Államférfiak (!?)

Gyurcsány dolgozatának előkerült bírálata oldalszám szerint jelöli a hibákat, s ezek azonos oldalra esnek, mint sógora azonos (!) hibái. Ez a valószínűségelmélet szerint azt látszik bizonyítani, hogy a két dolgozat feltehetően azonos. Ugyanis ha csak idézetek szerepelnének, és közben saját vagy máshonnan vett szövegek, vajon hogyan esnének azonos oldalra az azonos hibák?

Hírek és tanúk szerint Fletó tanári pályán nem végzett gyakorló oktatást sem, és azonos alapszervi MSZMP tagok vizsgáztatták.

Nem az én dolgom eldöntetni, vajon Fletónak ezek után lehet-e érvényes diplomája tanári, majd közgazdász szakon. Schmitt Pál esetében összeült az illetékes egyetemi tanács, és elítélő határozatot hozott. Gyurcsány ügyben történtek intézkedések, tudomásom szerint még nem hívták össze az illetékes egyetemi bizottságot.

A Horthy-időszak a nemzetépítésről, a nemzet újjáépítéséről szólt. Trianon után 11 év alatt a megcsonkított ország új fényt és hatékonyságot kapott. Fletó és barátai hatékonyabbak voltak: 8 év alatt sikerült leépíteni minden nemzeti imázsunkat és gazdasági stabilitásunkat.

Horthy ügyében némileg egységesebb a vélemény – média szinten. Majd 7 évtizedig visszatérően az ördögűzés szintjén kezelték, mint ősellenséget. Én sem kívánok dicshimnuszokat zengeni – az akkori tekintélyelvűség tőlem meglehetősen távol áll. A nemzet szolgálata annál kevésbé! Így hát csupán megérteni törekszem a múltat, összevetve jelennel és lehetséges jövővel.

És üvölt a különbség: az értékek és erkölcs, a nemzettudat hiánya a „8 éves Medgyessy-Gyurcsány és a libás Bajnai” időszakról, ellentétben Teleki meggyilkolásáról vagy öngyilkosságáról. Amikor még volt nemzeti érték. Amikor egy miniszterelnök vagy erkölcsi válságba került, vagy kiállásáért a németek végezték ki.

Európa a francia és görög választások után

A német és a francia kormány – Merkel és Sarkozy vezetéséve – voltak ennek a megszorítás-politikának a motorjai. Sok igazságuk is volt, mert az egyes országok bizonyos területeken pazarlóan gazdálkodtak. Ezért odáig is elment az Európai Unió, hogy a választói akarat ellenére buktattak meg kormányokat és ültettek bankárokat az országok élére. Bankárokat, akiknek nagyon nagy felelősségük volt a gazdasági válság kirobbanásában. Vagy elkezdtek országokat más mércével mérni. A magyaroknak nem lehetett a 3% fölé menni, az új spanyol kormánynak meg igen.

A vasárnapi francia és görög választások után nagyot fordult az európai világ. Sarkozy letűnt a politikai színről. Utóda, Hollande, pedig kifejezetten ellene van a spórolásnak, és elkötelezett híve a gazdasági fejlődés beindításának. Még annak árán is, hogy az EU bűvös 3%-át nem fogják betartani. A szintén francia Christine Legarde, a Nemzetközi Valutaalap vezetőnője is egyből váltott. Nemcsak a franciák miatt, hanem Athénban is különös dolgok történtek. A görögöknek elegük van a rájuk erőltetett megszorító csomagból. Aminek az lett az eredménye, hogy Görögorország gazdasága szinte semmit sem javult, az ország pedig kormányozhatatlanná vált. És egy kifejezetten fasiszta párt is bekerült a parlamentbe.

Várjuk ki, hogyan alakul az európai világ. Egy azonban már biztos: a magyar kormány mégsem járt rossz úton 2010-ben, amikor a szigorú pénzügyi politika mellett lehetőséget szeretett volna kapni a gazdasági fejlődés beindításához. Most azok kezdik a fejlesztést hirdetni, akik ezért szinte kiközösítették Magyarországot, és annak vezetőjét, Orbán Viktort.

Hogy a magyar liberális csoda-közgazdászok, akik az Orbán-Matolcsy-féle gazdaságpolitikai terveket az európaiakkal együtt a sárba taposták, mit fognak most írni, nyilatkozni, kíváncsian várom. Hogy nagyot buktak – immáron sokadszor –, azt vasárnap óta már tudjuk.

Az életfa

Az embert mindig örömmel tölti el az ilyen esemény, mikor egy gyermek szültését ünnepeljük. A város életfát állított és minden gyermek, aki a város szülötte, egy levelet kap ezen a fán. Lefordíthatnánk úgy is, hogy a tél után eljött a tavasz, és a levelektől kizöldellt a fa. Vagy úgy is mondhatnánk: ez a fa a város családfája.

A szülők, kik örömmel várták a kis jövevényt, csillogó szemmel nézik gyermekük nevét ezen a fán, az apró kis levélkén. De én most tovább szeretném fonni az életfa történetét és szereplőit. Mert - ugye - van a gyermek, vannak szülők és a nagyszülők.

Sokszor séta közben látom, hogy e fához a nagyszülő viszi el unokáját és boldogságtól sugárzó hangon mondja neki, hogy azon a levélkén, bizony az ő neve áll. Ezekről a nagyszülőkről is szeretnék megemlékezni. Mert az én olvasatomban ők a gyökerek, a szülők a törzs és a gyerekek a levelek. Az én véleményem szerint így kerek az egész. Mit sem vonva le abból, hogy ez a fa a gyerekeké.

Virág elvtárs és az örök élet

A kínai bölcsek az Aranyvirág titka című ősi jóga könyvben írták: a lét varázslatának titka abban áll, hogy a cselekvést a nem-cselekvés elérésének érdekében használjuk.

Mi kis nép vagyunk, és Trianon óta szegények is. Aranyvirágra nekünk nem futja. Ám ne becsüljük le, amink van, hiszen itt van nekünk Virág elvtárs és az ő - úgy látszik, örökké ható - bölcsessége. A mottó mondat jutott eszembe, amikor megkezdődött a plágium 2.0 verzió telepítése a magyar agyakba. Bizony, adjuk és kapjuk a csapásokat. 

Persze az is furcsa lehet, hogy nem elegendő a plágium 1.0-t frissíteni a magyar agyakba, újra kell telepíteni. A nagy magyar kollektív tudattalan, valóban tudattalan illetve inkább tudatlan, háromhavonta törlődik. Tisztelet a kevés kivételnek, senki nem emlékszik semmire.

Nekünk itt van a mi kis saját véges kapacitású merevlemezünk, törölgessünk, telepítgessünk, érezzük jól magunkat. Nem csaptak be bennünket, és nem csaptuk be magunkat.

Pedig Virág elvtárs megmondta: "Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!”

Bizony, bárkire bármit, mert tudjuk: mindenki szem volt a láncban és ma is az. A lemondott köztársasági elnök is az volt, csak a magyar merevlemezek felejtették el, honnan jött, ők csak arra figyeltek, hova tart. Ám miként a valódi, úgy a magyar Windows sem tökéletes, elég volt egy emlékező és láss csodát: Pali bácsi is rádöbbent, amit pedig rég tudhatott volna, miszerint „Az élet nem habostorta…”

Aztán jött a plágium 2.0, szépen kúszni kezdett balról jobbra a telepítést jelző csúszka, és ment az „új” program az üres merevlemezre. Emlékszik még valaki ezekre: Nomentána kft., Fittelina kft., bérleti díjért vett kormányüdülő, képviselői klub? Kicsit kevés kezet látok a magasban.

„Sijes haza mami!”

Este van. Dolgozom, egyedül vagyok egy nagy épületben. A számítógépemen felvillan egy kis ablak:

„Sijes haza” – üzenet jött a Facebookon.  A profilkép egy fülig érő mosolyú gyerekrajz, ő az, a Kicsi.

Megtanulta a betűket – bár írni még nem tud. Tudja, így chaten gyorsan elér. Azt nem tudja, hogy a siess „j” vagy „ly” – ezért megkérdezi…

Ki vigyáz majd rá? Mikor jövök? Jól vagyok? Hiányzom. Hívjam! Szeret. Puszil. Evett. Kiesett egy foga… Ez az Ő gyerekkora. 

Én pedig dolgozom, egyedül vagyok egy nagy épületben. Este van. Nincs ez így jól. „Sijetek” inkább haza!

Amikor az élet filmje lepergett előttem

20 évente történik ilyen, hogy a tanárt kihívják óráról. Nagyképűen ez olyan, mintha az orvosnak azt mondanák: doktor úr, dobja el a szikét. Ilyen nincs!

Minden pozitív látásmód ellenére ilyenkor lepereg előtted az életed filmje. Rádőlt a focikapu, szörnyet halt a lépcsőn leesve, terrortámadás volt; nem tudsz jóra gondolni. Rohansz: gyalog, autóval és a gyomrod összeszorul, lélegzeted eláll, és fogadkozol és ígérsz mindent magadnak, hogy eztán minden más lesz, ha…, ha még élve látod.

Kiderült, hogy csak tetves a gyerek és ezért pellengérre állították az aulában. Minden alsós őrá mutogatott, hogy ott, azt a tetvest szúrta ki a védőnő. Álmomban még most is néha ott ülök a helyében és átérzem a megaláztatást.

Még egy felnőttnek is nehéz a kiközösítést feldolgozni, nemhogy egy kisiskolásnak. A tetveket kikezeltük, de a trauma megmaradt. Minden nap hasfájósan, gyomorideggel mentünk iskolába és éreztem, hogy ez nem tarthat sokáig, valamit tenni kell.

Szülőként nagyon nehéz arról dönteni, hogy mivel teszel jobbat egy gyermeknek. Ha megszünteted a pillanatnyi szorongást és kiemeled a megszokott környezetből, ezzel újabb stressznek teszed ki őt, hiszen ez mégis csak az Ő élete, amiről Te dönthetsz jól vagy rosszul.
Jártam az iskolákat EMBERT keresve, aki képes a sérült gyermeki lélek gyógyítására és ekkor találtam rá ÉVA NÉNIRE.

Gondolatok – 3 nap Alföld után!

1945 után aztán a polgárságot és a nemességet is megszabadították vagyonától: földesurakat, kulákokat, zsidó és keresztény polgárokat (lásd Faludy), no meg a svábságot is, és a cselédek és zsellérek a földosztás által megkapták a kiemelkedés lehetőségét.

Ez önként vagy csizmatalpak által, a sztálini kolhoz jellegű TSZ-ekbe vezetett, a hatvanas évek végére egyre tökéletesebb lett a kollektivizálás. Ami azért mégsem volt oly sikeres, s ami Kádárt a mezőgazdasági vezetők cseréjére és a „háztáji gazdaságok” engedélyezésére kényszerítette. Lett is azonnal termelékenység növekedés! A magyar paraszt kis földterületeken is csodákat csinált, lettek kockaházak, beléjük kevesebb gyerek, de kissé jobb bútorok.

De mire építjük a jövőt, ha nincs meg a múlt és a hagyományok ismerete. Akkor a jövő már nem magyar, s ki tudja, merre megy.

Csakhogy az ősi tulajdonviszonyok megváltoztatása, az erőltetett iparosítás és következményes elvándorlás felbontotta gazdaságunk ősi szerkezetét. (Mára aztán több és nagyobb nagybirtok keletkezett, mint volt a háború előtt!)

Hadd kérdezzem az olvasót! Vajon hányan lettek nyertesek 1938-tól, vagy 1944-től, mióta felborult az ősi rend? Igazságosabb a világ? Szebb a jövőkép ? És jobb magyarnak lenni?

Hadd idézzek néhány mondatot rövid hosszúpályi báli köszöntőmből: „Nem a múltat kell visszaállítani, hanem a jövőt építeni ! De mire építjük a jövőt, ha nincs meg a múlt és a hagyományok ismerete. Akkor a jövő már nem magyar, s ki tudja, merre megy. Erős jövőt csak akkor építhetünk, ha megismerjük és megerősítjük a múlt gyökereit, mely a jövő egyetlen táplálója lehet".

Dr. Áder János lett Magyarország köztársasági elnöke

Nem lenne persze Magyarország Magyarország, ha egy köztársasági elnökválasztáson is nem ordítana a politikai butaság. Hoztuk a formánkat, ordított. Az ellenzék három pártja – a Magyar Szocialista Párt, a Lehet Más a Politika és a Demokrata Koalíció – nem vett részt az elnökválasztáson.

Egy erkölcsileg bukott miniszterelnök hatalmi vergődése és egy ünnepélyes köztársasági elnökválasztás között azért legyen csak ég és föld a különbség.

Ezek a hölgyek-urak szégyelljék mélységesen magukat. Egységet várnak el, közben már az első pillanatban a széthúzást, az ellenségeskedést képviselik. Parlamentarizmus után kiáltanak, miközben a leghalványabb fogalmuk sincs a valódi parlamenti kultúráról. Hogy hogyan lehetséges ez, amikor közülük sokan évtizede, sok év óta politizálnak, fel nem foghatom. Nem látták például azt, hogy hogyan viselkedik az ellenzék egy elnökválasztáson a német parlamentben, a Bundestagban? Ha igen, akkor vegyenek példát róla.

Nem kell egyetérteni egy jelölttel ahhoz, hogy a parlamenti szabályok szerint éljen szavazatával egy képviselő.

A Császár és utána a sötétség

Hogy miért akarok most a fociról írni? Mert nemsokára kezdődik a foci-Eb Lengyelország és Ukrajna rendezésében. Természetesen nélkülünk. Szép kerek évfordulóhoz is kapcsolódik az idei Eb, ugyanis negyven éve, 1972-ben szerepeltünk utoljára ezen eseményen. Igaz, akkor negyedik helyezést értünk el.

Magyarországon köztudott, hogy mindenki ért a focihoz. Ezért - mint egy a sok "hozzáértő" közül - megpróbálok választ találni egy pár kérdésre. Természetesen a teljesség igénye nélkül. Koromnál fogva a hatvanas években kezdtem el a meccsekre járni. Először az édesapámmal, majd egyedül, vagy barátokkal közösen.

Az aranycsapatot nem láttam játszani, illetve csak egy-két utolsó mohikánt. Viszont ott voltam Bozsik, majd Albert Flórián búcsúmeccsén is. Abban az időben minden hétfőn a hétvégi labdarúgó események megtárgyalásával kezdődött a munkanap. A férfiak vérmérsékletük szerint - vagy hogy ki melyik klubnak szurkolt - vívták szócsatáikat.

Abban az időben még azért volt miről beszélni, de a hanyatlás előszele már jelentkezett.

Foglaljuk el a Wall Streetet?

Ha egy bűnöző védelmi pénzt szed, akkor legalább a többi bűnözőtől megvéd. Az állam bár szintén védelmi pénzt szed, még sem véd meg mindenkitől, persze érthető, hiszen saját védelmi pénzeit is a bankokon keresztül szedi be tőlünk, sőt arra készül, hogy minden pénzmozgásunkat oda csoportosítsa. A kígyó a farkába harapott, a mesének vége.

Csodálkozunk-e még, hogy nálunk az adóelkerülés nemzeti sport? A fentiekből levezethetjük, hogy jogos önvédelem. Ki szeret olyan maffiózónak védelmi pénzt fizetni, aki nem védi meg semmitől?

Most kedvem lenne belinkelni Kádár János utolsó 17 oldalas beszédét, mivel abban ide vonatkozólag semmilyen kijelentés nincs. Ám mégsem teszem, a lélek békéje fontosabb, mint a pénz, mert a pénzemet elvehetik tőlem, de az utálatomat soha.

Nem, ne  foglaljuk el a Wall Streetet, csak minden alkalommal, amikor bemegyünk egy bankba, fejezzük ki utálatunkat, megvetésünket. Miközben bankolunk, gondoljunk valami gusztustalan dologra, a többit megoldja az idő.