Latinca talpa alatt (Kaposvár 1919-ben)
Ezúttal nagyjából időrendben fogunk haladni az esztendő gazdag eseménytörténetében. Bár a kortársaknak valószínűleg a „gazdag” jelző jutna az eszükbe utoljára 1919-ről…
A tüzelőhiány és a súlyos influenzajárvány miatt szükségessé vált több hónapos szünet után február folyamán a kaposvári iskolákban is megkezdődött a tanítás. A főgimnázium szocialista diákjainak lapja, a Voluntas – tehát az Akarat – február 8-án jelent meg először. E hónapban a Munkás Testedző Egyesület is megalakult, de tag csak szervezett kaposvári munkás lehetett. A korra és a sajátos hatalmi helyzetre még jellemzőbb, hogy a Kaposvári Munkástanács vezetősége már az év elején házkutatásokat tartott a „reakciós egyéneknél”…
Március 3-án kisajátították a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság (MIR) 44 ezer holdas bérletét, s városunkban jött létre az ország első mezőgazdasági termelőszövetkezete. A munkástanács és a helyi szakszervezet a cukorgyárat is „őrizet alá vette”.
Már március 10-én egy radikális szociáldemokratákból álló direktórium vette át a megye és a város irányítását. (Tagjai: Latinca Sándor műszaki rajzoló, Peinhoffer Lajos szabómunkás és Tóth Lajos nyomdász.) A politikai és katonai vezetés júniusig a negyvenegy éves Tóth Lajos kezében volt nálunk, a főispán megyeházi irodáját is ő foglalta el. Április elején – Schneller Béla tisztviselő bevonásával – négytagúra bővítették a direktóriumot.
Március 21-én éjjel, miután megérkezett a távirat a Tanácsköztársaság megalakulásának hírével, a városi munkásőrség elfoglalta Kaposvár jelentősebb objektumait, köztük a postát és a vasutat. Másnap a munkástanács utasítására katonaság szállta meg a megyeházát, és Tallián Andor megyei főjegyzővel is közölték, hogy valamennyi közhatóság vezetését a „proletárok” veszik át. Az újonnan létrejött Szocialista Párton kívül ezután Kaposváron sem hallathatta a hangját más politikai erő. Március 25-én Szalma István nyomdászt nevezték ki Kaposvár politikai megbízottjává, azaz tanácselnökévé, s április 12-én megválasztották az új városi munkástanácsot. Azok, akiket „kizsákmányolónak” minősítettek, persze nem szavazhattak…
Tavasszal megindult a kaposvári üzemek szocializálása, s hamarosan a szállodák, a bérházak, az egészségügyi intézmények is állami kézbe kerültek. Közben egyre nőttek az ellátási nehézségek. Az egyházakkal szembeni fellépés és a hitoktatás korlátozása szintén felháborodást szült, és tovább zsugorította a kommün tömegbázisát.
A bajok orvoslására persze volt recept: április elsején működni kezdett a Kaposvári Forradalmi Törvényszék, április végén túszokat szedtek a polgári társadalomból, és ugyancsak áprilisban felállították a főparancsnoka után Latinca-századnak is nevezett „terrorszázadot”. (A tevékenységük lényegét kiválóan megragadó felirat a katonasapkák szalagján is szerepelt.)
Június 10-én beiktatták új tisztségébe a megye kormányzótanácsi biztosává kinevezett Latinca Sándort (1886–1919). A direktórium ezzel megszűnt. „Amióta Somogy megyében az én kímélet nélküli forradalmi akaratom érvényesül, azóta még a meglapult ellenforradalmat is beletaposom az örökös elnyomásba” – írta Latinca főnökének, Kun Bélának 1919 júliusában… (Kávássy Sándor: Latinca Sándor. Budapest, Akad. K., 1973. 122. o.)
Ettől a „kímélet nélküli” akarattól a kétkezi dolgozók is joggal tarthattak. Június 22-én, amikor a gazdasági helyzettel és a kommün politikájával elégedetlen építő- és földmunkások a munkásotthonban gyűléseztek (az otthon az év elején a Honvédlaktanyába költözött át), a helyszínre siető Tóth Lajos, a direktórium volt tagja lelőtt egy téglásmestert, majd a karhatalom és a katonaság fegyveresen számolta fel a megmozdulást. Néhány nap múlva Latinca az egész megye területére kihirdette a statáriumot – de a véget már csak késleltetni lehetett.
A kommün bukása után, augusztus elején Kaposváron is leszerelték a vöröskatonákat, és megkezdődött a Tanácsköztársaság helyi vezetőinek letartóztatása. A vörösterrort sajnos fehérterror követte: fehér tisztek szeptember 17-én a város melletti Nádasdi-erdőben végeztek a kaposvári törvényszéki fogházból elhurcolt Latinca Sándorral és négy elvtársával.
Végül vessünk egy pillantást arra, hogy kik látogatták meg Kaposvárt 1919-ben. Köztük volt Garbai Sándor, a Forradalmi Kormányzótanács majdani elnöke, Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszter és a fiatal Illyés Gyula (március), Móricz Zsigmond (április), Böhm Vilmos hadügyi és Pogány József külügyi népbiztos (május), Vikár Béla etnográfus (június és július), Rákosi Mátyás volt termelési népbiztos, a Vörös Őrség főparancsnoka (július), tiszti különítményének egy részével Prónay Pál (augusztus). És szeptember 8-án Siófok felől – sínautón! – Kaposvárra érkezett Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fővezére…