Minden szinten, szinte minden

Talán emlékszik az olvasó, hogy vagy másfél hónappal ezelőtt azt jósoltam, balhék, csúsztatások sorozata következik.  Ezt tudtam, de azt nem, hogy milyen korán és milyen erősséggel, és mennyi pontról.

„Orbán hétfőn nem megy a Parlamentbe.”

Ejnye-bejnye. Hiszen ott lenne a helye! A legtöbb internetező nem is firtatja tovább, ennyi neki elég annak megállapítására, hogy a miniszterelnök nem teljesíti a dolgát. Én persze kinyitottam az ablakot, melyben aztán azt írják, hogy „Orbán Viktor miniszterelnök küldöttség élén Szaúd-Arábiába utazott (elnézést, lehet, hogy éppen más arab ország volt), vele utazott a gazdasági miniszter és vállalkozók sora.”

Nocsak-nocsak. Csak nem gazdasági kapcsolatokat épít a miniszterelnök és a kormány? S közben már szállingóznak a hírek arab megrendelésekről. Lehet, hogy a kormány több lábra építve akarja építeni a gazdaságot, nemcsak a bizonytalan Európára? Ugye mennyire más a tartalom, mint a cím?

Amikor a kettős mérce már sértővé válhat

Először fordul elő, hogy egy bajor politikussal magyar ügyben nem értek egyet. Hangsúlyozom, magyar ügyben. A bajor parlament elnök asszonya, Barbara Stamm nem fogadta a magyar parlament elnökét, Kövér Lászlót. Jóllehet ő hívta meg. Ennek a durva lépésnek az indokaként azt hozta fel, hogy a magyar kormány módosította a magyar Alaptörvényt.

Nem pongyolaságból írom folyton, hogy magyar, hanem azért, hogy érzékeltessem: olyan dolgokról nyilatkoznak idegen országok politikusai, amelyekhez semmi joguk nincs. A látogatás lemondása pedig egyenesen sérti Magyarországot.

Miért üzenget újabban ismét fél Európa? Hol történt olyan antidemokratikus lépés, amely szerint a magyar parlament lábbal tiporná az európai jogállamiságot? Sehol. Egy ország alkotmánya mindig nemzeti ügy. Sem Angela Merkel német kancellárnak, sem Westerwelle német külügyminiszternek ehhez nincs még üzengetési jogosítványa sem. Az EU-nak egy egészen kicsi van. Dániának vagy Hollandiának semmi.

Versenyfutás az idővel

Csak saját magam tudnám hibáztatni, ha baj történt volna. A figyelmeztetések ellenére nekivágtam az útnak. Mentségként a két unokámat hozhatom fel, mert már igen szerettem volna őket meglátogatni. Épphogy elhagytam Kaposvárt, a baljós jelek kezdtek gyülekezni. Sötét fellegek, hóesés és a szél.

A rádió - jó szokásom szerint - bekapcsolva, és máris hallom az első rossz hírt. Baleset történt, több autó egymásba csúszott. Ilyenkor az ember szíve elszomorodik, mert embertársairól van szó. Ösztönösen lelassítottam, igaz, soha nem szoktam száguldozni.

De folytattam az utam, a körülmények egyre rosszabbak, a hó sűrű pihékben esik az autópályán, a szélzsák vízszintesen van. Megjelentek az első hóátfúvások, igaz, még leküzdhető magasságban...

Füst a Vatikán felett

Van pápánk, ez csupán annyit jelent, hogy van folyamatosság, hogy a titoknak van őrzője.
Ezzel be is fejezhetném, de nem teszem, mert az, ami e mögött az esemény mögött van, több mint egy történet. A valamikori 12 tanítvány immár 1,3 milliárdos tömeggé duzzadt, az ige nem is testté, de tömeggé lett. Hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz. Több milliószor hangzik el naponta, és kétezer éve várjuk, és ha kell, még kétezer év múlva is várni fogjuk.

Lehet, akkor már szemünkbe épített mikrocsipek a gondolataink által vezérelve vetítik elénk a szentírást, vagy éppen Ferenc pápa megválasztásának történetét, de mi még mindig arra az akkor már 4 ezer éves ígéretre várunk majd, mert tudjuk: az nem lehet, hogy nem jön el újra, csak neki más az idő, másként pereg, mint nekünk, halandóknak.

Habemus papam - kétszázhatvanhatodszor hangzott el, s nem tudhatjuk, hányszor halljuk még, ám az biztos: minden következő alkalommal többen figyelik azt a bizonyos erkélyt, s minden egyes alkalom közelebb visz a valódi eljövetelhez.

Kút és gödör

Úgy érzed, hogy kiapadhatatlan kút vagy. Semmi más célod nincs, csak hogy inni adj, ami életet ad. Frissíts, lubickoljanak benned, hullámokat keltsenek, hogy az arcukat mutasd. Aztán egyik pillanatról a másikra csak egy gödör leszel. Egy üres, kiszáradt gödör és azt hiszed, soha többé nem leszel képes adni. Hogy mi az oka? A csalódás.

Csalódni kell. Törvényszerű. Főleg az olyan bogárlelkületűeknek, mint én. Azt bátorság lenne mondani, hogy jó, de az biztos, hogy újrarajzolja az életedről, az álmaidról kialakított képet.

Amikor a sokk ér, csak remegsz, sírsz, sikítani tudnál. Egész nap temeted magad és egy jó szótól potyognak a könnyeid. Egy világ omlik össze benned. De leginkább azt érzed, hogy te magad vagy a hibás azért, hogy ez történt. Mert már megint nem a fény mentén repültél, hanem a forró lámpatestbe. Kifosztott vagy, üres, céltalan. Egy gödör. A düh és a mély önsajnálat váltja egymást. "Mostantól egy számító, hideg csótány leszek!" Aztán… "Megint kút akarok lenni, vigyenek, igyanak, nem számít!"

A Festő lelke, avagy városunk fényfestője: Soós Tibor

Tavasz, nyár, ősz, tél jöhet és Tibit látjuk türelmesen és néha izzadva vagy dideregve a sétálóutcán, amint képeiről és a festészetről beszél azoknak is, akik nem potenciális vásárlók. Én is így ismertem meg évekkel ezelőtt egy fesztiválon, ahol azonnal megragadott gazdag egyénisége. Döbbenetes volt, hogy ismeretlenül is azonnal a lelkéig engedett látni.

Az ilyen lelkek, mint Tibi remeteként élnek egy távoli helyen, mert elutasítják a globalizmust és a szendvicskultúrát, és mindent, ami csak pénzben mérhető. Internetje nincs, bár szerepel a facebookon, amit ritkán használ. Erre a személytelen kommunikációra nincs szüksége. Ha beszélgetsz vele, megáll az idő. Nem siet, nem nyomkodja a telefon gombjait és mindenkire rászánja az időt, hogy gazdag lelke fényét rávetítse. Ez egy igazi érték.

Ismét velünk ünnepel több ezer lengyel

Előrejelzések szerint ismét körülbelül ötezer lengyel ünnepli Budapesten március 15-ét. Miért is utaznak több száz kilométert? Egyrészt mert kétségtelenül közös történelmi ünnepünk. 1848-ban a lengyelek előtt is felcsillant a szabadság reménye. Nem véletlenül jöttek ide több ezren harcolni a legendás Bem apó vezetésével.

Aztán 1939-ben, amikor Hitler csapatai lerohanták őket, több mint százezer menekült kapott Magyarországon átmeneti vagy tartós menedéket. Balatonbogláron líceum is működött.
Ismereteim szerint a lengyel katonák még a zsoldjukat is megkapták. Az egykor itt, Somogyban tanuló „boglarcsikok” sajnos már nem élnek, vagy legfeljebb kevesen, de a lengyelek hálája megmaradt.

1944-ben Varsóban őrjöngtek a német katonatisztek, mert ott meg a magyar katonák „véletlenül” átgördítettek a felkelőknek néhány vagonnyi fegyvert és lőszert. De nemcsak a hála hajtja az ünneplőket!

Harc a baloldalon – veszélyben a rezsicsökkentés

Nyolcévezett a szocialista párt elnöke a hétvégi kampánynyitójukon. Mesterházy sorolta, hogy ők mi minden jót tettek a szociálliberális „nyolcévben“. Csak egyet felejtett el hozzátenni: minden osztogatást a más zsebéből, drága kamatozású kölcsönökből fedeztek. A ma és a jövő generációjának kárára. Ezt a szocialista "jótéteményt" éppen most fizetjük vissza.

Hogy hogyan meri a Gyurcsány-Bajnai kormányok idejét a mai elnök akár csak egy szóval is pozitívnak tekinteni, az nemcsak az elfogultságára, hanem az országvezetői képességeire is utal. Úgy tűnik, hogy halvány elképzelése sincs arról, hogy mit jelenthet egy országot felelős politikusként irányítani. Azt már tudja, hogy a szavazatokért mindent, a csillagos eget is meg kell ígérnie.

El szeretné hitetni az emberekkel, hogy ők tudnának azért jobban is kormányozni. A frászt tudnának. Különösen nem Mesterházy vezetésével. Aki olyan ügyetlen, hogy ezekben a puskaporos időkben képes volt meghívni azt a Victor Ponta román miniszterelnököt, akinek a kormánya soha nem látott lépéseket tervez a romániai magyarság ellen. Nem csodálkoznék rajta, ha csak azért hívta volna meg, hogy Ponta barátja elmondja: Mesterházyt látná legszívesebben a magyar miniszterelnöki székben.

Nyihahák! (Houyhnhnm)

Az ételhamisítások két fajtája ismert: az egészségre nem káros „csak„ undorító, illetve a kémiai anyagokkal történő csalások. De ki hibázott akkor? Sokat lehet hallani déli szomszédunkról. De még mindig ott tartok, hogy a lóhús drágább, mint az előírás szerinti marhahús. Hát ez csak úgy történhet meg, hogy valamilyen szabálytalanság árán kerülhetett bele. Nem fizettek be ezt vagy azt, vagy nincs származási hely, nincs állatorvosi engedély.

Riport készült valakivel, aki elmondta, hogy az eladott döglött lovából hogyan lett gyulai kolbász. Mérgezés vagy egyéb nem történt. Hála az égnek! Egy másik húsipari vállalat vezetője elmondta, hogy mire akarták rávenni. Nem vállalta, de a másik cég igen. Hozzátette: néha fogalmunk sincs, hogy mi miből készül.

Kettő az egyben

Majdnem írtam egy bejegyzést a devizahitelekről, ám körülnéztem az interneten és rájöttem, az elmondhatót már elmondták a témáról, a lerágott csontot nem érdemes tovább szopogatni. Írok inkább a nőkről. Jöjjön hát a mai blog!

Irigylem a nőket, igen, mert őket olyan könnyű boldoggá tenni, és nem csak a nőnapi virággal. Ha például foltos lesz a blúzuk, akkor bizony elszomorodnak, ám csak egy pillanatra, mert már érkezik is a barátnő a legújabb csoda folttisztítóval és a nő máris ragyog, öröme határtalan.

Aztán persze a tükörbe néz, és bizony úgy látja, némi gond adódott a hajával, de nem probléma, csak vennie kell valami jó hajfestéket, mellé hajfesték kímélő, hajregeneráló, fényesítő, erősítő sampont, aztán egy dúsító hajhabot, végül némi hajformázó lakkot, és minden rendben van, jár a mosoly mindenkinek.

Persze előfordulhat az is, hogy az ablak nem lesz elég áttetsző, ám a megoldást hozza a mama és máris ecetes, tejfeles vagy tudom is milyen ablaktisztítóval, állítja helyre a lakás és saját lelki egyensúlyát.