Felesleges körök
Ha az életre úgy gondolunk, hogy egy nagy körforgás, akkor azt is el kell ismerni, hogy nem egy kört teszünk meg feleslegesen. Hányszor érezzük azt utólag, hogy minden addigi hiába való volt, és ugyanoda jutottunk, mint ahonnan azt megelőzően kiindultunk. Feleslegesnek érezzük a sok időt, az erőfeszítést, az érzelmeket. Néha már azt is gondoljuk, hogy eszünk ágában sem lesz újabb kört kezdeni. Aztán az élet folyik tovább a maga útján, és megint ott találjuk magunkat egy újabb kör elején. Akkor is ha akarjuk, és akkor is, ha nem akarjuk. Ha mindig ugyanaz az kör kezdődik, akkor valamit nem jól csináltunk.
Amolyan korrepetálás ez az élettől, mert nem jól oldottuk meg a leckét, elbuktunk a vizsgán. Érdekes mód a kör elején van egy pillanat, mikor meg lehet érezni az egész kimenetelét, hogy hogyan is fognak zajlani az események. Ha megtanultuk a leckét, akkor ugyanarra már nemet mondunk, és csak arra fogunk igent mondani, csak arra a körre fogunk valódi lehetőségként tekinteni, ami másképp indul, másképp kezdődik.
Az igazság az, hogy a sokak által félt új az, ami valóban mást hozhat. Lehet, újabb felesleges kört, de lehet azt a kört, ami után pont lesz, és nem kérdőjel. Ezt is meg tudjuk érezni, ha nem rohanunk bele a körökbe, mert ezek a körök a hirtelen döntések miatt mókuskerékké válhatnak.
A mézesmadzag igazából mindig ugyanolyan, csak a színe, az ideje, és a hossza más. A nagy kérdés, hogy mit, és mikor hiszünk el, mikor bizonyosodik be arról a körről, hogy nem egy repeta az élet pofonjainak menüjéből. Életünk nagy köreit nem kezdhetjük el vaktán rohanva valami, vagy valaki felé. Az ember egy idő után a sok felesleges kör után meg fog állni, és nem hirtelen döntésből, fellángoló érzelemből fog nekikezdeni.
Az igazán jó körök, úgy kezdődnek, hogy mindig alkalom nyílik arra, hogy a kör vonalát megláthatjuk, folytonos, vagy a régi bevált módon szaggatott. Mindig történnek olyan események, mikre ha elég figyelmet fordítunk, akkor tudni fogjuk, hogy biztos kézzel lehet a kört rajzolni. Szükség van időre, szükség van arra, hogy az idő adjon választ a kitartásra, a megérdemelt bizalomra, hisz a fals körök jellemzője, hogy azonnal hívogatnak, de nem állnak fenn hosszabb ideig. Szaggatott voltuk már ebben is megmutatkozik, ha nem megyünk lépre a mézesmadzagra, akkor az el is fog tűnni, újabb áldozatra lesve.
Az igazán jók maradnak, mert mi magunk is azzá a körré válhatunk az ő számukra, mint mi nekik. Tudni viszont kell, hogy mindenre időnk csak akkor fog lenni, ha elegendő időt szánunk arra, hogy megtudjuk, valóban érdemes, valóban olyan, mint amit mutat magáról.
A felesleges körök tanítanak meg arra, hogy hogyan nem szabad csinálni, hogy mikor az igazi kört megkezdjük, a lehető legkevesebb hibát kövessük el.
Ez a kör sem lesz hibátlan, mert mi, emberek sem vagyunk azok, de ha két jó kör talál időben egymásra, akkor összekapcsolódásuk miatt nem körök lesznek külön-külön, hanem a végtelen. Aztán ez a végtelen feleslegessé teszi magát a körözést. Igazából mindenki ezt szeretné, ha nem kéne olyanra, és olyanokra fecsérelni az időt, akik meg sem érdemlik. Az élet viszont ilyen, először tanít, és aztán vizsgáztat, és csak rajtunk áll, hogy mennyi időnk megy el feleslegesen.