Katasztrófavédelem
Furcsa csapat a báró Fejérváry Géza Társaság. Egy olyan egyesület, mely akár 80 éve is létrejöhetett volna, és ma a katonapolitika, szélesebb körben „biztonságpolitika” mintegy nemzeti és hagyományőrző, s egyben tudományos fóruma. Névadója egyszerű sorból származott, és egy hadgyakorlaton bátorságával olyan tettet vitt véghez, hogy a katonai ranglétrán kettőt ugrott, s jogosulttá vált a bárói címre. Melyet megtetézett azzal, hogy felépítette a kiegyezés után a magyar honvédséget.
Br. Fejérváry Géza szellemét ma nyugállományú, rendelkezési állományú és aktív tisztek idézik.
Katonaságból, katasztrófavédelemből és néhány látszólag kívülálló. Mint jómagam, ki sohasem voltam katona, és ma ebben a csapatban alelnök vagyok. Egy csapatban, ahol ezredesek, tábornokok és altábornagyok az együttgondolkodók.
És ez az együttgondolkodás évente egyszer, bizony Somogyban létrejön, mostanában többször találkozunk évente. A múlt hétvégén Salgóbányán voltunk. Kemény előadásokkal, közös gondolkodással. S persze sztárelőadás volt – nevet hadd ne idézzek – a márc. 14-15-i hókatasztrófa helyszíni vezetője, tagtársunk vetítettképes beszámolója.
Megjegyezném, ez egy belsőkörös, tehát meglehetősen őszinte előadás volt, melyet itt közvetíteni igyekszem, kitérve jóra és buktatókra is. A hóvihar előtt a várható időjárási nehézség már két napja tudott volt. Amikor beköszönte már teljesen valószínűsíthető volt, az autópályát 14 órakor lezárták, persze rajta számos kamionnal és Ausztriába igyekvő – szállásfoglalással rendelkező - síelővel.
Nem a téli gumikkal és hólánccal felszerelt gépkocsik akadnak le először, de ha más leakad, bizony ők sem jutnak tovább.
És itt megjegyzendő: nem a téli gumikkal és hólánccal felszerelt gépkocsik akadnak le először, de ha más leakad, bizony ők sem jutnak tovább. Hiába tehát a jól felszereltek szinte jogos optimizmusa, az akadály nem a hó, hanem a hóra kevésbé felszerelt gépkocsi. S az eredmény: dugó („Stau”). Ebben a sorban moccanni sem lehet. (És itt foglalkozzunk a helyzetet megszenvedőkkel, kik 16-18 órát ültek/kínlódtak a hósivatagban.) A szakértők ilyen havat életükben nem láttak. Mint a porotherm, úgy állt össze a hófúvás.
A katasztrófavédelem időben felvonult: először több mint ezer tűzoltó, majd a rendőrök, utána a polgárőrség, aztán az önkéntesek. A végén a „törzs” már nem tudta kezelni a létszámot, de működött az helyileg magától. Itt nem volt hiba – 100 év katasztrófahelyzetére felkészülni nem lehet. És a társadalmi összefogás minden elképzelést felülmúlt.
Két hiba csúszott a rendszerbe. Egy fordítási, hókotrók érkeztek Ausztriából, de hómarók nem, s hiányzott a vas, azaz a lánctalpasok, melyet Juhász és Veres miniszterek sok évvel ezelőtt eladtak Szíriának és a MÉH-nek.
A hó és a szél ekkora méretű „eszkalációjára” egy évszázada nem volt példa. De nem volt sem halott, sem sérült. Hála a katasztrófavédelemnek és a társadalmi összefogásnak. És itt tényleg helye van annak: Hajrá Magyarország! Megjegyzendő azonban: az ellenzéki pártok – kampányidőszak van – parlamenti vizsgáló bizottságot kívántak összehívni. Melynek aktualitása aligha volt, viszont legalább lehangolta az autópályán beszorultakat.
