Gondolatok – 3 nap Alföld után!
A négy napra bővült hétvége három napján az Alföldön jártam, két váratlan meghívásra,
s bizony el kell gondolkodnom a látottakon.
Hosszúpályiban helytörténeti kiállítást nyitottak meg. A település történetében a XIX. században kétségtelenül meghatározó szerepet játszott (gr) Zichy Ferenc és családja, akik földszintes, de joggal kastélynak nevezhető szép épületet emeltettek.
Igen meglepett, hogy a szombati bál megnyitó beszédére engem kértek fel. Én az elmúlt évtizedeket mindig e hazában éltem, de származásom döntően bélyeg volt, s kitiltás az ország összes állami középiskolájából. Hivatalosan egyszer neveztek grófnak, mármint a párttitkár, amikor kirúgott tanársegédi állásomból.
Még ma sem tudom, mennyire illik ilyenről írni, hiszen a kizsákmányoló és népellenség bélyegek sokakban még ma is rajtunk maradtak. No, a kizsákmányolás itt éppen stimmel. A távolban lévő, országos ügyeket intéző (gr) Zichy Ferenc két kasznárja oly keményen és durván bánt a jobbágyokkal, hogy „véletlenül” felgyulladt a kastély, le is égett jelentős része.
Aztán a tettesek is előkerültek és elítéltettek. De most láss csodát, mindössze 3 évet kaptak, sőt, annak letelte előtt szabadon engedték őket, figyelembe véve, hogy a két kasznár tényleg súlyosan sanyargatta őket. (Vajon hány évet kapnának ma a devizában eladósodottak, lakásukat elvesztett emberek, ha felgyújtanák a bankok sorát… Vagy ma már nincs kizsákmányolás?)
| De mire építjük a jövőt? |
|
Tiszafüreden a város és környéke jövőjének felépíthetőségéről beszélgettünk két tenni akaró emberrel: az esperessel (mellesleg végzett és vérbeli kertész) és egy német jogászprofesszorral, aki odakint vezérigazgató, idehaza gondolkodó és cselekvő magyar. És néhány egyház közeli emberrel, tele tenni akarással, jó képzettséggel, okos gondolkodással. A mostani kormány – az előzővel szemben – több mint egy éve lehetővé tette, hogy a közétkeztetésben helyi termelőktől is fel lehessen vásárolni. Osztottunk, szoroztunk: 10-20 millió forintnyi helyben előállítható terméket (zöldséget, gyümölcsöt, tojást) lehetne beszerezni az esperesség 7 falujából, az iskolák, az öregek otthona és egyéb intézmények számára. Nem kis piac, ha helyi őstermelők a beszállítók! |
A jobbágyság aztán megszűnt 1848-ban, s megerősödött a polgárság. 1945 után aztán a polgárságot és a nemességet is megszabadították vagyonától: földesurakat, kulákokat, zsidó és keresztény polgárokat (lásd Faludy), no meg a svábságot is, és a cselédek és zsellérek a földosztás által megkapták a kiemelkedés lehetőségét.
Ez önként vagy csizmatalpak által, a sztálini kolhoz jellegű TSZ-ekbe vezetett, a hatvanas évek végére egyre tökéletesebb lett a kollektivizálás. Ami azért mégsem volt oly sikeres, s ami Kádárt a mezőgazdasági vezetők cseréjére és a „háztáji gazdaságok” engedélyezésére kényszerítette. Lett is azonnal termelékenység növekedés! A magyar paraszt kis földterületeken is csodákat csinált, lettek kockaházak, beléjük kevesebb gyerek, de kissé jobb bútorok.
De mire építjük a jövőt, ha nincs meg a múlt és a hagyományok ismerete. Akkor a jövő már nem magyar, s ki tudja, merre megy.
Csakhogy az ősi tulajdonviszonyok megváltoztatása, az erőltetett iparosítás és következményes elvándorlás felbontotta gazdaságunk ősi szerkezetét. (Mára aztán több és nagyobb nagybirtok keletkezett, mint volt a háború előtt!)
Hadd kérdezzem az olvasót! Vajon hányan lettek nyertesek 1938-tól, vagy 1944-től, mióta felborult az ősi rend? Igazságosabb a világ? Szebb a jövőkép ? És jobb magyarnak lenni?
Hadd idézzek néhány mondatot rövid hosszúpályi báli köszöntőmből: „Nem a múltat kell visszaállítani, hanem a jövőt építeni ! De mire építjük a jövőt, ha nincs meg a múlt és a hagyományok ismerete. Akkor a jövő már nem magyar, s ki tudja, merre megy. Erős jövőt csak akkor építhetünk, ha megismerjük és megerősítjük a múlt gyökereit, mely a jövő egyetlen táplálója lehet".