Még a harangokat is besorozták (Kaposvár 1916-ban)
Mindenekelőtt azt foglaljuk össze egy hírcsokorban, hogy milyen volt az élet Kaposváron a háború közepén. Nem kezdődött biztatóan az esztendő: a szerintük alacsonyan tartott húsárakra hivatkozva sztrájkoltak a mészárosok, január 10-én bevezették a liszt- és kenyérjegyrendszert, egy hét múlva pedig belefogtak a gabona- és lisztkészletek összeírásába. A kaposvári tisztviselők memorandumát, amelyben a nagy drágasággal szemben a kormány támogatását kérték, Makfalvay Géza főispán június 16-án adta át gróf Tisza István miniszterelnöknek. A városi gazdasági hivatalban a cukorjegyek kiosztását is megkezdték november 23-án. Dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármester márciusban hivatalosan indítványozta, hogy „minden talpalatnyi föld megmunkáltassék és bevettessék” Kaposváron…
A nyersanyaghiány miatt a hulladékok gyűjtése is napirendre került. „Így készül a hasznavehetetlen rongyból a lőgyapot, a meleg posztó, a vastag takaró – állt Siposs Géza főjegyző szeptember végén kiadott, a kaposvári lakossághoz címzett felhívásában –, a leégett fedelű házakban és fedezékekben elhelyezett katonák feje fölé az esőtől és hótól megóvó kátránypapír, a sok kínos óra vigaszához nélkülözhetetlen cigarettapapiros, szóval mindaz, amire a hadseregnek szüksége van, de aminek gyártására a szükségelt anyagot most behozni nem lehet.” (Somogyvármegye, 1916. október 1.) Hasonló céllal a Szent Imre-templom, a nagytemplom és a református templom több harangját is igénybe vették ezen az őszön.
A helyi evangélikusokat azért nem érintette a harangrekvirálás, mert még se templomuk, se harangjuk nem volt. Önálló gyülekezetük éppen ekkor jött létre: július 1-jén felmondták a kaposvári református közösséggel való kapcsolatukat szabályozó egyezményt, és december 10-én véglegesen megalakították az egyházközséget. Lelkészt Véséről kaptak Takáts Béla (1890–1966) személyében, míg imaháznak berendezhető épületet a várostól: a volt tűzoltólaktanyát.
A tornyos Teleki utcai épület akkori lakója, a zeneiskola ezért költözött át az év végén a Fő utca 8. szám alatti Kemény-palota emeletére. Amúgy kulturális életünkre is erősen rátenyerelt a háború… Az orosz hadifoglyok május 4-én kabaré-előadást rendeztek a Baross laktanya kórházzá átalakított szárnyépületében, Budapesten, az Erzsébetvárosi Kaszinó kerthelyiségében meg hangverseny volt a 44-es gyalogezred özvegy- és árvaalapja javára. Utóbbi alkalommal Jászai Mari, a Nemzeti Színház tagja is a közönség elé lépett szavalatával. Rippl-Rónai Józsefet (aki februárban Csucsán vendégeskedett Adynál és Csinszkánál) áprilisban kinevezték hadifestőnek, és nyáron több hetet töltött az olasz fronton. Szépítő Egyesületünk az év közepén a Kaposváron állomásozó katonaság segítségével rendezte a Sétateret (a mai Jókai ligetet). Új padokat állítottak fel, és virágokból napórát is készítettek.
A kaposvári helyőrség tisztikara és legénysége november 23-án ünnepélyesen felesküdött IV. Károly királyra; az egyházi szertartást Zimmert József prépostplébános celebrálta. Ősztől a szokásosnál is több egyenruhát láthattak a kaposváriak, mivel ide helyezték át Szekszárdról a 6. vadászzászlóalj nagyrészt osztrák és cseh katonáit. S persze folyamatosan jöttek a sebesültek; február elején már az ötvenedik sebesültszállító vonat futott be az állomásra.
A sebesültek és a hadifoglyok mellett a háborús menekültek is megjelentek a városban. A román betörés miatt például több száz erdélyi magyar keresett és talált menedéket Kaposváron 1916 őszén és telén. A városháza nagytermében – a polgármester elnökletével – már szeptember 4-én megalakult az Erdélyi Menekülteket Segítő Kaposvári Bizottság.
Augusztusban a mi 44-eseink I. és V. zászlóalja ment Erdélybe, hogy részt vegyen a megszálló román csapatok elleni hadjáratban. A pécsi 19. honvéd gyalogezred Kaposváron felállított VIII. népfelkelő-zászlóalját május végén a déli hadszíntérről az olasz frontra vezényelték, míg az ezred nagyobbik része (köztük szintén sok volt a kaposvári) az oroszokkal nézett farkasszemet az északi harctéren. Januártól kezdve igen súlyos harcokat vívtak a 19-esek Bukovinában, Toporoutz és Rarance térségében, majd a Capul hegy védelmében.
A 44-esek Lopusznónál verték vissza az orosz tömegrohamokat a nyár elején. A hivatalos jelentések is dicsérettel említették az ezredet, amelyet június 21-i üléséből Kaposvár város tanácsa, június 23-án – a vármegye közönsége nevében – Kacskovics Lajos alispán üdvözölt levélben. A sikernek azonban nagy ára volt. A kaposvári felső kereskedelmi iskola 1914-ben érettségizett diákjai közül például egyszerre három osztálytárs esett el ebben a csatában: Berta Vendel, Fulmer Ádám és Ungár Imre…
