Virág elvtárs és az örök élet
A kínai bölcsek az Aranyvirág titka című ősi jóga könyvben írták: a lét varázslatának titka abban áll, hogy a cselekvést a nem-cselekvés elérésének érdekében használjuk.
Mi kis nép vagyunk, és Trianon óta szegények is. Aranyvirágra nekünk nem futja. Ám ne becsüljük le, amink van, hiszen itt van nekünk Virág elvtárs és az ő - úgy látszik, örökké ható - bölcsessége. A mottó mondat jutott eszembe, amikor megkezdődött a plágium 2.0 verzió telepítése a magyar agyakba. Bizony, adjuk és kapjuk a csapásokat.
Persze az is furcsa lehet, hogy nem elegendő a plágium 1.0-t frissíteni a magyar agyakba, újra kell telepíteni. A nagy magyar kollektív tudattalan, valóban tudattalan illetve inkább tudatlan, háromhavonta törlődik. Tisztelet a kevés kivételnek, senki nem emlékszik semmire.
Pedig Virág elvtárs megmondta: "Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!”
Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!
Virág elvtárs
Bizony, bárkire bármit, mert tudjuk: mindenki szem volt a láncban és ma is az. A lemondott köztársasági elnök is az volt, csak a magyar merevlemezek felejtették el, honnan jött, ők csak arra figyeltek, hova tart. Ám miként a valódi, úgy a magyar Windows sem tökéletes, elég volt egy emlékező és láss csodát: Pali bácsi is rádöbbent, amit pedig rég tudhatott volna, miszerint „Az élet nem habostorta…”
Aztán jött a plágium 2.0, szépen kúszni kezdett balról jobbra a telepítést jelző csúszka, és ment az „új” program az üres merevlemezre. Emlékszik még valaki ezekre: Nomentána kft., Fittelina kft., bérleti díjért vett kormányüdülő, képviselői klub? Kicsit kevés kezet látok a magasban.
Bezzeg az igaztalanul plágiummal vádolt Gyurcsány ismeri a Virág-féle bölcsességeket: "Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség.” Ezért aztán igyekszik mindenütt ott lenni, cáfol, fenyeget, magyarázkodik, ő hiszi és tudja: "Menet közben kell az önbizalmat megszerezni!” Végül ránk ripakodik: „Ezeken lovagol maga? Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?!”
Lássuk be, igaza van. Egy vidéki fiatalember elindult, hogy megforgassa az egész világot és megforgatta. Lássuk be, megforgatta. Kit érdekel, hogy másolt, nem másolt, írt-e egyáltalán szakdolgozatot. Jobb lesz nekünk, ha kiderül, másolt, vagy ha kiderül, nem írt. Nem lesz jobb, mint ahogy akkor sem lesz jobb, ha az derül ki, minden rendben van a diplomája körül. Még azt sem tudhatjuk, melyik esetben ő a kivétel.
Persze most káromkodhatnánk, de gondoljunk Virág elvtársra és „hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!” Nekünk itt van a mi kis saját véges kapacitású merevlemezünk, törölgessünk, telepítgessünk, érezzük jól magunkat. Nem csaptak be bennünket, és nem csaptuk be magunkat. Hogy is mondta Virág elvtárs: ”Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. A széles tömegeket? Azok úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat? Ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni! Kiadtuk a jelszót: legyen magyar narancs! És lett magyar narancs. Mi nem ígérgetünk a levegőbe…”
Nem volt ez túl hosszú írás, emlékezhetünk még talán a címre: Virág elvtárs és az örök élet. Most az egyszer tartom magam a mesteremhez, és nem nyitok vitát.