Európa a francia és görög választások után
Az új magyar kormány gazdasági elképzeléseit az Európai Unió vezetői a 2010-es választások után lesöpörték az asztalról. Megbélyegezték országunkat, aki és ahol csak tudott, az belénk törölte a lábát Európától az USÁ-ig. Mert az Orbán-kormány azzal kereste fel az Európai Bizottságot, hogy tekintettel az előző kormányok súlyos örökségére, ne kelljen a lehetetlenség határáig spórolni és tovább szorítani a lakosságot. Engedjék meg, hogy a 3%-os eladósodási határvonalat mindaddig, amíg az ország gazdasága nem kezd el növekedni, ne kelljen betartani.
Nem engedték meg. Sőt tovább is mentek: elkezdték a kormány belső politikai döntéseit, törvényhozását is példátlan módon támadni. A magyar kormányt folyamatosan az európai szégyenpadra kényszerítették, és még azt is megakadályozták, hogy helyette, a növekedés beindításához a Nemzetközi Valutaalaptól hitelt vehessünk fel, illetve egy biztonsági, pénzügyi védőernyőt hozhasson létre a kormány.
Semmi kétségem nincs, hogy mindezt azért tették, hogy ne legyen példa a többi ország számára a bankadó, a nagy nyereségeket húzó cégekre kivetett különadók. Spórolni, megszorítani, az adókat emelni – ez volt az európai recept és jelszó. Az Orbán-kormány éppen ezt nem akarta. Mondván, a megszorítások csak az eladósodást, az elszegényedést, a gazdasági csődközelséget hozták.
A magyar kormány mégsem járt rossz úton 2010-ben, amikor a szigorú pénzügyi politika mellett lehetőséget szeretett volna kapni a gazdasági fejlődés beindításához. Most azok kezdik a fejlesztést hirdetni, akik ezért szinte kiközösítették Magyarországot, és annak vezetőjét, Orbán Viktort.
A német és a francia kormány – Merkel és Sarkozy vezetéséve – voltak ennek a megszorítás-politikának a motorjai. Sok igazságuk is volt, mert az egyes országok bizonyos területeken pazarlóan gazdálkodtak. Ezért odáig is elment az Európai Unió, hogy a választói akarat ellenére buktattak meg kormányokat és ültettek bankárokat az országok élére. Bankárokat, akiknek nagyon nagy felelősségük volt a gazdasági válság kirobbanásában. Vagy elkezdtek országokat más mércével mérni. A magyaroknak nem lehetett a 3% fölé menni, az új spanyol kormánynak meg igen.
A vasárnapi francia és görög választások után nagyot fordult az európai világ. Sarkozy letűnt a politikai színről. Utóda, Hollande, pedig kifejezetten ellene van a spórolásnak, és elkötelezett híve a gazdasági fejlődés beindításának. Még annak árán is, hogy az EU bűvös 3%-át nem fogják betartani. A szintén francia Christine Legarde, a Nemzetközi Valutaalap vezetőnője is egyből váltott. Nemcsak a franciák miatt, hanem Athénban is különös dolgok történtek. A görögöknek elegük van a rájuk erőltetett megszorító csomagból. Aminek az lett az eredménye, hogy Görögorország gazdasága szinte semmit sem javult, az ország pedig kormányozhatatlanná vált. És egy kifejezetten fasiszta párt is bekerült a parlamentbe.
Várjuk ki, hogyan alakul az európai világ. Egy azonban már biztos: a magyar kormány mégsem járt rossz úton 2010-ben, amikor a szigorú pénzügyi politika mellett lehetőséget szeretett volna kapni a gazdasági fejlődés beindításához. Most azok kezdik a fejlesztést hirdetni, akik ezért szinte kiközösítették Magyarországot, és annak vezetőjét, Orbán Viktort.
Hogy a magyar liberális csoda-közgazdászok, akik az Orbán-Matolcsy-féle gazdaságpolitikai terveket az európaiakkal együtt a sárba taposták, mit fognak most írni, nyilatkozni, kíváncsian várom. Hogy nagyot buktak – immáron sokadszor –, azt vasárnap óta már tudjuk.