A kapucsengőre ébredt. Valaki ellentmondást nem tűrően nyomta. Az órára pillantott, negyed tíz volt. Kibotorkált az előtérbe, a kamera képén Irén volt a szomszéd utcából, ő hordta a röplapokat, reklámújságokat. Mi a bánatot akarhat?
Mi, emberek szeretünk ugye mindent valami skatulyába gyűrni, szépen felcímkézni, elpakolni valami polcra. Jelzőket adunk, megítéljük, hogy szerintünk mennyire pozitív, vagy épp negatív. De mi alapján ítéljük meg a dolgokat, és érzéseket?
Ősszel érik babám a fekete szőlő és tavaszi mellett a nagy futóversenyek szezonja is. Szombat reggel hatalmas sereg gyülekezett idén is a Kossuth-téren, hogy nekivágjon az idei rókaűzésnek. Mi is ott voltunk, utána a Városligetbe mentünk mozogni.
Ötödször is reggel lett.
Az Úr vidáman ébredt fel.
Neki is állt tüstént a teremtésnek.
Megalkotta sorra mindazt -,
Amit előzőleg az égre írt fel.
Alaposan feldúlta a kedélyeket a Teréz körúton történt robbantás. S lehet, hogy pont ez volt a célja. A világtörténelem robbantásainak jelentős részét éppen hangulatkeltés céljából követik el.
Európa a hétvégén Magyarországra figyel. Az osztrákok újra elhalasztották az elnökválasztásukat, mert nem jól ragadtak a borítékok, így a mi népszavazásunk lesz reflektorfényben.
Ha nagy a szükség, közel a segítség, tartja a mondás és most magam is igazolhatom, hogy néha valóban így van. Töprengtem, miről kellene ezen a héten írnom, amikor olvasom, hogy az Együtt 2018-ban egyedül indul a választásokon. Az Együtt egyedül, ez így nagyon jól hangzik, egyfajta majdnem paradoxon.
Valami nem stimmel. Ki adott engedélyt az ész bontására? Alapban nem repesek a "varázsdobozért", de ez nem azt jelenti, hogy ez mindig így volt. A tartalom korát felváltotta a csomagolás, ez lett az ok, amiért a doboz már nincs használatban. Elgondolkoztató, hogy mit is néznek benne az emberek, de ez alapján az is elgondolkoztató, hogy milyen emberek nézik az elgondolkoztatónak messze nem mondható műsorokat. Mielőtt valaki kerékbe tör, persze nem mindenhol, és nem minden műsor, de a százalék elenyésző.
Az irodalmi művekben számtalanszor találkozhatunk azzal, hogy a költő, író az évszakon keresztül szeretne hozzánk szólni. Vagy csak segítségül hívni, hogy megtudjuk milyen érzések kavarognak benne? Biztosan vannak közös és különböző első bevillanások, ha erre a kérdésre szeretnénk hirtelen válaszolni.
Csend volt, és nyugalom. A völgyben enyhe szellő suhant végig, nyomában a fűszálak táncra keltek. A távoli erdő levelei csillogtak a fényben. A növények nagyokat kortyoltak a nemrég lehullott esőcseppekből. Magukba szívták a nedűt, és még zöldebbek lettek, mint előtte.