Ami sok, az sokk
Mostanában túl sokat foglalkoztam a politikával. Sajnos hagytam, hogy elsodorjon ez az őszi áradás. Beszédévforduló, 56-os évforduló, népszavazás, stb. Most kiderült, hogy én sem vagyok különb a Deákné vásznánál. Persze mitől is lennék? Én is dolgozom a pénzért, tankolok az autómba, boltba járok, híreket olvasok, és hiába tudom, hogy semmi értelme a reakcióimnak, még sem tudom megállni, hogy úgy tegyek, mintha lenne.
Ki kellene ebből törni, de egyelőre nem lehet. Nem lehet, mert a minap egyik ismerősöm azt kérdezte, miért kérdőjelezem meg a demokrácia létét. Mondtam neki, hogy én nem kérdőjelezem meg, hanem azt állítom, hogy csupán egy elméleti konstrukció, melynek tényleges megvalósulását éppen valós alanyai, illetve lehetséges haszonélvezői, az emberek akadályozzák.
Már az az elképzelés is téves, miszerint az emberek akarják, illetve képesek gyakorolni a néphatalmat. Nézzünk egy egyszerű példát, a brexitet, mely látszólag a néphatalom győzelmét hozta, ám maga a nép sem tud mit kezdeni vele. Most megy a jogi akrobatika, még az is lehet, hogy semmissé válik az egész. A brit polgár megtette azt, amit megtehetett, gyakorolta a jogát és véleményt nyilvánított egy olyan ügyben, mellyel kapcsolatban nem rendelkezett kellő ismeretekkel. Ez is mutatja, hogy a néphatalom gyakorlása könnyedén befolyásolható.
A másik példa az USA, ahol két láthatóan teljesen alkalmatlan személy küzd azért, hogy a legbefolyásosabb birodalom élére kerülhessen. Az egyik jelölt meglehetősen vicces pojáca, a másik pedig nyilvánosságra került levelezése kapcsán egyértelműen a fegyverlobbi markában van. Ám, ha a vicces győz esetleg, akkor sem lehet kétségünk afelől, hogy a vicces nyilatkozatok, még csak meg sem karcolják majd a fegyver- vagy az energialobbi érdekeit.
Az információ ebben az esetben is csak részlegesen jut a döntéshozók, vagyis a választók birtokába. Már eleve a titkosszolgálatok léte az úgynevezett demokráciákban megkérdőjelezi a demokrácia valódiságát, hiszen ahol nem tudhat meg bármit a polgár az őt befolyásoló események hátteréről, ott igazából felelős döntés sem várható tőle. Amennyiben elfogadjuk, hogy a titkosszolgálatok a modern világ részei, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a demokrácia nem tud kiteljesedni.
Vizsgáljuk most meg azt a kérdést, hogy valójában a nép, az Isten adta vágyik-e demokráciára. A válasz lehet röviden nem, de lehet hosszabban is magyarázni. Például az emberek csont nélkül elfogadják, hogy néhány nagy rendszer mondja meg nekik, helyettük a tutit. Például a facebook maga dönt azokban a kérdésekben, hogy mit enged megjelenni úgy általában és mit nem, de még abban is dönt, hogy mi mit látunk éppen vagy mit nem. Akinek több eszköze is van, az kipróbálhatja, hogy ha mind egyszerre van bejelentkezve, akkor mindegyiken teljesen más hírfolyamot láthat.
A legnagyobb kereső, a Google is hasonlóképpen viselkedik. Miközben úgy látszik, pillanatok alatt megtalálja a dolgokat, aközben lesznek olyan lehetséges találatok, amiket soha nem mutat meg nekünk.
E fent említett működési mechanizmust az emberek elfogadják, vagyis az eszközök vélt vagy valós hasznáért meghajolnak a diktatúra előtt, amit azok az információ tekintetében velük szemben gyakorolnak. Ha belegondolunk, hasonló, persze csak részleges diktatúrát gyakorolnak a különböző áruházláncok is. A TV-csatornák úgyszintén, és az igazság, vagy éppen a demokrácia, csak akkor fontos nekik, ha valamilyen érdekük fűződik hozzá. Gondoljunk csak egy hazai csatorna híradójának hirtelen jött változására, mely csupán válasz volt egy gazdasági érdek sérülésére.
Vagyis úgy tűnik, a képviseleti demokrácia csak illúzió, mely elfedi a valóságos folyamatokat. Hogy ez baj-e vagy sem, azt nem tudom, de ha már így van, talán érdemesebb lenne szembenézni vele, és nem tenni úgy, mintha látnánk a király nem létező ruháját.