Ötmilliárd adósság az sok
Megszűnt a Népszabadság, legalábbis a terjesztője szerint. Nem örülök neki. Mindennap – igaz, egyre kritikusabban –, elolvastam a lap online kiadását, ahogy olvasom a teljes magyar sajtópalettát is. Jegyzeteimet nem tudnám írni úgy, hogy ne legyek napra tájékozott a magyar és a nem magyar politikában. A nol.hu egyik tájékozódási pont volt az anyaggyűjtésem során. A papírlapot Eötvös Pál főszerkesztő leváltása óta nem veszem. Eötvös távozása, Tamás Ervin főszerkesztő-helyettes nyugdíjba vonulása után a lap tartalmilag rohamosan romlott. Manapság már nem volt több, mint egy ide-odavagdalkozó, politikailag valójában alig orientáló sajtótermék. Elvesztette igazi baloldali gyökereit, a rendszerváltás után meghirdetett szociáldemokrata irányvonalát. Elbulvárosodott, tartalmában is, kinézetében is.
Ahogy a valamikori tulajdonos, az MSZP taglétszáma az évek alatt lecsökkent, úgy fogyatkozott a Népszabadság olvasótábora. A lap példányszáma harminc éve közel volt a 700 ezerhez. Ez 2014-re 40 ezer példányra fogyott – legalábbis a Wikipédia szerint. (Érdekes, hogy a német nyelvű Wikipedia adatai is két évvel ezelőttiek.) Ezt az eladási összeomlást egyetlen sajtótermék sem képes kompenzálni. Ez nem direkt politikai kérdés, bármennyire is erőltetik ezt az irányt. A szocialista kormányzás tizenkét éve is benne van a lap elsorvadásában. Nem volt véletlen, hogy az MSZP eladta a Népszabadságban meglévő maradék tulajdonrészét is. Különösnek tartottam, hogy a szocialista párt tagsága és szimpatizánsai akkoriban nem vonultak fel az MSZP székháza elé tüntetni. Akkor kellett volna az utcára menni, és nem most. Mert az eladás óriási hiba volt, hisz így minden további tartalmat, adás-vételt, már a piac, és az új tulajdonosok szabályozhattak.
És a piacon a pénz az úr. A Népszabadság kiadóhivatala 5 milliárd adósságot halmozott fel a leállításáig. Ez nemcsak azért sok, mert sok pénz, hanem azért, mert egy sorvadó példányszámú, még mindig nagy apparátust fenntartó lappal reménytelen ilyen adósságot ledolgozni. Még csak csökkenteni is. Valamikori lapkiadóként magam is átéltem lapmegszűnéseket, bukásokat, lap el-lopásokat. Tapasztalatból mondhatom, nem egyszerű kérdés egy veszteséges újságot talpra állítani. Még egy ilyen nagy múlttal rendelkezőt sem, mint a Népszabadság. Különösen nem a mai internetes világban, amikor gyakorlatilag a papíralapú laptermékek élete világszerte megkérdőjeleződött. Miért vegyek újságot, ha mindent elolvashatok a neten? Jogos a felvetés.
A fiatalok számára ez nem is kérdés. Ezer helyen hozzáférnek a napi információkhoz, nincs szükségük elgyalogolni az újságoshoz. Ez marad már az idősebbek szórakozása. Nekik – a magyar baloldal egyre fogyatkozó táborának – biztosan hiányozni fog a Népszabadság. Nekem Megyesi Gusztáv vitriolos jegyzetei, és Tamás Ervin értelmes, szélsőségektől mentes publicisztikái fognak hiányozni. És egy, a nol.hu-nál sokkal színvonalasabb, valódi szociáldemokrata szellemiségű internetes újság.