Foglaljuk el a Wall Streetet?
A Wall Street New York pénzügyi központja, ily módon nagy befolyással bír a világban történő pénzzel kapcsolatos eseményekre. Az Occupy Wall Street mozgalom azt a célt tűzte ki maga elé, hogy némi nyomást gyakorol ezen befolyásos pénzügyi körökre, mondván, próbálják meg végre ezen a területen is érvényesíteni az élni, és élni hagyni elvét.
Ha elgondolkodunk kis hazánk mai problémáin, akkor azt kell mondanom, a mozgalom hazai megerősödésére nagy szükség lenne. Nagy szükség lenne, mondom, mert a magyar állampolgárok az adójukból fenntartott államtól sok segítségre nem számíthatnak.
Ez akkor is igaz, amikor éppen pert vesztett az OTP egy devizahiteles ügyben, mert, hogy fogalmazzunk tömören, nem éppen korrekt módszert alkalmazott a törlesztő részletek kiszámítására. Politikusaink természetesen most elégedetten dőlnek hátra, íme, a jogállam korrigálta a hibát.
Nem, uraim, ennek a pernek nem is szabadott volna létrejönnie, mert az adófizetők pénzéből fenntartott államnak és szerveinek, köztük az Pénzügyi Szervezetek Állami felügyeletének, az is dolga lenne, hogy az állampolgárokat a náluk erősebb, és pénzügyileg felkészültebb bankok efféle gyakorlatával szemben megvédje.
Igen, gyakorlat, mert senki ne gondolja, hogy a bíróság által elítélt eset egyszeri volt, ez bizonyosan intézményesített eljárás a profitnövelésre. Vagyis adósok százezreinek lehet igaza. Kíváncsian várom, lesz-e végre komoly, mindenkinek kedvező fellépés ez ügyben az állam részéről, vagy menjen mindenki a bíróságra?
Most - engedelmükkel - előhozakodom a saját példámmal. Autót vettem, természetesen deviza hitel bevonásával. A kedvezmények és a különböző konstrukciók jelölték ki az utat, ma visszatekintve, úgy gondolom, szándékosan tereltek ehhez a megoldáshoz. Két év fizetgetés után látva a kondíciók számomra kedvezőtlen alakulását, megpróbáltam egy összegben visszafizetni.
Nem akarom hosszúra nyújtani, a bank még 167.000 Ft-ot kért pluszban, mert egy összegben fizetek. Ez kicsit rosszul érintett, ezért készítettem egy kis táblázatot, melyben összesítettem a bank által megadott, a törlesztő részletek esedékességekor érvényes árfolyammal és a szerződésben megállapított költségeket… Nos, az jött ki, hogy a bank által megadott kondíciókkal is több mint 200.000 Ft-tal fizettem már többet, mint kellett volna.
Gondoljuk végig, a devizahitelezés indulásától mostanáig minden kormány, színezetétől függetlenül, nagyjából tétlenül nézi, nézte, amint adófizetőit, azokat, akik őket eltartják, kifosztják.
A lényeg, a vita a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéig vezetett. Ott megkeresésemre azt a választ adták, a legjobb, amit tehetek, ha fizetek, hogy megkapjam a kocsi papírjait, aztán tegyek részletes feljelentést náluk, és ha igazam van, akkor majd minden megoldódik. Elküldtem a papírjaimat, bízva az általam is fizetett állami szervben. Elküldtem az összes csekket, a táblázatokat, szerződést, nagyjából mindent, ami kellhet. Aztán türelmesen vártam.
Egy év után érdeklődni kezdtem, először telefonon, aztán email-en, végül ajánlott levélben. Másfél hónap után kaptam is egy választ, melyben igen tömören, háromnegyed oldalon közölték, ők mindent rendben találtak, de ha nem tetszik, pereljek. Több mint egy év után, annyit talán elvárhattam volna, hogy legalább tételesen leírják, hogy számításaimban hol hibáztam.
Gondoljuk végig, a devizahitelezés indulásától mostanáig minden kormány, színezetétől függetlenül, nagyjából tétlenül nézi, nézte, amint adófizetőit, azokat, akik őket eltartják, kifosztják. Most jöhetnek nekem a végtörlesztéssel, az csak az adott pillanatban rögzíti az árfolyamot, de semmit nem kezd az előtte befizetett többletekkel, árfolyam különbözettel, valutában számolt kezelési költségekkel stb. Vagyis, miközben könnyíteni látszik, törvényesíti az előző években történt törvénytelenségeket.
Ha egy bűnöző védelmi pénzt szed, akkor legalább a többi bűnözőtől megvéd. Az állam bár szintén védelmi pénzt szed, még sem véd meg mindenkitől, persze érthető, hiszen saját védelmi pénzeit is a bankokon keresztül szedi be tőlünk, sőt arra készül, hogy minden pénzmozgásunkat oda csoportosítsa. A kígyó a farkába harapott, a mesének vége.
Csodálkozunk-e még, hogy nálunk az adóelkerülés nemzeti sport? A fentiekből levezethetjük, hogy jogos önvédelem. Ki szeret olyan maffiózónak védelmi pénzt fizetni, aki nem védi meg semmitől?
Most kedvem lenne belinkelni Kádár János utolsó 17 oldalas beszédét, mivel abban ide vonatkozólag semmilyen kijelentés nincs. Ám mégsem teszem, a lélek békéje fontosabb, mint a pénz, mert a pénzemet elvehetik tőlem, de az utálatomat soha.
Nem, ne foglaljuk el a Wall Streetet, csak minden alkalommal, amikor bemegyünk egy bankba, fejezzük ki utálatunkat, megvetésünket. Miközben bankolunk, gondoljunk valami gusztustalan dologra, a többit megoldja az idő.
Az idő tehát mostantól nekünk dolgozik, s mert az idő pénz, így újra kerek lesz a világ, és pár év múlva, ha még működik ez a blog, közzéteszem a fent említett beszédet. No, nem okulásul, csupán utalásul a sajátos magyar időparadoxonra.