Az életfa
| Egy kis játék |
|
Ille-bille. |
Az embert mindig örömmel tölti el az ilyen esemény, mikor egy gyermek szültését ünnepeljük. A város életfát állított és minden gyermek, aki a város szülötte, egy levelet kap ezen a fán. Lefordíthatnánk úgy is, hogy a tél után eljött a tavasz, és a levelektől kizöldellt a fa. Vagy úgy is mondhatnánk: ez a fa a város családfája.
A szülők, kik örömmel várták a kis jövevényt, csillogó szemmel nézik gyermekük nevét ezen a fán, az apró kis levélkén. De én most tovább szeretném fonni az életfa történetét és szereplőit. Mert - ugye - van a gyermek, vannak szülők és a nagyszülők.
Sokszor séta közben látom, hogy e fához a nagyszülő viszi el unokáját és boldogságtól sugárzó hangon mondja neki, hogy azon a levélkén, bizony az ő neve áll. Ezekről a nagyszülőkről is szeretnék megemlékezni. Mert az én olvasatomban ők a gyökerek, a szülők a törzs és a gyerekek a levelek. Az én véleményem szerint így kerek az egész. Mit sem vonva le abból, hogy ez a fa a gyerekeké.
Gyakorló nagyszülőként mondom mindezt. Nagyszülőként, aki az unokájához írta az e bejegyzés melletti kis csacskaságot.
A Kaposvár Most stábja videót készített a hétfői levélátadásról. Tekintsék meg: