Ismét velünk ünnepel több ezer lengyel

Előrejelzések szerint ismét körülbelül ötezer lengyel ünnepli Budapesten március 15-ét. Miért is utaznak több száz kilométert? Egyrészt mert kétségtelenül közös történelmi ünnepünk. 1848-ban a lengyelek előtt is felcsillant a szabadság reménye. Nem véletlenül jöttek ide több ezren harcolni a legendás Bem apó vezetésével.

Aztán 1939-ben, amikor Hitler csapatai lerohanták őket, több mint százezer menekült kapott Magyarországon átmeneti vagy tartós menedéket. Balatonbogláron líceum is működött.
Ismereteim szerint a lengyel katonák még a zsoldjukat is megkapták. Az egykor itt, Somogyban tanuló „boglarcsikok” sajnos már nem élnek, vagy legfeljebb kevesen, de a lengyelek hálája megmaradt.

lengyel-magyar

1944-ben Varsóban őrjöngtek a német katonatisztek, mert ott meg a magyar katonák „véletlenül” átgördítettek a felkelőknek néhány vagonnyi fegyvert és lőszert. De nemcsak a hála hajtja az ünneplőket!

Mint októberi látogatásomkor elmesélték, Lengyelország nagyon rossz irányba halad. Esik szét a gazdaság, és még mindig nem nyugodtak meg a kedélyek a szmolenszki repülőbaleset óta, ahol a nemzeti oldali vezetők többsége ott veszett. Igen, sokaknak az a véleménye, hogy az nem véletlen baleset volt.

Magyarországra modellként tekintenek és Orbán Viktornak rendkívül nagy a népszerűsége. Tavaly sok ottani értelmiségivel beszéltem, tudósokkal, neves újságírókkal, s legtöbbjüknek az volt a véleménye, hogy Európa rossz irányba halad, s egyedül a magyar kormány által kijelölt út segíthet. Ugye mennyire különbözik ez a nyugati sajtótól?

Igaz, múltkor már egy neves román közgazdász is ilyet írt, s az Európai Unióval szemben kritikusabb angoloknál is megjelenik néha pozitív kritika. Hát, kétségtelen, Orbánék kissé megzabolázták a bankok és a multik elszaladt nyereségét.

A lengyelek szimpátiája az áruvásárlásban is megmutatkozik! Míg régen alig volt magyar áru az üzletekben, ma egyre inkább keresik az innen származó élelmiszert, s természetesen a borokat.
Idegenforgalomban viszont sokkal jobban kellene reklámozni magunkat. S miután Boglár és Zamárdi is történelmi emlékhely nekik, jó eséllyel jelenhetnének meg a lengyel turisztikai piacon. Megemlíteném, hogy Hajdúszoboszlón a turistákból 15-20% a lengyel, s a szállásadók és a boltosok közül már sokan beszélik a konyhanyelvet.

Azt hiszem, ezt a pillanatot Somogyban is ki lehetne használni!