Húsvét utáni mozaikok, balról és jobbról
Hideg, nyugalmas Húsvétunk volt, egy új pápával. XVI. Benedek pápának igaza volt, amikor agg korára tekintettel visszavonult. Gondoljunk csak II. János Pál pápa néhány utolsó évére. Folyton drukkolni kellett, hogy ezeken a hosszú ünnepi szereplésein nehogy valami baja essen. Benedek jól tette, amikor nem engedte magát hasonló helyzetbe kerülni. Ferenc pápa sem fiatal, de igazán jó erőben van. Amit kicsit hiányoltam Húsvétkor az az, hogy nem köszöntötte a világ katolikusait saját nyelvükön. Kár érte, mert szép hagyomány volt.
A magyar politika húsvéti jó híre, hogy a tavalyi hiány mindösszesen 2-2,1% lett. Ez jóval alatta van az EU által megkívánt 3%-nak, így remélhető, hogy lekerülünk végre az EU büntető padjáról. Ahol 2004-es belépésünk óta vagyunk.
Azért vannak még csodák is. Hallgatom az egyik csatornán az MSZP vezetőségi tagját, aki meg van győződve arról, hogy a következő választáson győzni fognak a szocialisták. Mert az ő híveik – meséli a hölgy -, szemérmesek, nem mondják meg az igazat a közvélemény-kutatóknak. Szavazóik, a balliberálisok, a szocialisták nem tüntetnek az utcán, nem hőzöngenek, nem szólnak be a villamoson. Érdekes. Ha ez így van, akkor már csak azt kellene tudnunk, hogy kik tüntetnek újabban Pesten. Kik vonulnak az Alkotmánybíróság elé, kik foglalnak egyetemi előadótermeket, kik verik be az ajtót a Fidesz-székháznál. Egy biztos: ezek nem a szélsőjobboldal tüntetői voltak.
Olvasok éppen egy elemzést az egyik tekintélyes lapban arról, hogy Németországban is megszaporodtak a szélsőbaloldali megmozdulások. Amíg a szélsőjobb körei jól ismertek, a szélsőbalról csak most kezdődtek el a német kutatások. A szélsőbal jellemzője – írja a szerző -, hogy randalíroznak, tüntetnek, és ellentétben a szélsőjobbal, nem tartoznak szervezetekhez. Egy ún. szélsőbaloldali életérzés az, ami ezekre az akciókra összehozza őket.
Mi errefelé a szélsőbaloldalt nem így ismertük. Azt - tévesen - mindig a Munkáspárttól is balra állók között, hetven felett, valahol Csepelen kerestük. Ha a pesti és más nagyvárosi tüntetők nem ők, a hölgy szerint nem is a szocialisták, logikusan nem is a kormánypártiak, nem a Jobbikosok, nem a szélsőjobbosok, akkor mégis kicsodák?
Amíg a szélsőjobb azért elégedetlen, hogy egy-egy csoport miatt nem sikerül előbbre jutniuk – például a bevándorlók, a muszlimok, vagy a cigányok miatt -, addig a szélsőbal mindig a társadalom egészével, az éppen regnáló kormánnyal fordul szembe. A polgári világ, annak szabályai, a vélt politikai igazságtalanságok ellen tüntetnek. Az összetételük is más. A szélsőbaloldaliak legtöbbje diák. Egyetemista, vagy középiskolás, 18 és 28 év közöttiek. Szinte kivétel nélkül jólszituált körülmények közül jönnek, akik úgymond nem is magukért, hanem mindig másokért – például a jövő generációért -, tüntetnek.
Érdekes, hogy miután jó családi háttérrel rendelkeznek, és maguk is értelmiségi pályára mennek, azonnal ki is lépnek ebből a szélsőbalos körből, amikor a karrierjük azt megköveteli. És beilleszkednek a korábban annyira szidott polgári életbe. Ellentétben a szélsőjobbosokkal, akiknek nagyon nehéz a kitörési lehetősége.
Mi errefelé a szélsőbaloldalt nem így ismertük. Azt - tévesen - mindig a Munkáspárttól is balra állók között, hetven felett, valahol Csepelen kerestük. Ha a pesti és más nagyvárosi tüntetők nem ők, a hölgy szerint nem is a szocialisták, logikusan nem is a kormánypártiak, nem a Jobbikosok, nem a szélsőjobbosok, akkor mégis kicsodák?
Így Húsvét után, kipihenten, nem is folyatom ezt a gondolatsort, kedves olvasóim. Még hibás következtetésre jutnék.