A Festő lelke, avagy városunk fényfestője: Soós Tibor

Tavasz, nyár, ősz, tél jöhet és Tibit látjuk türelmesen és néha izzadva vagy dideregve a sétálóutcán, amint képeiről és a festészetről beszél azoknak is, akik nem potenciális vásárlók. Én is így ismertem meg évekkel ezelőtt egy fesztiválon, ahol azonnal megragadott gazdag egyénisége. Döbbenetes volt, hogy ismeretlenül is azonnal a lelkéig engedett látni.

Akinek megadatott a képesség az alkotásra,
annak megadatott a képesség a halhatatlanságra.

Csontváry Kosztka Tivadar

A napokban is egy jót beszélgettünk, a múltról és a jövőről. Az Ormánságban született, de a somogyi tájak vonzerejének nem tudott ellenállni. Évekig rajztanárként dolgozott, amikor is 15 évvel ezelőtt elhatározta, hogy a festészetnek él. Mintegy kétezer képet festett eddig és legalább 50 kiállítása volt. Minden földrészen vannak festményei. 9 éve él Kaposváron.

Ki más lehetne példaképe emberileg is és festészetét tekintve egyaránt, mint Rippl Rónai József, hiszen az ő lelke vonzotta városunkhoz. Ám nagy tisztelője Vincent van Gogh-nak is, a lendületnek és a színeknek.

Ha hallasz belül egy hangot, ami azt súgja: nem tudsz festeni!, akkor okvetlenül állj neki festeni, és a hang elnémul.

Van Gogh

Azt is kiszámította, hogy 15 ezer évig kellene festenie, hogy akkora árbevétele legyen, mint Paul Cézanne-nak az egyik legdrágábban eladott képe után. Ez a számítás persze jelenlegi eladásai átlagán alapul, tehát ha emelkedik az ár, akár meg is érheti az újraszámított kort, amit remélek!

Az ilyen lelkek, mint Tibi remeteként élnek egy távoli helyen, mert elutasítják a globalizmust és a szendvicskultúrát, és mindent, ami csak pénzben mérhető. Internetje nincs, bár szerepel a facebookon, amit ritkán használ. Erre a személytelen kommunikációra nincs szüksége. Ha beszélgetsz vele, megáll az idő. Nem siet, nem nyomkodja a telefon gombjait és mindenkire rászánja az időt, hogy gazdag lelke fényét rávetítse. Ez egy igazi érték.

Az átlagfestő azért fest, hogy éljen, a kiváló festő azért él, hogy fessen.

Egry József


Soós Tibor festőművész 1959-ben született Siklóson. Iskoláit Pécsett, Szekszárdon és Szombathelyen végezte. 1985-től a Somogy megyei Igalban élt rajztanári hivatásának. 1998-tól fő hivatásának a festészetet tekinti, műveit egyéni vállalkozóként saját maga értékesíti. Művészeti érdeklődése igen széles, kísérletező, újító jellegű, a csendélettől a portré- és tájfestészetig terjed. Meghatározóak a somogyi tájlírát - a nagybányai festészet hagyományaira építkezve - megragadó képei, melyeket a szenvedélyes előadásmód, és dinamikus színhasználat jellemez.

Kicsit szomorú, mert az emberek rohannak ünnepek előtt a multiknál megvenni a filléres pillanatnyi kukatermékeket erejükön felül is, akár hitelből is és az igazi értékekre sajnálják a pénzt. Egy-egy ilyen költekezésből 3 képet is vehetnének, ami még az unokák falát is díszíthetné. Nem maga miatt kesereg - hiszen szokványos, hogy a festők életükben szinte önköltségi áron adják el alkotásaikat -, hanem gyermeke és unokája miatt aggódik, hogy egy ilyen, igazi értékvesztett korban kell boldogulniuk, ahol az egyetlen isten a PÉNZ.

Festett egyszer egy óriási képet ajándékba, ingyen. Azt mondja, már el is rohadt, mert nem került pénzbe, tehát nem is becsülték. "Csak" ajándék volt. Sokszor visszatér kedvenc témáihoz és úgy érzi, hogy ha egymás mellé teszik a képeket, akkor bontakozik ki az egész gondolat, a MŰ. Vannak törzsvásárlói, akik 20-30 képével is gazdagodtak, ők a gyűjtők.

Beszélgettünk arról is, hogy mi választja el az iparost a művésztől. A festészet régen egyenlő volt az iparossággal. Sokszor még a nevüket sem jegyezték a festők a műre. Megrendelésre készültek a képek, a gazdagoknak, akik megfogalmazták egyéni igényeiket. A műkereskedők határozták meg, hogy éppen hány zsenit bír el a szakma és őket futtatták, a többi pedig éhezett.

A művészet egy darabig persze képes kiszolgálni az igényeket, de alkatánál fogva hamar kitör ebből, önálló útra lép és elkezd alkotni. Az viszont természetes, hogy alkotni csak biztos ismeretek és gyakorlat tudatában lehet. Az alkotás és a művészet ott kezdődik, ahol a technika minden csínja-bínja már a művész birtokában van és csak játszania kell ezzel. Igaz ez a zenére, festészetre, színészetre egyaránt.

Soós Tibor, avagy egy festő a Festők Városában

A mű értékét a közönség határozza meg, de van egy olyan közvetítő közeg, ami irányítja az igényeket. Ők a műkereskedők és a divat. Ha egy művész ennek behódol, akkor még életében is sikeres lehet, ha nem, akkor a későbbi korok mondják ki rá az ítéletet.

A festő nem a te szolgád, tulajdonod. A költő és a dalnok sem. És nem az a dolguk, hogy téged egyenletesen boldoggá tegyenek, mert ez képtelen kívánság! Ők alkotásaik bűverejével hatnak rád. Segítenek abban, hogy tisztábban láss, jobban értsd magad, és megértett bajaidat orvosolhasd. Általuk érzed, hogy élsz! Ugye tudod, mily ritka kincs ezt érezhetni!?

Vavyan Fable

Tibinek új tervei vannak. Műterem galériát nyitott az Ezredév utca 1. szám alatt. Akit ez érdekel, hívja fel a 30/542 6488-as telefonszámon. Szerinte ez nagyon fontos, hiszen semmit nem ér a személytelen művészet, mint ahogyan értéktelen a személytelen kommunikáció is. Találkozni kell, beszélgetni, kötődni és megélni a jelent, amíg lehet. Sok sikert kívántam ehhez és nem utoljára találkoztunk, remélem.

Ajánlom végezetül a következő idézetet:

Az egyetlen, amivel a művészt megjutalmazhatjuk, ha megvásároljuk a műveit.

Renoir