A hetedik napon
A Teremtő kipihenten ébredt. Cseppet sem érezte magát fáradtnak, pedig hat nap kimerítő munka volt mögötte. Megelégedetten gondolt az elmúlt napokra. Arcát a fényben fürösztötte, megcsodálta az eget, a vizeket, majd élvezte a napsütést.
Úgy érezte, jó az, amit teremtett. De még valami hátra volt…
… Megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala…
És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt…
Szent Biblia, Mózes I. könyve. Károli Gáspár fordításában
Tehát szép sorban mindent megáldott, amit az előző hat napban megteremtett. Mire mindennel végzett, ismét este lett. De megérte…
Megáldotta a növényvilágot, így virágaik még színesebbek, gyümölcseik még táplálóbbak, és azóta is sokasodnak, szaporodnak.
Megáldotta az állatvilágot, így azok gyorsabbak, szebbek, erősebbek, kitartóbbak lettek, és azóta is sokasodnak, szaporodnak.
Megáldotta az emberiséget is. Mindannyian áldását kaptuk, kik a földön élünk. Vegyük észre, és éljünk úgy, hogy méltóak legyünk hozzá.
