Élt 60 évet. De milyen múlttal!
Bedőlt a Népszabadság. November másodikán lett volna éppen 60 éves. Jellegzetes az alapítás időpontja, 1956. november 2. Ekkor Budapestet már egy-két napja a szabadság szelleme lengi át, igaz, több ezer véres halottal. Viszonylag béke van. Az emberek a nemzet jövőépítésén gondolkodnak, s persze reménykednek. Az ellátás akadozik, de vidékről teherautókon ingyen és számolatlanul küldik az élelmiszert. A sebesültek gyógyítására a nyílt utcán lerakott kartondobozokba gyűjtik a pénzt, hozzá nem nyúl senki sem. A kirakatok beverve, az áru marad a helyén. A szabadság szelleme uralkodik.
Lassan beindul a politikai újjászerveződés. Aki egykori politikus, és itthon maradt és még agyon sem verték, lázas munkába kezd. A demokrácia és a pluralizmus két diktatúra után egy pillanatra ismét lehetővé vált. Új sajtótermékek kerülnek az utcára. Köztük a Népszabadság, melynek jövőjéről senki semmit se sejt. Még két nap sem telik el, hajnalban lánctalpak dübörögnek: szovjet harckocsik hosszú sorokban. A demokráciának vége!
A Népszabadságnak nem: az ekkor és ettől kezd felvirágozni. Monopol helyzetbe kerül, a Magyar Szocialista Munkáspárt hivatalos lapja és szócsöve lesz. Természetesen az a kemény diktatúra és a megtorlás idején is, mintegy ideológiailag alátámasztva meghurcoltatásokat, kivégzéseket. A megtorlás időszakának vezető lapja, majd a puha diktatúrának is. Maga is alkalmazkodik az idő és a párt elvárásaihoz. Ha Kádárék uralkodásának második részében Magyarországot a szocialista rendszer legvidámabb barakkjának nevezik, hát a Népszabadság a szocialista világrendszer sokáig talán legnyíltabb pártlapja volt.
A Népszabadságot szinte kötelezően járatták, hivatalok és üzemek, példányszáma szebb időkben elérte a napi 100 000-t. S persze abban az időben dőltek a hirdetések.
Meg kell mondani, hogy a Népszabadság jól szerkesztett és sokszor tartalmas lap volt. Persze a szemellenzőket fenntartotta, de szélesebb látókört engedett, mint a varsói rendszer más pártlapjai. Irányadó volt, de egyben korlátokat is jelölt. Az utóbbiakat nehéz volt túllépni. A Magyar Nemzet viszont kevésbé közvetítette a direkt párttartalmakat, s azt gondolom, valamit megőrzött régi múltjából.
Hogyan is pozícionáljuk tehát a Népszabadság elmúlt évtizedeit? Kétségtelen, hogy a véres diktatúra kiszolgálója, sumák szócsöve volt. Aztán kissé szelídült, mint maga a rendszer, mely tudta, hogy a magyar nemzet szájában nem lehet végtelenségig húzni a zablát. Mint műszaki fejlesztés terén egykor évtizednél többet dolgozott szakember, úgy gondolom, hogy a szovjet rendszer igen ügyesen építette ki, hogy Magyarország a legnyitottabb, és így csatorna, melyen keresztül jöhet be nyugatról a szovjet rendszerbe a tudás és technológia. Ez itt apró megjegyzés, de utánamentem és elég egyértelmű.
Tisztelt Olvasó!
Mi valóban kissé többet fickándozhattunk, több levegőt kaptunk és voltunk tényleg a legvidámabb barakk. Bár körbe voltunk véve dupla szögesdrótokkal, aknákkal és kutyás határőrökkel, de egy idő után kétévente útlevelet is kaphattak legtöbben (persze jól szűrve).
Ennek az időszaknak volt iránymutatója és vezérelve a Népszabadság, a párt hivatalos szócsöve. Aztán jött az (ál)rendszerváltás és kialakult az (ál)baloldal. Melynek persze továbbra is szócsöve maradt a Népszabadság.
Bizony, nem bánnám, ha egy valós baloldal lapja lett volna, s fájlalnám, ha megszűnne.
Mondjuk Pozsgay, Szűrös, Bánlaky által szerkesztett lap, s ne lepődjenek meg, én mint soha nem volt sem KISZ-, sem párttag, bizony még a régi KISZ-ből és pártból is össze tudnék szedni néhány embert, akiből lehetett volna baloldal. Nem lett. A rendszerváltás egyik fontos és soha nem kitárgyalt folyamata, hogy a céltudatosak, a karrieristák levakarták magukról a baloldali gondolatot és annak képviselőit. Bibót, Szirtes Laci bácsit és máig sokakat már korán parkolópályára tettek.
A Népszabadság az (ál)rendszerváltás lapja volt, a nagy hatalom-átmentőké, a szoclib oligarcháké. Hát bevégeztetett. Nem hiszem, hogy nekik, mert ahhoz túl sok vagyon és összeköttetés került kezükbe. De azért leáldozóban.
Talán megértik miért nem hullatok krokodilkönnyeket. Nem a baloldal lapja hullott el, hanem a hat évtizeden át kommunizmust és a hatalom-átmentőket kiszolgáló újság. A valódi baloldal már hat évtizeddel ezelőtt megsemmisíttetett, azok által, kik e lapot működtették. Nézzék meg Demény Pál, a magyar kommunisták sok évet az ÁVH-ban töltött vezetőjének videóját, olvassák el a szocdem Faludy György, világhírű költőnk könyvét Recskről.