Oszikám, rád hívjuk az erősítést

a történelem ismétli magát, Oszira ráhívták az erősítést. Igaz, Oszi most nem túszt ejtett, hanem polgárháborút vizionált. Az erősítés pedig nem késett, hanem jött és kérdezés nélkül lőni kezdett. Én pedig éreztem, mind meghalunk, na, nem a háborútól, hanem a röhögéstől.

Aki érez magában némi önkínzásra való hajlamot, az hallgassa meg legújabb belpolitikai botrányunk négyperces hangfelvételét. Ezen néhány, hát hogy is mondjam, hogy ne sértsek meg senkit? Szóval, pár erősen intellektushiányos ember beszélget. Köztük a gyöngyöspatai Oszi is, aki szőnyegbombázásszerű bazmegelések közepette felvázolja egy polgárháború forgatókönyvét, és ez, ha az argót kivesszük a négy percből, akkor is bizony bőven vagy másfél percnyi szervezkedésnek felel meg. Ennyi pedig, lássuk be, több mint elegendő, hogy a hatodikat négyszer elvégző, túliskolázott hallgatósággal megértesse, miként kell, és hogyan a nagy tettet végrehajtani, mielőtt még rájuk hívják az erősítést.

Nagy a baj erre mifelénk, ha több mint egyéves felvételek ilyen környezetben, ekkora média boomot okozhatnak. Ja, igen, mostanság sehol egy szabálytalankodó celeb, sehol egy alkotmányos merénylet a demokrácia ellen. Szóval így IMF-tárgyalások közepette, nagy igény van a verbális nácizmusra, és ha sem a miniszterelnök, sem az ideiglenes köztársasági elnök nem hordja éppen a maltert az épülő diktatúra bástyáihoz, akkor elő kell venni Oszit és barátait.

Isten építésze

Tudtam, hogy nem katedrális, „csak” bazilika – mégis Ken Follett 3000 oldalas regénye „A katedrális” jutott az eszembe, amikor a metróból felérve megpillantottam. Első ránézésre olyan volt, mint a gyerekkori csurgatott homokvárak a Duna partján, színes virágokkal és kavicsokkal kidíszítve.

Gaudí mesterműve, a Sagrada Família, avagy A szent család engesztelő temploma Barcelona egyik jelképe, amely jelenleg is épül, elkészülte után pedig feltehetően a világ legnagyobb bazilikája lesz. Ez a templom Spanyolország egyik leglátogatottabb idegenforgalmi nevezetessége, évente cca. 2 500 000 belépőjegyet adnak el a turistáknak. 2005-ben a Születés Kapuja felőli homlokzatot az UNESCO Világörökség részévé választották.

Ami az építészeti csodán túl leginkább megragadott ebben a lenyűgöző épületben, azt a templom alagsorában létrehozott fantasztikus múzeumban értettem meg. Ez pedig Gaudí spiritualitásának átható ereje, melyről a Sagrada Família építéstörténete mesél:

A templom építésének ötlete egy gazdag barcelonai könyvkereskedőtől¹ ered. Az ő álma volt egy olyan templom felépítése, ahol a gazdagok és a szegények együtt imádkozhatnak. Alapítványa, a Szent József Tisztelőinek Társasága 2 hektáros területet vásárolt a város egyik szegénynegyedében, itt kezdődött meg az építkezés 1882-ben.

Az eredeti tervben két építész² szerepelt, ők azonban nem értettek egyet egymással. Az eredeti koncepció egy neogótikus templom lett volna. Ekkor, 1883-ban kérték fel a 31 évesen már híres Gaudít az alig megkezdett építés folytatására, aki új, meglepő, a legapróbb részletekig kidolgozott tervekkel állt elő.

A sikerrel praktizáló építész munkáját ezután egyre inkább erre az épülő csodára koncentrálta, lassan teljesen a templom megszállottjává vált. 43 évet dolgozott a rendhagyó épületen, életének utolsó 15 évét csak ennek a munkának szentelte és minden vagyonát az építkezésbe ölte. Iskolát épített a munkások gyerekei számára - ahol Montessori módszerrel tanítottak – mely iskola ma is a templom előtt látható.

Megkért a Zoli

Csaknem ezerhatszáz ismerősöm van a Facebookon, az iwiw-re meg már be sem tudok lépni. Többnyire kaposvári kötődésűek. Tanárok, diákok, fodrásznők és egyéb különlegességek, akik nem kaptak eddig médiaérdeklődést. Gondoltam, adhatnék nekik. Így született meg az ötlet bennem, hogy hétről-hétre véletlenszerűen kiválasztanék valakit az ismerőseim közül, akit e széles közönségnek bemutatnék, természetesen az illető hozzájárulását kérve. Ebben az én véleményemet olvashatnák róla.

Minden héten ismertetném az illető kedvenc ételét egyedi recepttel egybekötve, és készítenék egy rajzot vagy festményt, amit felajánlanék annak a nyertesnek, akit kisorsolnék a heti matematikai feladvány megfejtői közül.

Ezáltal válna teljessé a projekt: pofa-kaja-kép-matematika. Itt mindenki megtalálhatja a számítását. A projekt címe pedig színtiszta plágium, de bevallom és rosszakaróim kedvéért még idézőjelek közé is teszem: „kaposvári beszélő arcok”.

Lássuk közülük az elsőt: Drankovicsné Lovász Erzsébet - a TANÁRNŐ, csupa nagybetűvel.

Nyúlajak és nyitott szájpadlás - egy nemzet tragédiája

Egy gyermek genetikailag torzan született - nyúlajakkal és nyitott szájpadlással. Ráadásul a XIX. század közepén. Ha pórnép tagja, hamar elhunyt volna. De főnemes lévén meg tudták fizetni az akkor legmodernebb operációt - vajon érzéstelenítés és altatás hiányában mit érezhetett egy tizenéves? - így hát maradt élete végig a beszédhiba. És a kisebbségi érzés.

Vajon milyen lehet a felsőosztály tagjaként születni, annak része lenni, sérülten, beszédhibásan? Ahol a fény, a társasági élet, a szép jövő kínálkozik - az abban résztvevőknek. Nyúlajakkal, beszédhibásan alig van jó esély.

Így hát gróf Károlyi Mihály elment - nyúlajakkal, és más nemzetek számára kevésbé érezhető nyelvhibával - Monte Carlo játékasztalain szerencsét próbálni. A dúsgazdag magyar arisztokrata tartósan játszott. De ő lúzernek született, s végül összes birtokára jelzálog került: mondhatnánk, ami bőven volt, az elment.

Szinte éppen jókor jött a Monarchia összeomlása: a parasztság közt szétosztotta - a jelzálog miatt már nem saját - földjeit. Számos helyről hallottam: egy helyi gazda a földosztáson így szólott:
- Gróf Úr! Az az Ön döntése, hogy felosztja földjeit! De amit itt most oszt, az az enyém!
Szegény gróf Károlyi azt sem tudta, mi a saját földje! De ismerte jól Monte Carlo kaszinóit.

Sigmund Freud világhíres pszichiáter a Károlyi-féle őszirózsás forradalomról annyit mondott:
„A magyarok agyonlövették legokosabb politikusukat (Tisza) és államelnöknek jelölték a leghülyébbet (Károlyi)”.

Új államelnök, új feladatok, új elnöki stílus

Ami pedig jelölésével elindult az ellenzéki pártoknál, balliberális sajtójukban, az minden, csak nem európai politizálás. Újra itt az örök lemez, hogy „pártpolitikus”, és nem valami elefántcsonttoronyban ülő filosz, költő, műfordító vagy jogászprofesszor lesz az elnök. Könyörgöm, nézzünk már szét Európában – szinte kivétel nélkül a kormányon lévő pártok jelöltje, korábbi magas beosztású politikusa lett államelnök. Ez teljesen normális így. A közhiedelemmel ellentétben, az államelnöki poszt kifejezetten politikai rang, politikai funkció. Nálunk is politikus volt minden eddigi elnök. Göncz Árpád az SZDSZ vezető politikusa, Mádl Ferenc MDF-miniszter, Schmitt Fidesz-alelnök és az Európai Parlament alelnöke volt.

Én Sólyom Lászlót is politikusnak tekintem, miután aktívan részt vett a politikai kerekasztal megbeszéléseken, majd az Alkotmánybíróság elnöke lett, és mellesleg elkötelezett zöld-párti. Az igazán nagy baj vele éppen az volt, hogy amikor kemény politikus elnöknek kellett volna lennie – őszödi beszéd, tüntetés szétverések -, akkor a jogász bújt elő belőle. Ahelyett, hogy politikusként eléri, hogy Gyurcsány 2006 őszén lemondjon. Nagyon sokat vesztett az ország, hogy nem tette ezt meg. Azóta már tudjuk, hogy nem Sólyom Lászlót igazolta az idő.

Ez a „pártpolitikus ne legyen elnök” szöveg annyira fertőző, hogy Mesterházy Attila, a szocialisták nagyreményű elnöke, egyenesen „Fideszes pitbullnak” titulálta Áder Jánost.

Emlékezz, emlékeztess!

Emlékezz!

Még serceg a zsír
érzem folytó bűzös szagát.
Temetetlen holtak felett
mond a rabbi imát.

Sápadt arcok zörgő csontok
nyújtják ég felé kezüket.
Anyák mutatják megmaradt
gyermeküknek vérző szívüket.

Az iszonyatnak vége van
talán egy rossz álom volt csupán.
De az álom ily mély sebet nem hagyhatott.
Ily gonoszra csak az ember képes.
Soha többé nem fordulhat elő!
Emlékezz! Emlékezz!

Káin gyermekei (Szelíd dühöngés egy elmaradt takarítás miatt)

Itt jutunk el a címhez, hogy vajon miért van az, hogy mindig akadnak, akik képesek tönkretenni szándékosan a mások által létrehozott értékeket. Ez afféle emberi tulajdonság és nem kulturális hagyomány lehet, gondoljunk csak a Szfinxre lövöldöző keresztény katonákra, vagy a hindu templomokat leromboló muszlimokra, stb. Az emberben valahol ott búvik a rombolás ösztöne is.

A rombolásé, a felesleges agresszióé, az egymás világát, önbecsülését romboló általános társasjáték ösztönös űzőinek hajlamai ezek. Gondoljunk csak a már óvodás korban elkezdődő gonoszkodásokra, később az iskolák szívatásaira, a különböző egyenruhás szervezetek beavatási rítusaira. Ezek a meglévő hajlamok aztán a való életben a lefelé taposunk, felfelé nyalunk effektus általánossá válásában jelenik meg. A jelenlegi társadalmi rendszer nem segít a szelídeknek. Ábel gyermekei itt ritkán rúgnak labdába. Az egész berendezkedés olyan, hogy másra ösztönöz.

Isten építészének városa

Egy szó, mint száz, Barcelonában jó érzés építésznek lenni. Az egész városról sugárzik, hogy tiszteli az épített környezetét, örökségét – tegyük hozzá, részben Gaudíból él! Abból a zseniális építészből, akinek a szememben különleges jelentősége van - emberként és alkotóként egyaránt. Egész életét az építészetnek, a katalán népnek és nem utolsósorban a keresztény vallásnak, hitének szentelte. Ezért - talán kevesen tudják - a barcelonai bíboros-érsek pár éve felterjesztette a vatikáni Szenttéavatási Kongregációhoz a neves építészre vonatkozó, csaknem ezeroldalas dokumentumgyűjteményt, mely alapja lehet annak, hogy néhány éven belül boldoggá avassák a szecesszió egyik legnevesebb alkotóját, akinek főműve a máig befejezetlen barcelonai Sagrada Familia-templom.

„Akkor pedig az Isten építésze elnevezés találóbb lesz, mint valaha” - mondta José Manuel Almuzara, az Antoni Gaudí boldoggáavatásért létrehozott egyesület elnöke.

Szeretem Gaudít, mert hitt abban, amit csinált. Barcelonába azért mentem, hogy saját szememmel lássam azt, amit eddig csak képekről ismertem, hogy magam is átéljem azt a többletet, amit a hely szelleme ad. Nem csalódtam. De erről később…

Megtisztulás vagy érdekvezérelt rombolás?

Alig másfél hónap alatt diszkvalifikálták fair play díjas, kétszeres olimpiai és világbajnokunkat, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság meghatározó személyiségét.

Miért is? Egy plágiumvád miatt: Schmitt Pál kisdoktori dolgozatában idézőjel és lábhivatkozás nélkül közölte egy bolgár kutató dolgozatát, saját doktori dolgozatának részeként. Ez kétségtelenül hiba, bár igazán enyhítő körülmény, hogy a bolgár szerző, mint forrás a dolgozat végén felsorolásra került.

Nem kétséges, hogy Schmitt Pál versenyzői és olimpiai szervező tevékenysége folytán, mint hal a vízben van otthon az olimpiai mozgalom keretrendszerében. Azt is tudjuk, hogy öt idegen nyelven beszél, és sportdiplomáciai területen hatalmas múltat tudhat magáénak. Külföldön élő magyar barátaimtól sorra azt hallom, hogy kevés ilyen presztízzsel rendelkező államfő létezik. Értetlenkedve kérdezik: miért kellett megbuktatni? Arányban áll-e a bűn a következményekkel, a megtorlással?

Egy „kisdoktori cselekménynek” több fázisa van: a témaválasztás, a téma kidolgozása a témavezető „Doktorvater” ellenőrzése mellett, a témához igazított, általában két tantárgyból való kemény vizsga, a dolgozat megvédése és nem utolsó sorban a nyelvvizsga igazolása.

Nézzük ezt meg Schmitt Pál esetében!

Öregpotyka tó

Ezen a napon viszont hatalmas szél, óriási hullámok fogadtak bennünket. De mint fent jeleztem: a horgász a jég hátán is horgász. Bedobtuk a készségeket és vártunk türelemmel.

De csak vártunk és vártunk. Ha nincs kapás, a horgász elüti az időt a saját kalandjaival, vagy a mások által elmesélt történetekkel. Persze egy kicsit fűszerezve, megtoldva, színesítve. Most nem szeretném a nagyérdeműt horgászviccekkel untatni, van egy jó pár.

De végre megjött az első tükrös, no, nem egy rekorder, de bográcsba való. Majd jött a többi. Már csomagoltunk, mikor nagy lárma és rohangászás kezdődött. Az egyik horgász nagy halat akasztott. Gyorsan a merítőhálóhoz kaptunk és a drukkerek seregével körbeállva a sporit, néztük a végkifejletet.

A hal meglett, a spori élete első nagyhalát fogta. A szerencse kegyeltje is volt, mert a hal már a szákban volt, mikor elszakadt az előke. Fotózás, mérlegelés visszahelyezés a vízbe fertőtlenítés után. Nem is meséltem volna el ezt a történetet, ha másnap nem megyünk újra a tópartra. Alighogy kiértünk, már az előző napi hatalmas fogásról beszélt mindenki.

Kérdések özöne, ki látta, ki fotózott, jó volt-e a mérleg? Drukkerek, ellendrukkerek. Gratulálók, a szerencsés horgásszal együtt örülni tudók és az irigyek; "nem is lehetett ekkora".