hadikórháznak használt színházat. De egyik dologban sem volt sok köszönet. Mivel a kép nem nyerte el a vármegye vezetőinek tetszését, azt a díszterem helyett a főispáni szoba falán helyezték el, a teátrum épülete pedig egyelőre használhatatlan volt a katonaság által okozott károk miatt.
1918 elején – Svájcon és Bécsen át – Rádai Gyula, a felső kereskedelmi iskola igazgatója is hazatért a francia fogságból. Pünkösdkor több előadást tartott élményeiről a városháza nagytermében, bemutatva rabtartóinak embertelenségét, egyúttal adományokat gyűjtött a még mindig francia táborokban sínylődő magyaroknak. Az év legfontosabb tanügyi eseménye azonban az volt, hogy szeptember 8-án megnyílt a leány-középiskola. A későbbi Munkácsy-gimnázium átmenetileg a főgimnázium (a mai Táncsics) egyik melléképületében kapott helyet. Vezetésével dr. Bíró Lajost (1880–1962), a felső kereskedelmi tanárát bízták meg.
Kacskovics Lajos alispán viszont szeptember 30-án bezáratta Kaposvár összes elemi és középiskoláját – a spanyolnátha terjedése miatt. A világméretű pusztítást okozó influenza ugyanis e hónapban Kaposvárt is elérte, elsősorban a fiatalok között szedve áldozatait.
Akadtak, akik a politikai fejleményeket is egyfajta járványként élték meg… A háború nélkülözést és elkeseredést szült, ami balratolódáshoz vezetett. Már január 21-én nagy sztrájk volt Kaposváron: az összes üzemben és műhelyben leállt a munka, még a kávéházakat is bezárták, s a munkások a békéért és az általános választójogért tüntettek. Az őszirózsás forradalom hírei aztán további cselekvésre sarkallták az ellenzéki politikusokat. 1918. november 1-jén megalakult a Nemzeti Tanács Kaposvári Bizottsága (Bók Zalán Lajos ügyvéd, függetlenségi politikus elnökletével), négy nap múlva pedig a főként szociáldemokratákból álló Kaposvári Munkástanács. És november 16-án Budapesten, a Parlament kupolacsarnokában Hock János egykori kaposvári káplán és hittanár, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke kikiáltotta a népköztársaságot…
Egy hónappal a világháborút lezáró fegyverszünet után Kaposváron ismét dörögni kezdtek a fegyverek. December 11-e éjjelén ugyanis részeg katonák a hozzájuk csatlakozó civil csőcselékkel együtt feltörték és felgyújtották a belvárosi üzleteket, és több lakást is kifosztottak…