A magyar „Oszkár”!

Hát elkészült, hát megszületett a mű! Az alkotó most pihen, illetve magyarázkodik. De menjünk csak szép sorjában. Mert hát mi is készült el? Hát a film! A több neve volt, mint Ságvári Endrének párt megalkotta a tutit. Nem tudom, mennyi ideig rágódtak rajta, vagy csak egyszerűen kipattant.

Elképzelem, amint az elnök kiadta a jelszót és megfújta a kürtöt. De nem omlottak le Jerikó falai! Nos, akkor mást kell csinálni! De mit? Hát csinálunk egy filmet és azzal bemutatjuk az elmúlt esztendőket, hogy ezzel a nem szégyelltek kétharmaddal nyerni párt orra alá törjünk egy kis borsot. Vagy egyebet. Nagyon jó az ötlet, meg kell csinálni! De ki ért a filmkészítéshez?

Néma csend! Egyszer csak a sarok félhomályából jelentkezik valaki. Igaz - mondja-, filmet én sem tudok csinálni, de a vágáshoz értek. No, akkor irány a vágószoba és úgy, mint a fodrász, ollózunk össze valamit. A mű elkészült, a vetítés is megtörtént a meghívott belső körben.

Politizáljunk!

Sok minden történt mostanában, köztük pár olyan is, ami mellett nem akarok elmenni szó nélkül. Az első ilyen az AB döntése, mely szerint a különböző - nem túl távoli - diktatúrák jelképeinek használatát tiltó rendelkezés semmis. Hogy miért, azt bárki elolvashatja. Én úgy gondolom, fontos és nagyon racionális döntés született, mert a legtöbbet emlegetett jelképek, a ötágú csillag és a horogkereszt sokkal ősibb jelképek annál, hogy néhány agyalágyult miatt, még ha azok igen csak nagy felfordulást okoztak és sok ember életéért felelősek is, nos, hogy ilyen kis senkik miatt elfeledjük e jelképek valódi jelentését, történetét.

Sőt én azt gondolom, hogy inkább csak viselje, akinek kedve van hozzá, mert legalább messziről látszik rajta, hogy - profánul mondva - nem százas. Így mindenki kedve szerint elkerülheti vagy prevenciós, és akut válságkezelő módszerekkel közelítheti meg őket. Ugyanis ilyen alapon a kalapácsot is betilthatnánk a sarlóval együtt, ezt azért már ugye senki nem akarja.

Örökös tavaszvárók

Megfogadtam, hogy többé sosem halogatok dolgokat, felteszem a kérdéseimet, meglépem az ismeretlent, beengedem a lepkéket, kieresztem a hangom. Néhány évvel ezelőtt nem mertem megkérdezni az édesapám. És már sosem fogom. Mert már nem lehet. S nekem maradtak az olykor előbukkanó, villogó örök kérdőjelek. Most várhatok még egy életet.

Nem mondom, hogy olykor nem futamodok meg, de igyekszem. Megfogom a saját kezem és vezetem magam. Néha kell. Mert megrettenek az iránytól, amit a szívem mutat. De nincs újratervezés többé! Tudom, hogy jó helyen vagyok és az utamat járom. De csak azért, mert ezt teszem.

Rémhírterjesztők…

Lassan 58 éve hazám ez a város. Kétszer volt lehetőségem elhagyni, de nem tettem, mert itt van mindenki, aki számít. Szerdán volt alkalmam meghallgatni polgármesterünk évértékelését.

Szigetvári Gyuri bácsi vezette be az értékelést, 86 éves kora ellenére hihetetlenül friss szellemben. Fejből nyomta az adatokat, számokat, idézeteket és csodálatos fonala volt a beszédnek, amiért volt alkalmam gratulálni neki.

Láthattunk egy nagyon jól szerkesztett rövid filmet az elmúlt évek eredményeiről, aztán egy kiadós értékelő beszédet hallottunk. Csupa pozitív gondolat, előremutató jövőkép. Én örülök, hogy ennek a városnak lakója lehetek. Amikor távoli ismerőseim idelátogatnak, büszkén mutatom be nekik a VÁROST és zsebelem be a dicséreteket. Itt az idő előrefelé megy, bármi áron.

Szövetség a nemzet ellen – bárhol, bárkivel!

Egy külföldi kutatói hálózat szerint a Magyarországról offshore cégekbe kitalicskázott, szerintük 242 milliárd dollár (!) többsége 1980-és 1990 között került ki, tehát az MSZP jogelődje, az MSZMP idején. Mai államadóságunk háromszorosának kivitele nem történhetett meg tudtuk nélkül, csak saját szervezésükben! S míg mi büszkék lehettünk a „gulyáskomminizmusra” és „legvidámabb barakra”, addig elvitték házunk a fejünk felől és ellophatták gyermekeink, unokáink jövőjét.

Kérdik, miért nyomorgunk ma? Ne én válaszoljak! Gondolják végig Önök!
Ehhez nem jobboldalinak vagy baloldalinak kell lenni, csak magyarnak!

S gondolják végig a kommunizmus áldozatait, halottak ezreit, internáltakat, kitelepítettek tízezreit. Külföldre menekült több százezer ember 1956-ban és utána. S bizony elment a nemzet krémjének jelentős része! Óriási szellemi veszteség – hatalmas gazdasági következménnyel.

Olaszország intő példája

Berlusconi a II. világháborút követően a leghosszabb ideig volt miniszterelnök Olaszországban. Ez nemcsak rekord, hanem Európa e nagyon fontos országában képes volt a folyamatos kormányváltásokat megállítani, normális fejlődést és nyugalmat biztosítani.

Amikor a gazdasági válság Olaszországot is súlyosan érintette, Berlusconi más úton kívánt ezzel megküzdeni, mint Franciaország vagy Németország. Ezt az EU hatalmasságai nem hagyták neki. Kapóra jött számukra az elnök olaszos macsósága és egyéni hibái, amivel meg is buktatták. Odaerőszakolták az amerikai bankárvilágból érkezett Montit miniszterelnöknek. Aki mindent teljesített, amit az EU kért.

Úgy megszorongatta, megadóztatta az olaszokat, ahogy azt Gyurcsány és Bajnai is megtette idehaza. Nem véletlen, hogy a magyar választók szabályosan elzavarták a szocialistákat a liberálisokkal együtt. Amikor Monti az olaszoknál véghezvitte, ami a nemzetközi banktőkének és az EU-nak kedves volt, és jött volna a komolyabb, hosszabb távra szóló kormányzás, azonnal lemondott. Ahogy - ugye emlékszünk -, Bajnai is csak „átmenetileg” vállalta a miniszterelnökséget.

A csillagok háborúja

A mai naptól kezdve nyugodtan viselheti bárki a jelvényt. Nem szeretnék történelemórát tartani, de szerény ismereteim szerint e jelkép sok millió ember halálát okozta. A Szovjetunióban 20 millió, Kínában 65 millió és a többi szocialista országban még nagyon sok millió áldozat volt.

Az eredeti jogszabály szerintem tökéletes volt, ami megtiltott minden önkényuralmi jelképet, legyen az horogkereszt vagy vörös csillag. Elkezdtem tovább bonyolítani a kialakult helyzetet. Már kezdtem azt vizionálni, hogy újra megnyitják az Andrássy út 60. alatt a nyilas párt majd ÁVH bázisát. Most már nyugodtan masírozhatnak újra SS-egyenruhában vagy pufajkában. Kezdik restaurálni és az ablakokat lefüggönyözni a Pobeda autókon. Kezdem várni a csengőfrászt.

Karma kamra, avagy a sorsod már a spájzban van

Éppen az éléskamrában néhány Müller Péter könyvön ülve Coelho-t olvastam, amikor egy pillanatra azt hittem, megvilágosodtam. Ám rögtön kiderült, hogy csak rakoncátlan gyermekem rontott rám, s vakut villantva megörökítette a szerinte nem mindennapi pillanatot.

Mikor jól kinevettük magunkat, s ő elment azzal fenyegetőzve, hogy rövidesen a világháló minden rejtett zugában látni fogják, mivel töltöm az időt, én az esemény hatására tovább lendültem, s a felettem lógó kolbászok és szalonnák vizuális labirintusában megláttam a kérdést, a valódi felvetést: miért nem inkább Hamvas Béla? Ő többet tudott az alkímiáról, mint jelenkori felkapott szerzőink bármelyike. Persze tudom, ő soha nem lesz olyan népszerű, mint a ma divatos „paraszerzők”, pedig ő eredetiben olvasta azt, aminek a halvány kivonatát közvetítik csak a ma népszerűek.

Falkázzatok!

Ahogy öregszünk, egyre inkább féltjük magunkat és a másikat is. Mindig bölcsek vagyunk, ha a másik életéről van szó, szórjuk is a tanácsot rendesen. Meghallgatjuk a másikat, és persze megyünk a saját fejünk után. De azért mondjuk és tesszük. Tükrök vagyunk egymásnak. Egy bortól sírósra isszuk magunkat, és összeborulva mondjuk, hogy szeretlek. Bedobjuk a közösbe az autónkat, az utolsó pár szál ciginket, a pelenkázási tapasztalatokat, a boldog perceket és a nyomorultakat is, a kuponokat, az utolsó csirkecombot, amit a hűtőben találunk, és jót nevetünk rajta.

Annak ellenére, hogy különbözünk, foggal, körömmel küzdünk egymásért.

Változnak a körülmények, az élethelyzetek, az éveink száma, de van, ami nem. A kapocs, a sok nevetés és sírás, az életre szóló nyaralások, a hasonló álmok kergetése, a közös titkok, a cinkosság, a falkaszellem.

A Világfi-Kaposvárfi

Találgattok ugye? Semmit nem gondolkodtam a címen, mert adta magát. Ez a bejegyzés Hernesz Janiról szól.

Tősgyökeres kaposvári és igazi KAPOSVÁRFI - a szó legnemesebb értelmében. Nem is sorolom a titulusait: építész, szakértő, stb, stb, műértő, zeneszerető, művészetpártoló, stb, stb, igazi gurmann, főzőmester, ételeket értékelő nagyapa, apa, férj, barát és minden, ami eme szó mögött lakozik, hogy VILÁGFI.

Két szóval: TUD  ÉLNI!

Jani egy példakép számomra. Még a színházas időkből ismerem. Mindig példás családapaként terelgette a gyerekeket és immár az unokákat, de kiütközött rajta a világfiság. Mindenről fejlett véleménye van. Okos és simulékony. Városunk Ikonja.