Bauer ezredes és az ő gazfickói (Kaposvár 1915-ben)
Hamar végzünk azoknak az eseményeknek a felsorolásával, amelyek nemigen álltak kapcsolatban a második évébe ugró nagy háborúval. A Gazdasági és Ipari Takarékpénztár május végén beköltözött új székházába, amelyet Lamping József tervezett és épített a Fő és a János (a mai Dózsa György) utca sarkán, s az év végén megtette az első lépéseket a reformátusoktól való elkülönülés útján a kaposvári evangélikusok közössége.
A városnak már a külső képe is a háborúra emlékeztetett. Január 1-jén a nagytemplom előtt ünnepélyesen elhelyeztek egy orosz ágyút és egy gépfegyvert; ezeket a 44-es gyalogezred katonái zsákmányolták. A hadi sikereket a házak fellobogózásával, az ablakok kivilágításával, harangzúgással és a katonazenekarok felvonulásával ünnepelték Kaposváron – ilyesmire a gorlicei áttörés, Przemyśl és Lemberg visszavétele meg Varsó elfoglalása után is sor került.
Nem igazán előnyére befolyásolta a városképet az a barakk-kórház, amely a város északi részén lévő gyakorlótéren (a Honvéd téren) épült, az egészségügy viszont méltán került a figyelem középpontjába. Az év elején tífuszos, az év végén himlős betegeket is találtak Kaposváron, ami persze felzaklatta a közvéleményt. Kényszeroltásokat is elrendeltek.
És persze folyamatosan érkeztek a sebesültek… A rokkant katonák „gyámolítására” és elhelyezésére hivatal, majd bizottság alakult, s a Belső-somogyi Református Egyházmegye június 30-án tartott közgyűlése „örvendetes tudomásul” vette az 500 koronás alapítványt, amelyet dr. Fekete Gyula ügyvéd és presbiter tett a kaposvári református egyházközség háború miatt nyomorgó tagjai, illetve a helyi református tanulók javára.
A sebesülteken kívül hadifoglyokat is küldött Kaposvárra a nagy háború. Sokan közülük a MIR (a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság) béruradalmában és a cukorgyárban dolgoztak; utóbbi volt az első ipari üzem Kaposváron, ahol fogságba esett oroszokat is alkalmaztak.
A gazdasági életen mély nyomot hagyott a háború. Állandósultak a hadikölcsön-kibocsátások (Kaposvár városa is jegyzett nagyobb összegeket, 1915-ben kétszer), a hatóságok kitartóan, de nem nagy sikerrel próbálták minimalizálni az áruhiányt és maximálni az élelmiszerek árát, s március 8-án megkezdődött a gabonarekvirálás.
A megélhetési gondok mellett a távolban harcoló apák, fivérek és fiúk sorsa iránti aggodalom is mindjobban befészkelte magát a lelkekbe. Néhány tragédia különösen nagy visszhangot vert. Például az, hogy a szerbiai harctéren szerzett sebesülése következtében (az éjjeli őrsök ellenőrzése során gyomorlövést kapott) 1915. október 30-án meghalt Varvasovszky János, a kaposvári főgimnázium tanára. A művészeti élet is kénytelen volt elkönyvelni egy fájó veszteséget: július 20-án, felesége, a tüdőgyulladásban elhunyt Dénes Valéria temetésének napján öngyilkosságot követett el Budapesten Galimberti Sándor festőművész.
A kaposvári születésű Galimberti ezredét, a 19-eseket januárban a déliről az északi frontra vezényelték át, ahol júniusban szinte teljesen megsemmisült II. és III. zászlóaljuk… A 44-eseknek se jutott könnyebb sors: többször hoztak jelentős véráldozatot, így a „húsvéti kárpáti csata” során is. „Rosssebbakáink” szeptember 6-án vívták egyik leghíresebb ütközetüket, amikor az oroszokat visszaverve elfoglalták Krupiec települést.
Ez év áprilisában vette át a kaposvári 44. gyalogezred parancsnokságát Bauer Gyula (1862–1940) alezredes – augusztustól már ezredes –, aki egészen az 1918-as összeomlásig vezette a legendás alakulatot. A zsidó származású és az izraelita vallást híven gyakorló Bauer közben maga is legendás tisztté vált, akit a rajongásig szerettek a somogyi bakák, az ő „gazfickói”. Igazi frontkatonaként együtt harcolt az embereivel a lövészárokban.
Kaposvár társadalma viszont nagy sérelemként élte meg, hogy a 44-esek pótzászlóalját a csehországi Reichenbergbe (azaz Liberecbe) helyezték át, s 1915. június 11-én többezres tömeg búcsúztatta a vasútállomáson a háziezred katonáit. Helyükbe egy cseh ezredet irányítottak, de az idegen ajkú egyenruhások (a 98-asok) jelenléte számos konfliktust szült. Szeptemberben a Vár utcában garázdálkodtak az itt addig ismeretlen harcosok.
Augusztus 15-én egy kettős sportesemény volt hivatva elősegíteni a 44-esek csehországi és a 98-asok somogyi beilleszkedését. Az immáron Reichenbergben állomásozó 44. gyalogezred tisztjeiből és önkénteseiből álló futballcsapat 2:2-es döntetlent játszott a helyi sportklub együttesével, míg a Kaposvári Atlétikai és Torna Club (KATC) labdarúgói 5:0-ra legyőzték a 98-asok önkénteseit a Honvéd téri pályán…