Kút és gödör

Úgy érzed, hogy kiapadhatatlan kút vagy. Semmi más célod nincs, csak hogy inni adj, ami életet ad. Frissíts, lubickoljanak benned, hullámokat keltsenek, hogy az arcukat mutasd. Aztán egyik pillanatról a másikra csak egy gödör leszel. Egy üres, kiszáradt gödör és azt hiszed, soha többé nem leszel képes adni. Hogy mi az oka? A csalódás.

Csalódni kell. Törvényszerű. Főleg az olyan bogárlelkületűeknek, mint én. Azt bátorság lenne mondani, hogy jó, de az biztos, hogy újrarajzolja az életedről, az álmaidról kialakított képet.

Amikor a sokk ér, csak remegsz, sírsz, sikítani tudnál. Egész nap temeted magad és egy jó szótól potyognak a könnyeid. Egy világ omlik össze benned. De leginkább azt érzed, hogy te magad vagy a hibás azért, hogy ez történt. Mert már megint nem a fény mentén repültél, hanem a forró lámpatestbe. Kifosztott vagy, üres, céltalan. Egy gödör. A düh és a mély önsajnálat váltja egymást. "Mostantól egy számító, hideg csótány leszek!" Aztán… "Megint kút akarok lenni, vigyenek, igyanak, nem számít!"

A Festő lelke, avagy városunk fényfestője: Soós Tibor

Tavasz, nyár, ősz, tél jöhet és Tibit látjuk türelmesen és néha izzadva vagy dideregve a sétálóutcán, amint képeiről és a festészetről beszél azoknak is, akik nem potenciális vásárlók. Én is így ismertem meg évekkel ezelőtt egy fesztiválon, ahol azonnal megragadott gazdag egyénisége. Döbbenetes volt, hogy ismeretlenül is azonnal a lelkéig engedett látni.

Az ilyen lelkek, mint Tibi remeteként élnek egy távoli helyen, mert elutasítják a globalizmust és a szendvicskultúrát, és mindent, ami csak pénzben mérhető. Internetje nincs, bár szerepel a facebookon, amit ritkán használ. Erre a személytelen kommunikációra nincs szüksége. Ha beszélgetsz vele, megáll az idő. Nem siet, nem nyomkodja a telefon gombjait és mindenkire rászánja az időt, hogy gazdag lelke fényét rávetítse. Ez egy igazi érték.

Ismét velünk ünnepel több ezer lengyel

Előrejelzések szerint ismét körülbelül ötezer lengyel ünnepli Budapesten március 15-ét. Miért is utaznak több száz kilométert? Egyrészt mert kétségtelenül közös történelmi ünnepünk. 1848-ban a lengyelek előtt is felcsillant a szabadság reménye. Nem véletlenül jöttek ide több ezren harcolni a legendás Bem apó vezetésével.

Aztán 1939-ben, amikor Hitler csapatai lerohanták őket, több mint százezer menekült kapott Magyarországon átmeneti vagy tartós menedéket. Balatonbogláron líceum is működött.
Ismereteim szerint a lengyel katonák még a zsoldjukat is megkapták. Az egykor itt, Somogyban tanuló „boglarcsikok” sajnos már nem élnek, vagy legfeljebb kevesen, de a lengyelek hálája megmaradt.

1944-ben Varsóban őrjöngtek a német katonatisztek, mert ott meg a magyar katonák „véletlenül” átgördítettek a felkelőknek néhány vagonnyi fegyvert és lőszert. De nemcsak a hála hajtja az ünneplőket!

Harc a baloldalon – veszélyben a rezsicsökkentés

Nyolcévezett a szocialista párt elnöke a hétvégi kampánynyitójukon. Mesterházy sorolta, hogy ők mi minden jót tettek a szociálliberális „nyolcévben“. Csak egyet felejtett el hozzátenni: minden osztogatást a más zsebéből, drága kamatozású kölcsönökből fedeztek. A ma és a jövő generációjának kárára. Ezt a szocialista "jótéteményt" éppen most fizetjük vissza.

Hogy hogyan meri a Gyurcsány-Bajnai kormányok idejét a mai elnök akár csak egy szóval is pozitívnak tekinteni, az nemcsak az elfogultságára, hanem az országvezetői képességeire is utal. Úgy tűnik, hogy halvány elképzelése sincs arról, hogy mit jelenthet egy országot felelős politikusként irányítani. Azt már tudja, hogy a szavazatokért mindent, a csillagos eget is meg kell ígérnie.

El szeretné hitetni az emberekkel, hogy ők tudnának azért jobban is kormányozni. A frászt tudnának. Különösen nem Mesterházy vezetésével. Aki olyan ügyetlen, hogy ezekben a puskaporos időkben képes volt meghívni azt a Victor Ponta román miniszterelnököt, akinek a kormánya soha nem látott lépéseket tervez a romániai magyarság ellen. Nem csodálkoznék rajta, ha csak azért hívta volna meg, hogy Ponta barátja elmondja: Mesterházyt látná legszívesebben a magyar miniszterelnöki székben.

Nyihahák! (Houyhnhnm)

Az ételhamisítások két fajtája ismert: az egészségre nem káros „csak„ undorító, illetve a kémiai anyagokkal történő csalások. De ki hibázott akkor? Sokat lehet hallani déli szomszédunkról. De még mindig ott tartok, hogy a lóhús drágább, mint az előírás szerinti marhahús. Hát ez csak úgy történhet meg, hogy valamilyen szabálytalanság árán kerülhetett bele. Nem fizettek be ezt vagy azt, vagy nincs származási hely, nincs állatorvosi engedély.

Riport készült valakivel, aki elmondta, hogy az eladott döglött lovából hogyan lett gyulai kolbász. Mérgezés vagy egyéb nem történt. Hála az égnek! Egy másik húsipari vállalat vezetője elmondta, hogy mire akarták rávenni. Nem vállalta, de a másik cég igen. Hozzátette: néha fogalmunk sincs, hogy mi miből készül.

Kettő az egyben

Majdnem írtam egy bejegyzést a devizahitelekről, ám körülnéztem az interneten és rájöttem, az elmondhatót már elmondták a témáról, a lerágott csontot nem érdemes tovább szopogatni. Írok inkább a nőkről. Jöjjön hát a mai blog!

Irigylem a nőket, igen, mert őket olyan könnyű boldoggá tenni, és nem csak a nőnapi virággal. Ha például foltos lesz a blúzuk, akkor bizony elszomorodnak, ám csak egy pillanatra, mert már érkezik is a barátnő a legújabb csoda folttisztítóval és a nő máris ragyog, öröme határtalan.

Aztán persze a tükörbe néz, és bizony úgy látja, némi gond adódott a hajával, de nem probléma, csak vennie kell valami jó hajfestéket, mellé hajfesték kímélő, hajregeneráló, fényesítő, erősítő sampont, aztán egy dúsító hajhabot, végül némi hajformázó lakkot, és minden rendben van, jár a mosoly mindenkinek.

Persze előfordulhat az is, hogy az ablak nem lesz elég áttetsző, ám a megoldást hozza a mama és máris ecetes, tejfeles vagy tudom is milyen ablaktisztítóval, állítja helyre a lakás és saját lelki egyensúlyát.

Édes, illatos, érett...

Szerda este történt. Sétáltam hazafelé, már tavaszi szél fújt. Vagy ezért, vagy csak egyszerűen most kellett megtörténnie. Azt éreztem, hogy kész vagyok. Mint nő. Megértem. És nem gondolom, hogy elkéstem ezzel így 30 fölött.

Furcsa volt ez a hirtelen elégedettség, nyugalom, összhang, „mindenttudás”. Abban a pillanatban tökéletesnek és legyőzhetetlennek éreztem magam. Annak ellenére, hogy persze vastagok a combjaim, persze lehetnének nagyobbak a melleim, persze nem tetszik a kisujjam, és persze körte vagyok és perszepersze… De rájöttem, hogy szeretem magam. Még most is! Nem gondoltam, hogy ez ennyire jó. Felszabadító!

Aki hangvillával született, avagy mindenki Ani nénije

Büszke vagyok, hogy ismerhetem városunk emblematikus alakját, Dr. Kerekesné Pytel Annát, vagy ahogyan mindenki hívja, Ani nénit, az örökmozgót, a szigorút, a következetest és a szeretetet sugárzót!

Kivételes Ember és csodálatos Pedagógus! Ha kimondom, hogy énekkar és Kaposvár, akkor Ani néni jut eszembe, aki nemcsak karvezetőként, hanem énekesként is igyekszik mindenhol részt venni válogatás nélkül. A filmbejátszásból is látszik, hogy acapella sem riad meg.

Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.

Babits Mihály

Baloldali furcsa jelenségek

Hazánkba jön Victor Ponta a szélsőségesen magyarellenes román miniszterelnök. Az MSZP hívta meg évértékelő nagygyűlésére, melyet a Papp László Sportcsarnokban rendeznek. Szegény Papp Laci, a nemzeti érzelmét mindig kimutató legendás olimpiai bajnokunk foroghat a sírjában. Ha szelleme boxolni tudna, bizony nagy bunyó lenne a Sportcsarnokban! Hadd ne részletezzem, Önök is el tudják képzelni.

Mellesleg a héten Puskás Öcsi felesége tiltakozott, hogy az MSZP politikai lejárató kampányfilmjében férje képe is szerepel, s tiltakozott Kossuth Lajos családja is neves ősük szerepeltetése miatt. De ami még ennél is feltűnőbb, hogy hírek szerint az RTL is tiltakozott, egy műsorrész jogtalan felhasználása miatt. Az MSZP tehát újra szerkesztheti a filmjét, de nekik azért telik az MSZMP-től furcsa módon átöröklött vagyonból.

Politikáról, gazdaságról – innen-onnan

Olvasom, hogy a K&H Bankcsoport 2012-ben 20,5 milliárd forint adózás utáni nyereséget ért el. Ez egy szép summa, főként már leadózva. Azt is mutatja, hogy mennyire jól tud működni egy bank kis hazánkban akkor is, amikor a kormány bankadókat vet ki. Kiderül még az is, hogy a külföldi tulajdonú bankok – amilyen a K&H Bankcsoport is – miért nem vonultak ki az országból. Húsz és fél milliárd tisztán a zsebben – azért csak nem két fillér, és főként nem veszteség. Amit ugye, megjósoltak híres-nevezetes közgazdászaink, amikor Matolcsy bevezette a bankadót.

Minden ismert igazmondónk azonnal felsikoltott, hogy „kivonulnak a bankok”. Egyről sem tudok, csak egy bankeladásról hallottam. Hogy a Volksbankot felvásárolta egy orosz bank. Ez egy adás-vétel, ez mindenkinek szíve joga. Azt várom, hogy ettől az évtől a magyar tulajdonban lévő bankok – egy kis injekciót kapva az új vezetésű Nemzeti Banktól – aktívabbak lesznek a hitelpiacon, és ezzel elindul végre a vállalkozások normális kamatú hitelezése. Ez pedig megmozgatja majd a többi bankot is. Biztosan nagyobb lelkesedéssel fognak hitelek adásába, mint eddig. Tőke nélkül ugyanis nem tudnak a cégeink létezni. Jó cégek nélkül pedig az ország sem tud fejlődni.