Az irodalom után
Bob Dylant hallgatok, próbálom megfejteni a titkot. No, nem az irodalmit, az egyelőre nem megy, csupán az énekesit. Kattintok egyik youtube fájlról a másikra, de nem érzem azt, hogy valamit is vesztettem azzal, hogy ez idáig nem hallgattam őt.
Persze én kissé elfogult vagyok, a mostani énekes szökőár, ami elönt mindent, nem segít abban, hogy bármilyen énekessel toleráns legyek. Most már dalnoki karrierre vágyik boldog is, meg persze a boldogtalan is. Apró gyermekekből és persze befutott "sztárokból" csinálnak bolondot hétről hétre.
Bizonyosan eljön az idő, amikor politikusok mérik össze hangjukat a színpadon, a DK rock egyesület már meg is kezdte az előkészületeket.
Mivel mint énekes nem győz meg Dylan, gondolhatunk akár arra is, hogy valóban szövegeinek kivételes irodalmisága az, ami közkedveltségét adja. Ismerve azonban a közeget, ez kevéssé valószínű.
Mindegy is, nem kötelező hallgatni őt, és olvasni sem. Próbálok elérhető szövegeket keresni, nem könnyű. Angoltudásom nem elegendő ahhoz, hogy az eredetiből megérezhessem a költészetet, fordítása pedig nem nagyon van.
Végül találok párat, nem tudom, de ennél Weöres Sándor unalmában önmaga szórakoztatására ezerszer jobbakat írt.
Mindegy is, egy újságíró után egy énekes jött. Ám az irodalmat nem lehet legyőzni, a Nobel-díj csupán egy elfogult és láthatóan néha tanácstalan bizottság döntése, bárki kapja. A hiba csupán annyi, hogy amikor egy politikai vagy egyéb irodalmon túli szempont kerül a döntés fókuszába, olyankor egy igazi író kimarad. Elmúlik egy lehetőség. Ám az irodalom ettől még nem múlik el.
A világ olyan, amilyen, aki olvas regényeket, novellákat, verseket, annak egy ilyen döntés meg sem kottyan. Rimbaud, Márquez és a többiek, valamint méltó utódaik tudják a sorok mögött rejtőzködő titkot, az emberi kreativitás és lélek egyesülésének hatalmát.
Igazából nem tudom, Bob Dylan megérdemelte-e a díjat, a legrosszabb, hogy szerintem ő se tudja, és senki más sem.
Felnyúlok a polcra, és megtalálom, mint mindig, ha jó végszóra vágyom:
És hallgatom a híreket,
miket mélyemből énszavam hoz.
Amíg a világ ily veszett,
én irgalmas leszek magamhoz.
J.A.