A holnap a mában gyökerezik!

Habár már lecsengtek az évértékelők, én mégis - kissé megkésve de - visszakanyarodnék hozzájuk. Az aktualitások miatt történt e kis késés, de szerintem érdemes még a témával foglalkozni. Tudjuk, hogy a természet közbeszólt és a védekezés, az emberek mentése előtérbe helyezett minden mást. És ez így volt helyes. Mert bármilyen fontos dolgokról is esett szó, a jövőről, a holnap a mában gyökerezik.

Szemeim előtt egy régi kép jelenik meg. Egy nagypapa a telkén diófát ültet, nagyon jól tudja: a fa már az unokájának fog teremni. Hogy miért jutott e kép a szemeim elé? Az évértékelők idejét éljük, itt tudjuk meg, hogy milyen volt az elmúlt év, és milyen lesz az idei. Szűkebb hazám, Kaposvár évértékelőjén is ott voltam. De erre nem térnék ki. Megtették ezt mások és nagyon egyetértettem minden mondatukkal.

Az igavonók könnyedsége

Amikor odakinn fáradhatatlanul dobol az eső, hol hevesebben, hol könnyedebben veri az örök ritmust, nos, ilyenkor ideje lehet annak, hogy az ember kicsit elgondolkodjon olyan dolgokról, amikkel egyébként nincs lehetősége foglalkozni.

Legyen hát mai témánk a jóga, amit ifjú korom óta gyakorlok, a magam módján. Mivel már hat évesen a könyvek fogságába kerültem, így első találkozásom a jógával is egy könyv, Dr. Vígh Béla A jóga és az idegrendszer című műve révén jött létre. A tudományos felfogás és magyarázat, mely a különböző testtartások hatásait elemezte, kíváncsivá tett.

Kutatni kezdtem olyan könyvek után, melyek a kezdetektől bevezetnek ennek a keleti huncutságnak a rejtelmeibe. Akkoriban még nem voltak elterjedve a jóga stúdiók, és én amúgy is hajlamos vagyok a dolgok saját ritmusomban történő elsajátítására. Végül rátaláltam című könyvére, s ezzel a jóga rabja lettem.

A vörös rúzson és 30-on túl

Képek, 4-6-7 évvel ezelőttről... Lányok, fiúk, bulik, csókok, jelmezek, kávék a teraszon, fiatal butaság és hódítani akarás a szemekben, listákra felkerülő nevek, sorsfordító dátumok, és vörös rúzs a szánkon. Nincs még családtervezés, karrierépítés és az egyéb fontosnak tűnő dolgok kiszámítása, bepontosítása, megszerkesztése, megszakértése. Csak munka, buli, terasz, kávé és egy kis rezsi. Rázva vagy keverve? A pirosat vagy a feketét? Ott lesz-e vagy otthon marad? Gyanta, és milyen fazon? Vágassak vagy festessek? Erről szólt az élet.

Most meg van svájci frank, rezsi, határidő, kötelességtudat, felelősség, peteérés, életmegtervezés; hogy fér bele majd a három gyerek. Munka, kis kultúra; hol a nagy Ő; ne cigizz, mert öregíti a bőrt; nehogy elkéss; több lábon állj; egy kis fröccs, de közben mosolyogj; legyél csinos meg okos, meg persze "az" is.

De akkor mikor vagy boldog?

A géppuskalábú ellenőr, avagy Bogdán - de Juhos - Geri

Évente legalább egy céges buli van, ami általában tánccal végződik. Csodálatos érzés, amikor egy profi táncos úgy, de úgy megpörget, hogy azt érzed, csodálatosan mozogsz, pedig csak Ő vezet és te hagyod, hogy vezessen és kihozza belőled a maximumot. Nem érezteti, hogy topa és görcsös vagy, hanem repít és felemel és dicsér. Aki egyszer is táncolt Gergővel, az tudja, miről beszélek.

Bogdán Gergely az anyatejjel szívta magába a szeretetét. Németh Áginál kezdte és Merczel Istvánnál folytatta a Somogy Táncegyüttesben.

Táncos barátaival megalakították a Juhos Együttest a moldvai csángó magyarok hagyományos zenei kultúrájának őrzése, ápolása céljából. A zenekarban furulyákon, kavalon játszik. Polgári életében pedig szigorú MVH-s helyszíni ellenőr.

Szinte törvényszerű, hogy mindenki beleszeret táncpartnerébe - erről több amerikai szappanopera is beszámol. A sorsa elől Gergő sem menekülhetett, és most már igazi házas férfiúként Dr. Merczel Sára oldalán tologatja Berci fiát.

Katasztrófavédelem

Furcsa csapat a báró Fejérváry Géza Társaság. Egy olyan egyesület, mely akár 80 éve is létrejöhetett volna, és ma a katonapolitika, szélesebb körben „biztonságpolitika” mintegy nemzeti és hagyományőrző, s egyben tudományos fóruma. Névadója egyszerű sorból származott, és egy hadgyakorlaton bátorságával olyan tettet vitt véghez, hogy a katonai ranglétrán kettőt ugrott, s jogosulttá vált a bárói címre. Melyet megtetézett azzal, hogy felépítette a kiegyezés után a magyar honvédséget.

Br. Fejérváry Géza szellemét ma nyugállományú, rendelkezési állományú és aktív tisztek idézik.
Katonaságból, katasztrófavédelemből és néhány látszólag kívülálló. Mint jómagam, ki sohasem voltam katona, és ma ebben a csapatban alelnök vagyok. Egy csapatban, ahol ezredesek, tábornokok és altábornagyok az együttgondolkodók.

És ez az együttgondolkodás évente egyszer, bizony Somogyban létrejön, mostanában többször találkozunk évente. A múlt hétvégén Salgóbányán voltunk. Kemény előadásokkal, közös gondolkodással. S persze sztárelőadás volt – nevet hadd ne idézzek – a márc. 14-15-i hókatasztrófa helyszíni vezetője, tagtársunk vetítettképes beszámolója.

Ciprus, és a nekik-lehet unortodox megoldások

Mégis, hogy lehet az, hogy a magyar és európai baloldali és liberális vezetők, a balliberális média és közgazdászok ennyire másként látják a kormány lépéseit? - kérdeztem ezt az előző héten is. Az európaiakat még csak érteni vélem: az Orbán-kormány sorra hozza azokat az intézkedéseit, amelyek komoly német, francia, osztrák vagy éppen Benelux érdekeket sértenek.

Most a rezsicsökkentés az, amelyik az 1995-ös energia privatizáció óta igen komoly mélyütést vitt be a német állami tulajdonban is lévő, igencsak nyereséges energiaszolgáltató vállalatoknak. Ez volt az a pont, amikor már Angela Merkel is félretette a pártbarátságot, és a szociáldemokraták kívánságára "magyar órát" engedett tartani a Bundestagban.

Ne legyenek illúzióink: az alkotmányunk ugyan fáj némely európai liberálisnak, de ez a legkevésbé sem érdekelte eddig komolyan a német konzervatív kormányt. A német tőke sérelme azonban annál inkább. Ezért karolják fel a a kormány ellen nyilvánvalóan a hazai köröktől elindított politikai hisztéria-kampányt.

A nyuszi szánkón érkezik!

Sokan nem gondoltuk, hogy ilyen húsvétunk lesz. Pedig nem kell messzire menni az időben, csupán az elmúlt évre kell gondolnunk. Nos, akkor is havazott, meg 2008-ban is nézhettük a havas tájat. Talán most már ilyen idők jönnek? Kitekintve az ablakon, amikor az egész várost belepi a hó, valószínűnek tűnik.

Persze a tudomány mindenre megadja a választ. Az évek múlásával az ember leginkább csak a szépre emlékezik. Én sem vagyok kivétel! Nekem a napfényes, tavaszi lágyszellős ünnepek jutnak az eszembe. A konyhából áradó finom illatok, édesanyám sürgése-forgása.

Mikor megkértek, hogy keverjem a süteménybe való krémet, de közben fütyüljek. Tudták, hogy nem tudok ellenállni a finomságoknak. Emlékszem, mindig ilyenkor látogattuk meg a belvárosi nagyáruházakat, hogy ruhatáramat megújítsam. Alig vártam, hogy magamra ölthessem és menjek a haverokkal locsolkodni.

Bemutató

Minden korty azt súgja nekem, nem kellene ebbe most belekezdenem, de attól ember az ember, hogy néha ne hallgasson a kitudja honnan jövő homályos sugalmazásokra, s megtegye azt, amiről úgy is tudja, nem érdemes.

A minap - talán valami meccskezdésre várva - a távirányító gombjainak tartottam aerobik órát, amikor megálltam egy pillanatra. Aztán ott ragadtam, hogy megtudjam: bizonyos képviselő úr nem bánta meg, hogy bemutatott az országgyűlésben egy nem éppen odaillő nemzetközi jelzést.

Riporter asszony nagyon készségesen próbált együttműködni abban, hogy megértsük a sokat próbált urat, miközben kifejti, miért is érezte, hogy mondandójának ily módon adjon nyomatékot. Illető hölgy - bár nem néztem utána, de - bizonyosan az úrral politikailag szimpatizáló családból származhat, hiszen keresztneve abban az időben, mikor kapta, itt nálunk - miként férfi névként az Iván - egy bizonyos megszálló hatalom jelképe volt.

Nos, képviselő úr középső ujját felemelve próbálta összefoglalni az őt állítólag „üvöltözve gyalázó” többségnek a véleményét. Már maga a szóhasználat is mutatja, hogy képviselő úr hogy is mondjam, furcsa közegben szocializálódott, ami még nem lenne baj, ám láthatólag ez az alapozás elég erős ahhoz, hogy későbbi tanulmányai ne írhassák felül napi kommunikációs szokásait.

Test kontra szív

Meglepett a testem. Elengedtem, hadd menjen, érezzen, szaladjon, játsszon, felejtsen. A szívemet pedig otthon hagytam. Legalább is azt hittem. Nem, nem egyéjszakásról van szó, mielőtt bárki ítélkezne. Régen elsodort egymás mellől minket az élet, s most a tavaszi szél visszahozta Őt.

Mi, nők amúgy sem vagyunk képesek érzelmek nélkül, csak úgy… Ezt már be kellene látni mindkét nemnek. Hiába próbálunk pasik lenni, nem megy. A több tízezer éves belénk kódolt szeretni tudás nem engedi. Mert befogadók vagyunk. Ezt kár tagadni.

Szóval a szabadjára engedett testem nem várt semmit. Se megváltást, se meglepetést, se jegygyűrűt, se közös otthont. Egyszerűen kicsit ápolni akarta a kitépett szárnyú lepkéimet. Nem gondolkodtam, nem éreztem, csak érzékeltem. S ebben a pillanatban a testem elárulta a szívemet. Mert egy kézfogástól azonnal rendbe álltak a pillangók. A gyomromból elindultak lefelé. Soha nem voltak ennyien és nem álltak meg egy percre sem. Nem értem, nem értem, nem értem…

Modell leszek hamarosan

Lementem hídba és befontam a szemöldökömet, amikor a napokban egy kedves régi tanítványomtól (neve még titok!) többedmagammal együtt olyan levelet kaptam, hogy legyek modell egy divatbemutatón. Vicces, hogy közel az 58-hoz kapok először ilyen felkérést. Trampli a járásom, görbe a hátam, mint egy gorillának, túl magas vagyok, nagy a hasam és erre felkérnek modellnek.

Már aznap megváltoztam ettől. Szerdán volt az első megbeszélés. Sokáig gondolkodtam, hogy mit válaszoljak. Nem érek rá – ez még igaz is volt. Találjak ki valami banális kifogást, aztán rántottam egyet a vállamon és elhatároztam, igenis modell leszek 58 évesen.

Egész este videókat néztem, gyakoroltam a modelli járkálást a nagy tükör előtt, igencsak komikus volt!