Politikáról, gazdaságról – innen-onnan
Nem robbant nagyot a hír, hogy Matolcsy György lesz a Magyar Nemzeti Bank elnöke. A legfontosabb, amit várunk tőle az az, hogy aktívan bekapcsolódik a gazdasági fejlődés segítésébe. Mert itt vannak leginkább szorító gondok. Vagy, ahogy Orbán Viktor fogalmazott: itt szalaszt a bicikli. A Nemzeti Bank ebben a maga eszközeivel komoly segítséget adhatott volna eddig is. De nem akart, és ez a kutya-macska barátság nem használt az országnak.
Matolcsy volt az első olyan pénzügyminiszter, aki képes volt 3% alá szorítani a költségvetési hiányt.
Matolcsy más típusú elnök lesz. Kétség sem fér ahhoz, hogy jó lesz a viszonya a kormánnyal. Utóda, Varga Mihály, kipróbált pénzügyi-gazdasági vezető, ráadásul politikailag nyugodt karaktere sokkal kevesebb támadási felületet ad az ellenzéknek, mint a mindig aktív Matolcsy. Azért azt szögezzük le: Matolcsy volt az első olyan pénzügyminiszter, aki képes volt 3% alá szorítani a költségvetési hiányt. Ezzel pedig – igaz, hogy ezt agyonhallgatják liberális közgazdászaink – elismerésre tett szert az európai pénzügyi körökben.
Apropó, bankok. Olvasom, hogy a K&H Bankcsoport 2012-ben 20,5 milliárd forint adózás utáni nyereséget ért el. Ez egy szép summa, főként már leadózva. Azt is mutatja, hogy mennyire jól tud működni egy bank kis hazánkban akkor is, amikor a kormány bankadókat vet ki. Kiderül még az is, hogy a külföldi tulajdonú bankok – amilyen a K&H Bankcsoport is – miért nem vonultak ki az országból. Húsz és fél milliárd tisztán a zsebben – azért csak nem két fillér, és főként nem veszteség. Amit ugye, megjósoltak híres-nevezetes közgazdászaink, amikor Matolcsy bevezette a bankadót.
Minden ismert igazmondónk azonnal felsikoltott, hogy „kivonulnak a bankok”. Egyről sem tudok, csak egy bankeladásról hallottam. Hogy a Volksbankot felvásárolta egy orosz bank. Ez egy adás-vétel, ez mindenkinek szíve joga. Azt várom, hogy ettől az évtől a magyar tulajdonban lévő bankok – egy kis injekciót kapva az új vezetésű Nemzeti Banktól – aktívabbak lesznek a hitelpiacon, és ezzel elindul végre a vállalkozások normális kamatú hitelezése. Ez pedig megmozgatja majd a többi bankot is. Biztosan nagyobb lelkesedéssel fognak hitelek adásába, mint eddig. Tőke nélkül ugyanis nem tudnak a cégeink létezni. Jó cégek nélkül pedig az ország sem tud fejlődni.
Az EU-ba való belépésünkkor felháborodtunk, hogy nem mehetnek azonnal a magyarok nyugati országokba dolgozni. Közben lejárt ez az eltiltás, most már szabadon mehet mindenki. Vagyis: teheti azt, amire olyannyira vágytunk.
Ugyanígy másképpen kell értékelnünk a magyarok külföldi munkavállalását is. A szocialisták már odáig jutottak, hogy a múlt század eleji amerikai kivándorlási hullámhoz, vagy az 1956-os menekültáradathoz kezdik hasonlítani ezt a jelenséget. Butaság. Tisztázzuk: az EU-ba való belépésünkkor felháborodtunk, hogy nem mehetnek azonnal a magyarok nyugati országokba dolgozni. Közben lejárt ez az eltiltás, most már szabadon mehet mindenki. Vagyis: teheti azt, amire olyannyira vágytunk.
Ez Magyarországnak sokkal több pozitívumot fog hosszabb távon hozni, mint negatívumot. Igaz, jó páran végleg kint is maradnak. De sokkal többen fognak hazajönni. A hazatérők pedig sok szakmai tapasztalatot, tudást, munkakultúrát és vállalkozási kedvet fognak magukkal hozni. Ez utóbbi különösen fontos lesz az országnak. Rövidtávon meg az a haszon, hogy a külföldi munkavállalók már most is igen komoly összegeket küldenek haza Magyarországra.
Mert úgy tervezik, hogy hazajönnek. És ez így is lesz jól.