Megbocsátok magamnak. De miért is? Tulajdonképpen mondhatnám, hogy nem haragszom magamra, mert így is van. De ha mélyebben belenyúlok a lelki dolgaimba, akkor találok ott egy s mást…
Minden jobb akart lenni, és minden rosszabb lett - kommentálják az USA Oregon államában azt, hogy hová vezetett a kemény drogok liberalizálása. A valaha tömegturizmust vonzó Portland városából eltűntek a vendégek, miután – ahogy az egyik szállodatulajdonos mondta – „a város valójában egy nyilvános pszichiátria lett.”
Az Európai Parlamentben ismét Magyarország volt a téma. Az ottani, semmittevő képviselők szerint nincs más gond a világon, mint ez a már annyiszor megrágott és eredménytelen pellengérre állítás. Közben Lengyelországot felforgatja az új tuski „reformmozgalom”, a spanyolok fittyet hánynak az alkotmányukra, a német kormány mindent megmozgat, hogy az egyre népszerűbb, migráció-, és háború ellenes Alternatíva Németországért (AfD) nevű pártot betiltassa.
Sokszor hallhatjuk mostanában, hogy legyünk tudatosak. De mi is az a tudatosság? És hogy kell tudatosnak lenni?
Néha a mindennapinak tűnő fogalmak sem annyira egyértelműek, mint amennyire annak tűnnek. Ha azt mondom: tudatosság, mire is gondolok?
Nekem a tudatosság azt jelenti, hogy figyelek magamra. Odafigyelek arra, hogy miképpen reagálok valamire. Odafigyelek az érzéseimre, odafigyelek a cselekedeteimre. Észreveszem például, ha túl hevesen reagálok valamire, ha másképpen csinálok valamit, észreveszem, ha valami nem esik jól. És nem csak odafigyelek, hanem bele is gondolok abba, hogy miért cselekedtem így, miért érzek így. Amikor megtalálom az okát, akkor eldöntöm, hogy ezt legközelebb is így szeretném csinálni, vagy változtatok valamin. Nekem ezt jelenti a tudatosság.
Mostanában sorra kapom a kérdéseket, hogy mi történik Németországban, ahol vasúti sztrájkok, gazdatüntetések bénítják meg az országot. És mint tudjuk, ha Németország billegni kezd, akkor az egész Európára hatással van. A mi tájékunkra meg különösen. A lengyel, a cseh, a szlovák, a magyar gazdaság ezer szállal kötődik a némethez, és ha ott gond van, az nálunk is nagy problémákat okozhat. Érdemes megnézni, hogy mi is a helyzet a Rajna, az Elba és a Duna mentén.
Ha úgy érzed, hogy nem ideális a helyzet, amiben éppen vagy, akkor foglalkozz ezzel az érzéssel.
Először is vizsgáld meg, hogy tényleg te érzed-e így, vagy a környezet hatására alakult ki az érzés benned. Sokszor előfordul, hogy mások mondanak, tesznek vagy éppen elvárnak tőlünk valamit, és ebből alakítjuk ki magunkban azt az álláspontot, hogy ez jó nekünk vagy nem.
Szűk fél év múlva újra választunk. Az EU parlamenti képviselőkre mind a 27 uniós tagországban, az önkormányzati vezetőkre minden magyar településen. Nálunk e két választás egy napon lesz, mert a párbeszédes Szabó Tímeának ezt a javaslatát a parlamenti többség elfogadta. Igaz, azóta az ellenzék azt hajtogatja, hogy a Fidesz galád módon egy napra tette a választásokat, hogy megnehezítse az ellenzék dolgát. Hogy nem a Fidesz kezdeményezte a változást, és a fővárosi listás szavazásra való visszatérést sem, az számukra mellékes.
„A mantra olyan vallásos terminus az indiai vallások, a jóga és a tantrizmus gyakorlatában, amelyről a gyakorlói úgy vélik, hogy spirituális vagy mágikus erővel rendelkezik. Lehet egy szótag, szó vagy rövidebb mondat, ill. szavak sorozata, vallásos szöveg, fohász, varázsige, misztikus mondat, néha rövid költemény. Néhány mantrának szó szerinti jelentése van, míg másoknak nem.” /Wikipédia/
Hogy egy indiai eredetű valami hogyan kerül a mi európai szokásaink közé? És miért írok róla?
Vannak olyan vallási eredetű cselekvések, amelyek teljesen beilleszthetők a mindennapi életünkbe, és megkönnyítik azt. Közben teljes mértékben el lehet tekinteni a vallási részétől. Mert így is működik. Szerintem a mantra is ilyen.
Van, aki a napfordulótól számítja az újév kezdetét, vannak, akik a kínai újév szerint kezdik az évet, de legtöbben a naptári év kezdetét veszik egy új évkezdetnek. De tulajdonképpen bármikor be lehet iktatni egy új kezdetet.
Minden új dolog megkezdése előtt nem árt befejezni a folyamatban lévőt, összegezni a régit, levonni a tanulságokat, és ezt figyelembe véve megtervezni az újat. Én igyekszem így csinálni.
