A költözés az ember életében…
Sokkal bátrabban szanálok és nem nézem, hogy ez az anyag még jó lesz takarítókendőnek. Iszonyatos költség, mert megpróbáljuk megvalósítani a neten olvasott jobbnál jobb dizájnokat.
Néhány éve éppen a Balatonon voltam, amikor sokadszorra csörgött a telefonom. A szomszéd volt, aki azt kérdezte, van-e valaki a lakásban, mert éppen itt vannak a tűzoltók és ég a ház. Rettenetes látvány volt.
Az egész tetőtér leégett. Ami fontos volt, az mégis megmaradt. Az életünk, amit tárgyak nélkül is tovább lehet folytatni. Azóta minden olyan hírt elolvasok, ahol tűzesetről van szó. Sosem tudjuk meg, mitől keletkezett a tűz, mert csak a kutya és a macska volt itthon.
Azt sem tudjuk meg soha, hogy miként menekült meg a kutya, akit talán a macska szabadított ki, mert a tetőtérről egy gyermekajtó miatt nem tudott a földszintre lejutni normál úton. Elképzelhető, hogy a váratlan helyzet az ösztönös menekülés okán mégis talált utat, mert a földszinti WC-ben találtak rájuk a tűzoltók megégett fülekkel.
Évekig nem tudtam pszichésen visszatérni ide, most túlléptem magamon, és mint a Főnix, hamvaimból újjáéledek. Azt mondják, ami nem pusztít el, az megerősít.
Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz itt az új élet. Egyelőre borzalmas, mert semmi nem működik úgy, ahogyan kellene. Fél órákig keresek dolgokat és nagyon kifárasztott a pakolászás. Szerencsére olyan barátaim vannak, akik a rosszban is mellettem állnak. A komaasszonyom például több napig vasalt, hajlott kora ellenére. Ez persze vicc, mármint a hajlott kor, mert lélekben nagyon fiatal. A barátnőm a szekrényeket sikálta, a barátom fúrt, faragott. Régen divat volt a kaláka munka, mindenki mozdult, ha segítség kellett. Nagyon örülök, hogy ez még ma is működik, mert igazi segítség volt, amit ezúton is köszönök.
Most túlléptem magamon, és mint a Főnix, hamvaimból újjáéledek. Azt mondják, ami nem pusztít el, az megerősít.
Tegnap egy bevezető szusi vacsorát adtunk a stábnak, ezt örökítettük meg a fenti fotón. Remélem a legjobbakat. Most ennyire tellett, mert még netem sincsen, meg tévém sem és ez nagyon jó! Jut idő minden másra! Beszélgetésre, odafigyelésre. Ilyenkor mindig visszaidézem a régi időket, amikor az utcában egyetlen tv volt és hétfőnként adásszünet. Születtek is a gyerekek rendre, nem volt népesedési probléma. A mai fiatalok ezt elképzelni sem tudják. Esténként kötögettünk, hímezgettünk és megvolt az otthon melege, mert sült a krumpli a szalonnához, amíg szeltük a hagymát és nem volt stressz. Még vonalas telefon sem volt.
Az otthon melege még akadozik kicsit, mert a cirkó nyomása gyakran felszökik. Talán kevés a levegő a tágulási tartályában és a fizika törvényei jól működnek.
Végezetül egy rendkívül pozitív hozadék, hogy ebben a költözködésben sikerült pár kilót leadnom. Nagyon köszönöm Hajnalnak, hogy tegnap megvirradt helyettem, de sajna net híján még lájkolni sem tudtam. Vettem egy mobilnetet, amit még az informatikusunk sem tudott beberhelni, és legutóbb amikor ilyent használtam, több óráig telefonon konzultáltam az ügyfélszolgálattal, mire sikerült egy kis ablakban valami pipát kivenni a működés érdekében. Na, ezek a dolgok nem fehér embernek valók (most erre nem volt időm, ezért maradt el a szombati szokásos blog, amire belépett Hajnal). Most éppen a mindigtv-vel ismerkedem, mert nem akarok lemaradni, de vagy én vagyok túl öreg, vagy ez a technika bonyolult, ezt mindenki döntse el maga.