A holnap a mában gyökerezik!
Habár már lecsengtek az évértékelők, én mégis - kissé megkésve de - visszakanyarodnék hozzájuk. Az aktualitások miatt történt e kis késés, de szerintem érdemes még a témával foglalkozni. Tudjuk, hogy a természet közbeszólt és a védekezés, az emberek mentése előtérbe helyezett minden mást. És ez így volt helyes. Mert bármilyen fontos dolgokról is esett szó, a jövőről, a holnap a mában gyökerezik.
Szemeim előtt egy régi kép jelenik meg. Egy nagypapa a telkén diófát ültet, nagyon jól tudja: a fa már az unokájának fog teremni. Hogy miért jutott e kép a szemeim elé? Az évértékelők idejét éljük, itt tudjuk meg, hogy milyen volt az elmúlt év, és milyen lesz az idei. Szűkebb hazám, Kaposvár évértékelőjén is ott voltam. De erre nem térnék ki. Megtették ezt mások és nagyon egyetértettem minden mondatukkal.
Inkább a fenti címhez kanyarodnék vissza. De, hogy az összefüggéseket megértsük, mégis foglalkoznom kell az évértékelő mondanivalójával. Mert egy az egyben lefedi a blog címét. A város vezetése komolyan veszi, hogy a jövő a mában gyökerezik. Lehetőségeinket számba véve a helyes utat jelölték ki. Beruházás, fejlesztés, célirányosan. Mert meg kell érteni az adottságokat, és a lehetőségeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Mindezt csak közösen vagyunk képesek megcsinálni, de tudom, hogy ez meglesz és az unokáink tapasztalni fogják, hogy az elődök erős gyökerű fát választottak!
Ha ez a város a múltban is az élelmiszeriparból és a mezőgazdaságból élt, akkor most is képes lesz rá. Ha még ehhez hozzátesszük az idegenforgalmat, akkor kész a recept. Természetesen mindezt csak közösen vagyunk képesek megcsinálni, de tudom, hogy ez meglesz és az unokáink tapasztalni fogják, hogy az elődök erős gyökerű fát választottak!
Egy van főleg, mi első helyen reánk magyarokra néz: hazánk minden oldalú megismerése és megismertetése a nagyvilággal. Ha majd e haza szent földjén minden rög ismerve lesz, minden kődarab elmondja, honnan jött, kikkel találkozott: ha minden élő, mely rajta tenyész és mozog, általunk összegyűjtve, a közös rendszerben foglal helyet: ha kitanultuk ege mérsékletét, a nedv- és aszályt hordó fuvalvak viszonyait, ha népei egymásra temetkezett rétegeit felbuvároltuk a legmélyebbig, de kivált a ma élőknek – édes nemzetünknek – nyelvben és tettben nyilatkozó múltját, jelenét a tudomány teljes fényében állítottuk: ez által oly politikai tőkére tettünk szert, melynek keletét legörömestebb ismeri el a művelt külföld. És ím ez a honszeretet a tudományban.
Arany János
