Édes, illatos, érett...
Szerda este történt. Sétáltam hazafelé, már tavaszi szél fújt. Vagy ezért, vagy csak egyszerűen most kellett megtörténnie. Azt éreztem, hogy kész vagyok. Mint nő. Megértem. És nem gondolom, hogy elkéstem ezzel így 30 fölött.
Furcsa volt ez a hirtelen elégedettség, nyugalom, összhang, „mindenttudás”. Abban a pillanatban tökéletesnek és legyőzhetetlennek éreztem magam. Annak ellenére, hogy persze vastagok a combjaim, persze lehetnének nagyobbak a melleim, persze nem tetszik a kisujjam, és persze körte vagyok és perszepersze… De rájöttem, hogy szeretem magam. Még most is! Nem gondoltam, hogy ez ennyire jó. Felszabadító!