Nyűg és nyűglődés
A gyilkosok köztünk élnek, találkozunk velük az utcán, a boltban, mindenütt. Annak, hogy mégsem halt még ki az emberiség, egyetlen oka van, az önszabályozó mechanizmus, mely nem engedi, hogy bármit megtegyünk, amihez az adott lelkiállapotban kedvünk lenne.
A gyilkosság a legtöbb társadalomban tabu, méghozzá nagyon kiemelt tabu, melynek megsértése minden esetben büntetést von maga után. A törzsi és kevésbé fejlett társadalmak ezt a dolgot gördülékenyen intézik. A modern társadalom azonban kissé hezitál, amikor arról van szó, hogy a legfőbb bűnt miként büntesse. Ez nálunk még azzal is megfejelődik, hogy az igazságszolgáltatás meglehetősen lassú és nehézkes.
A most első fokon elítélt pécsi gyilkos esetében állítólag 4000 oldalnyi perirat gyűlt össze. Ezen azért tessék elgondolkodni, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése 600 oldal, Thomas Manntól a József és testvérei 1500 oldal, Tolsztoj Háború és békéje is megvan annyi. Innen hát a cím, ez már valódi nyűglődés. Vajon van-e ember, aki végigolvasta mind a 4000 oldalt és tudja pontosan, hogy mit tartalmaz, miről szól stb? Ez az eset viszonylag egyszerű, a gyilkost gyorsan elfogták, beismerte tettét, és ezt 4000 oldalon dokumentálják.
Na, de vissza az eredeti kérdéshez! Ha már megvan a tettes, miként büntessük? Olvasóim többsége most azonnal rávágja: halállal. Ez bizonyosan az ősi tabu mélyen az emberi lélekben gyökerező mivolta miatt van. Ez a kérdés a modern társadalom dilemmája, magam részéről hajlok arra, hogy a halálbüntetés nem a legjobb megoldás.
A legnagyobb baj, hogy nincs megoldás, hogy mindig lesz valaki, aki megsérti a megegyezést és ölni fog.
Két nézőpontból is így gondolom. Az egyik, hogy nálunk is volt nem is olyan régen egy eset, amikor olyanokat ítéltek el, akikről később bebizonyosodott, hogy nem ők voltak a tettesek. Ez bizony rendszerhiba, és ezért nem szabad a tévedést véglegesíteni egy kivégzéssel. A másik indok arról szól, hogy a tabu, jelesül az emberölés megszeghető-e társadalmilag, úgymond egyezményesen? Talán nem, bár az a véleményem, hogy mivel a magyar társadalom többsége a konzervatív megoldás, vagyis a halálbüntetés mellett van, ez nem igazán egyértelmű. Ám a büntetés legsúlyosabb formája nem állítható vissza, révén ez uniós követelmény.
Ezzel talán megoldottuk a dilemmát, de mégsem, mert gondoljunk csak a végleges életfogytiglanra ítélt emberre. Vajon hogyan peregnek le a ma 26 évesen elítélt ember napjai mondjuk 76 éves koráig? 18 250 reggel és este úgy, hogy tudod pontosan minden nesz jelentését. Hát, ez is embertelen. Félreértés ne essék, nem sajnálgatom a tetteseket, csak körüljárom a kérdést.
A tabu megsértése a társadalom számára valódi nyűg, és nyűglődés is. A legnagyobb baj, hogy nincs megoldás, hogy mindig lesz valaki, aki megsérti a megegyezést és ölni fog. Naponta találkozunk vele, és lehet, a tükörben is látjuk.
Együtt élni Raszkolnyikovval és vigyázni rá, csak ennyi a dolgunk, s ez nem is kevés.