Kettő az egyben
Majdnem
Majdnem írtam egy bejegyzést a devizahitelekről, miután ismét felforrt körülöttük a levegő. Ám körülnéztem az interneten és rájöttem, az elmondhatót már elmondták a témáról pro és kontra. Magam is majd egy éve foglalkoztam a dologgal, előrébb azóta sem jutottunk.
Persze, ha már belekezdtem, azért annyit megjegyeznék, hogy mindenki vigyázzon, hiszen jön a gumiváltás ideje, és ha véletlenül nem húzzák meg a kerékanyákat, mi leszünk a felelősek, miként a deviza hitelnél is ránk verték a balhét. Ez lesz a szokás, vagy a gumis más? Neki jól kell dolgoznia, mert felelős a kuncsaftjaiért? Ő nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy az ügyfélre mutogasson, ő nem ellenőrizte, meghúztam-e. Mert a bankok most ezt teszik.
Holott amikor bement hozzájuk valaki, akkor a szakértelmükre bízta magát és elfogadta a konstrukciót, amit elébe tettek. Nem is tehetett mást, hiszen a 20 oldalas szerződést a bank írta, nem valódi üzleti szerződés volt, ahol a felek megbeszélik még az és-eket és a vesszőket is, nemhogy a kockázatokat.
A devizahitel esetében az ügyfél csupán annyit tehetett, hogy örült, ha kapott hitelt és elfogadta az elé tett szerződést, meg fizetett 70-80 000 Ft-ot a közjegyzőnek, amiért elhadarta neki a szerződést. Persze úgy jobban megérti az ügyfél, ha tízpercben felolvassák neki, mintha otthon két napig rágódik rajta, ez megéri azt a kis pénzt. Arról sem az ügyfél tehetett, hogy mesterségesen magasan tartották a forint kamatokat, így teremtve lehetőséget és igényt a devizahitelezésre.
A kormány bár látszólag próbálkozik, és talán szándéka is lenne a megoldásra, de nem meri meglépni a végső lépést, nem meri kimondani: a deviza hitelszerződések semmisek. Pedig ez lenne az igazi megoldás, mert a havi 20, 30 vagy éppen 100 ezer forintok nem csak a családoknak hiányoznak, hanem a gazdaságnak is. Azt a pénzt nem költik el a boltban, a szervizben, a szórakozóhelyeken. Az megy a bankok zsebébe, akik aztán az így begyűjtött pénzzel szépen elszórakoznak, játszanak az árfolyamokkal, s ezzel próbálják kordában tartani a kormányt és a civileket.
A havi 20, 30 vagy éppen 100 ezer forintok nem csak a családoknak hiányoznak, hanem a gazdaságnak is.
Mondjuk, csak azért, mert megtehetik, mert ez egy békés, mindenbe beletörődő ország. Vannak helyek a világban nem is olyan mesze tőlünk, ahol ennél kevesebbért égett a világ legerősebb államának követsége. Szóval nincs mit írni erről a témáról, mindenki megírt már mindent. Az adósok a kormányra várnak, a kormány kedvező pillanatra vár, a bankok pedig nem várnak semmire, hanem számolják szépen devizában a kezelési költségeket is, mintha alkalmazottaikat frankban fizetnék, mintha az áramért euróban csengetnének stb.
Szóval nem írok ezekről a dolgokról, mert a mások által lerágott csontot nem érdemes tovább szopogatni.
Írok inkább a nőkről. Jöjjön hát a mai blog!
A boldog nők bolygója
Irigylem a nőket, igen, mert őket olyan könnyű boldoggá tenni, és nem csak a nőnapi virággal. Ha például foltos lesz a blúzuk, akkor bizony elszomorodnak, ám csak egy pillanatra, mert már érkezik is a barátnő a legújabb csoda folttisztítóval és a nő máris ragyog, öröme határtalan.
Aztán persze a tükörbe néz, és bizony úgy látja, némi gond adódott a hajával, de nem probléma, csak vennie kell valami jó hajfestéket, mellé hajfesték kímélő, hajregeneráló, fényesítő, erősítő sampont, aztán egy dúsító hajhabot, végül némi hajformázó lakkot, és minden rendben van, jár a mosoly mindenkinek.
Persze előfordulhat az is, hogy az ablak nem lesz elég áttetsző, ám a megoldást hozza a mama és máris ecetes, tejfeles vagy tudom is milyen ablaktisztítóval, állítja helyre a lakás és saját lelki egyensúlyát.
Akkor a különböző tamponokról, betétekről még nem is beszéltünk. Csupa boldogsággá változtatják a nehéz napokat, ezért rövidesen már nem is nehéz, hanem könnyű vagy a hónap legjobb napjainak hívjuk őket.
Talán az idegenek is csupán azért nem veszik fel velünk a kapcsolatot, mert láttak néhány reklámot, és most gondolkodnak, mit is hozzanak nekünk ajándékba. Hiszen mindenünk megvan, és nemcsak a nőknek, a férfiaknak is. Borotva, autó, sör, mit hozhatna ide egy civilizálatlan idegen, akinek fogalma sincs, hogyan kell a kávéhabra írni. Keringnek tehát tétován körülöttünk és irigykednek.
Szóval ezért maradunk a világegyetemben mindig egyedül, mert mi ismerjük a boldog nők titkát, és tudjuk, nőink mindezt megérdemlik, jár nekik ez a hitelkártyán vett boldogság. Mint ahogy nekünk jár a sör, a meccsnézés a haverokkal, s a legújabb autó, hogyha ráunnánk a nőnkre, azért teljesen ne legyünk egyedül.