Aki hangvillával született, avagy mindenki Ani nénije

Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.

Babits Mihály

Büszke vagyok, hogy ismerhetem városunk emblematikus alakját, Dr. Kerekesné Pytel Annát, vagy ahogyan mindenki hívja, Ani nénit, az örökmozgót, a szigorút, a következetest és a szeretetet sugárzót!

A művészet kulcs

Valóban, a művészet hatalmas eszköz, amely idővel láthatóvá teszi a személyiséget, továbbá felszabadítja a képzeleteket. Új valóságot alkot, és elvezet a szépség ösvényére. A művészet tehát kulcs egy harmonikus társadalom felépítéséhez, ahol mindenkinek a személyisége kreatív módon fejezhető ki.

Kisebbik leánykám először nem szerette, mert szigorú volt, de nem mert soha hiányozni az énekkari próbákról. Szerencséjére, mert olyan dolgokat tanult ott meg, amiből még most is építkezni tud. Aztán egy külföldi turné során minden megváltozott. Rajongásig szerette, sőt még az érdekesen szabott szürke bársony ruhát is örömmel hordta.

Emberfeletti energia és kitartás kell ahhoz, hogy egy olyan tárgyhoz vonzódjanak a tanulók, amiből általában nem buktatnak. Ani tudja ezt a titkot és remélem, még sok kollégának képes átadni. Ő maga erről így beszélt egy interjúban:

Nem mindig a pénzen múlnak fontos dolgok...

Mi, idősebbek naponta feltesszük magunknak a kérdést, hogyan kell, hogyan lehet továbblépni. Az alapkérdés, hogy az énektanár, aki belép az iskolák világába, vajon kapott-e családi, iskolai és képzésbeli indíttatást, hogy utána saját magától megálljon a lábán. Mert az a helyzet, hogy sok sebből vérzik a hazai zenei nevelés, és abban az egyének szintjén, az iskolák szintjén nem biztos, hogy rendet lehet rakni.

Lehetne beszélni a tanórákról, arról, hogy elvették az óraszámot, meg arról, hogy az énekkarra kimondták, nem kötelező. Tehát ha nincs sem családi, sem óvodai indíttatás, sőt ha hagyományok sincsenek egy iskolában, akkor nehéz eredményt elérni. Nagyon komoly támogatásban kellene részesíteni a pályakezdőket, akiknek az elmondottak mellett még a tankönyvproblémákkal is meg kell küzdeniük. A sokféle iskolai szituáció kezelésére a kerettantervek sem alkalmasak.

Jelenleg olyan iskolában tanítok, ahol az alsó tagozaton nem volt énekkar, de én annak ellenére megszerveztem. Ez azért fontos, mert ha nincs alap, akkor a felső tagozaton már nehezebb, sőt szinte lehetetlen eredményt elérni. Szeretik a gyerekek a közös éneklést, és daltanulás után szívesen vesznek részt a körjátékokban is. Nagyon fontos, hogy a tanulók megtanuljanak kottát olvasni, de még ennél is fontosabb, hogy megtanulják szeretni a zenét.

Kérdés persze, hogy fel vannak-e vértezve a végzett pedagógusok erre a sokszínűségre, sokrétű tennivalóra. Alapjában az énektanár nem kap komoly segítséget, eltörölték a szakfelügyeletet is, amely mégiscsak segítséget jelentett. Fontos volt a minősítés, mint ahogy ma is fontos lenne. Vajon ki mondja meg azt, hogy te jó vagy rossz pedagógus vagy? A végzettek folyamatos továbbképzése nélkülözhetetlen a tanításban. Most éppen azon fáradozunk, hogy megszervezzük az országos Vikár Béla-énekversenyt, mert az nem tartható, hogy egyik évben csak az egyik, másik évben csak a másik évfolyam tanulói vehetnek részt rendezvényeken, többnyire a pénzhiány miatt. Nem mindig a pénzen múlnak fontos dolgok.

Nagyon büszke voltam, amikor elnyerte a Príma Díjat. Még a közönséget is megénekeltette:

1969-től 1997-ig vezette a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola Kicsinyek Kórusát, 1997-től a felsőtagozat kórusát, 1994-től a Kaposvári Zenekedvelők Vegyeskarát. 1965-től 1995-ig énekelt a Vikár Béla Vegyeskarban és szólamvezető volt. Megírta a kórus történetét. Országos I. díjat kapott A kaposvári elemi iskolák története 1715-től 1995-ig munkájáért.

Kórusaival megszerezte az Év Kórusa minősítést, emellett számos első díjjal is büszkélkedhet.
A Kodály Zoltán Általános Iskola művészeti vezetője dr. Kerekesné Pytel Anna lett 2001-ben.
2001-től az iskola Nagykórusa évente nemzetközi kórusversenyekre kapott meghívást.

2002 nyarán Olaszországban felnőtt kategóriában 2. helyezést értek el, 2003 nyarán Svájcban felnőtt kategóriában különdíjat kaptak. Az országos megmérettetésen Aranydiplomát és az Év kórusa minősítést kapták. A Kicsinyek Kórusa Arany minősítéssel gazdagította az iskola hírnevét.
Életmű díjat, Arany Katedra díjat kapott. Van titka ennek a munka szeretetnek?

Most is sokat tanulok a gyerekektől...

Sokszor kérdezik tőlem, hogyan tudok ennyi mindenre figyelni. Születni és nevelődni kell rá. Én szerettem, szeretek másoktól tanulni. Most is sokat tanulok a gyerekektől. Szeretem a közösségeket, értük érdemes tenni, futni, szervezni, pályázatokat írni.

A kórusaim olyanok, mint a Melyiket a kilenc közül mesében a csizmadia gyermekei. Mindegyiket szeretem. Zenekedvelőkkel Angliába készülünk, kaposszerdahelyiekkel Kistérségi Találkozót szervezünk, Református Kórussal Szeretnénk Zilahra menni, Tiszta Forrás népdalkör bejutott a Harkányi Fesztiválra, Szent Imre Kórussal készülünk Székesfehérvárra a Szent István Napokra. Mindez sok felkészüléssel, próbával jár. De jó együtt énekelni, együtt izgulni, egymást meghallgatni, segíteni.

Örömmel tanítok a Lorántffyban, segítem a Mikrokozmosz művészeti Alapítvány munkáját, a Pálóczi Református Művészeti iskolát és boldogan viszem reggelenként unokámat a Kodály iskolába.

Menuhin a zenét – és ezen belül a közös éneklést – tartotta az egyik leglényegesebb értéknek, mint ahogy azt Kodály is vallotta: a zene az egyén fejlődésének és az emberek közötti baráti viszony kialakulásának egyaránt fontos eszköze. A zene segít a konfliktusok megelőzésében és a különféle kultúrkörök békés együttélésének a kialakulásában. Az éneklés erősíti a koncentráló- és emlékezőképességet, továbbá kapcsolatot teremt az értelem és az érzelmek között. Ugyancsak jelentősen járul hozzá az általános és a szóbeli kifejezőkészség javításához.

Csébfalvi

Kivételes Ember és csodálatos Pedagógus! Ha kimondom, hogy énekkar és Kaposvár, akkor Ani néni jut eszembe, aki nemcsak karvezetőként, hanem énekesként is igyekszik mindenhol részt venni válogatás nélkül. A filmbejátszásból is látszik, hogy acapella sem riad meg.

Ani néni, adok egy ötletet, amire még biztosan nem gondoltál: várunk jövőre az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében és megígérem előre, hogy mindannyian rád szavazunk, úgyhogy biztosra mész, tehát készülj, valami kuriózummal, zenekarral, énekkarral! Ezt teljesen komolyan gondolom, hiszen az igazi magyar kodályi kultúra biztosan elnyeri jutalmát a nemzetközi porondon is.
Várjuk a volt tanítványok lájkjait, mert Ani néni a Facebookon is aktív!