Még táblaharcot is vívtunk az oroszokkal (Kaposvár 1917-ben)
A világháború megakasztotta a város fejlődését, bár a nagyobb vállalkozások némelyike továbbra is végzett jelentős beruházásokat. A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság uradalmában gőzüzemű kisvasút épült, s júliusban a MIR új gőzmalma is megkezdte az őrlést. (A néhány éve leégett Hirschmann-féle malom telepét vásárolták meg.)
Az összkép azonban nem volt vigasztaló, Kaposvár kezdett belefáradni a háborúba. Az egykori tűzoltólaktanya épületében nagy fáradsággal és áldozattal kialakított evangélikus imaház is meglehetősen sivár képet mutatott felszentelése napján, 1917. január 21-én. Az egyházi szertartást végző püspököt, Kapi Bélát (1879–1957) idézzük: „Sötét terem volt. Falai nedvesek. Dohos levegő csapta meg arcunkat, mikor a túlfűtött terembe léptünk.” (Növekedjetek a kegyelemben. Kaposvár, Kaposvári Ev. Egyházközs., 2016. 23. o.)
Az építkezések száma alaposan visszaesett Kaposváron. Két dolog viszont folyvást nőtt: az árak színvonala és az áruhiány mértéke. A tüzelőanyag hiánya miatt 1917. február 22-étől két hétre bezárták az iskolákat (néhány felsős osztály kivételével), s április 23-ától még az áramszolgáltatást is korlátozták, mert nem tudták elég szénnel ellátni a városi villanytelepet.
A kaposváriak önszerveződéssel próbálták kirángatni magukat a kátyúból, persze korlátozott eredménnyel. 1917-ben megalakult a kereskedők áruellátási részvénytársasága, beszerzési csoportot hoztak létre a tanügyi tisztviselők, az igazságügyi alkalmazottak, hadsegélyző bizottságot a somogyi gazdák és beszerző szövetséget a vármegyei köztisztviselők. Tavasz végén megalakították a városi hadigondozó, nyár végén a közélelmezési, ősz elején a szénelosztó bizottságot. (Ha másban volt is hiány nálunk, szövetségekben és bizottságokban nem.) Szeptember 24-én elkezdték kiosztani a petróleumjegyeket. Az év végén a Németh István utcában, a Donnerben és a cukorgyárban is hadikonyha – azaz népkonyha – nyílt.
De nemcsak a megélhetési gondokkal kellett megküzdeni, hanem a járványveszéllyel is. A kaposvári hatóságok képviselőit az év első hónapjaiban joggal zaklatta fel, hogy a város melletti Fészerlakpusztáról kiütéses tífuszban megbetegedett vagy tífuszgyanús internált román munkások kerültek Kaposvárra. Szigorú intézkedésekkel szerencsére sikerült meggátolni a járvány terjedését, és április végén a Fészerlakon elrendelt zárlatot is feloldhatták. Szeptember elején a vérhasjárvány miatt ült össze a város közegészségügyi bizottsága.
Dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármestert pedig a tuberkulózis vitte sírba 1917. március 15-én. Csak négy nappal élte túl 43. születésnapját… Nem teljesedhetett ki a pályája, noha az egykorú megemlékezések szerint ötletgazdag, imponáló képességekkel megáldott, józan, puritán, egyenes lelkű vezető volt. A város irányítását ezután – illetve már korábban, a polgármester betegeskedése alatt is – Kovács Soma polgármester-helyettes vette át.
A vármegye főispánjának tisztségében szintén változás történt: a király június 14-én saját kérelmére felmentette Makfalvay Gézát, aki a megváltozott politikai viszonyokra és hanyatló egészségi állapotára hivatkozva jelentette be távozási szándékát gróf Tisza István kormányának lemondása után. Utódját, gróf Széchényi Aladárt október 29-én iktatták be hivatalába.
Az idők és a politika változását ennél hatásosabban mutatta, hogy 1917-ben nemcsak munkaszünettel, hanem a városháza nagytermében tartott ünnepéllyel is megemlékeztek május elsejéről a szociáldemokraták. A polgári rendet és méltóságot kifejező díszes helyiségben Tóth Lajos, a párt kaposvári elnöke mondott ünnepi beszédet. Július 8-án – budapesti mintára és a szocdemek kezdeményezésére – a Kaposvári Választójogi Blokk is megalakult, mégpedig a Turul Szállóban. Ekkortájt a Turul volt a legkedveltebb rendezvényhelyszínünk. Medgyaszay Vilma színésznő is itt lépett fel július 7-én, akárcsak Nagy Endre író-konferanszié, aki a sebesült katonák karácsonyát előkészítő hölgybizottság felkérésére tartott előadást december 15-én.
Sebesültekből sajnos nem volt hiány… A 44. gyalogezredet február első napjaiban az erdélyi Kárpátokba, augusztus végén Bukovinába vezényelték át.
Az északi fronton küzdő 19-es honvédek állásai előtt az év elején az oroszok elhelyeztek egy táblát, amelyre öles betűkkel felírták, hogy Amerika megszakította a diplomáciai kapcsolatot Németországgal. „A 19-esek csak alkalomra vártak, hogy az oroszok figyelmességét viszonozhassák. Ez az orosz forradalom kitörésekor érkezett el. A mieink szintén hatalmas táblára írták föl a forradalom kitörésének részleteit, s éjjel egy erős járőr tűzte ki az orosz drótakadályok előtt a híradást.” (Somogyi Hírlap, 1917. április 3.)