Politikai veszteségeinkről
Szomorú múlt hete volt a magyar közéletnek. Lemondott Novák Katalin köztársasági elnök. Amennyi hír az okokról kiszivárgott, annak fényében értelmetlen volt ez a visszalépés. Jogilag teljesen alaptalan a lemondás, miután a mindenkori köztársasági elnöknek joga van egy bűnözőnek kegyelmet adni, sőt azt indokolnia sem kell. És itt a bűnöző szón a hangsúly, mert jogerősen elítéltről van szó, hisz kegyelemben csak bűnös részesülhet.
Arról már nem is beszélve, hogy a világon minden kegyelmi döntés megosztja a közvéleményt. Ki ellene, ki mellette érvel. A lemondás oka így döntően politikai kellett, hogy legyen. Novák Katalin – ahogy lemondó nyilatkozatában is elmondta – úgy érezte, hogy ezek után már nem tudja a teljes magyar népességet kellően képviselni. Feltehetően itt az ellene tüntető, minden emberi és morális határt átlépő ellenzékre, a balliberális táborra célzott.
Kár volt ezekre a mindig káoszt kereső politikusokra tekintettel lennie. Novák Katalin nyelveket beszélő, kulturált, jó megjelenésű politikusnő, aki nagyszerű követe volt a világban Magyarországnak. Jól ápolta a nem mindig ideális külkapcsolatainkat. A többség itthon is szívesen tekintett rá. Minden megmozdulásán átütött a családszeretet, az anya, a hazáját szerető ember. Hallottam az ellenkezőjét is, amikor az egyik – a helyzetre rámozduló – kereskedelmi televízióban Kálmán Olga DK-politikus csak „ez a nő”-ként beszélt a magyar köztársasági elnökről. Az ilyen emberek miatt igazán nem kellett volna lemondania. Ők eddig sem tartották Novák Katalint az elnöküknek, számukra mindig csak egy szolgalelkű fidesz-politikus maradt. Ettől a kegyelmi ügytől függetlenül. Az adott – egyébként tavalyi – eset az ellenzéknek nem más, mint egy pompás támadási lehetőség a kormány ellen. Az időzítés – a közelgő választások miatt – egyáltalán nem volt véletlen.
Novák Katalinnal együtt távozott a közéletből a másik emblematikus női politikusunk, Varga Judit is. Ő még igazságügyi miniszterként ellenjegyezte a kegyelmi döntést, és ezért vállalta a felelősséget. Ezokból neki sem kellett volna lemondania, mert jogilag erre semmi nem kötelezte. Miután ő a Fidesz-KDNP európai parlamenti választásokra jelölt listájának a vezetője volt. a lemondása mégis érthető. Négy hónappal a választások előtt az első számú jelölt – okkal-ok nélkül – igen nagy támadási felületet jelentett volna az ellenzék számára. Akiknek ugye a kampánypolitikája már több mint egy évtizede a puszta Fidesz-ellenesség, értelmes választási program helyett. Varga Judit nagyon fog hiányozni az országnak a következő európai parlamentből. Szakértelme, EU-belső ismeretei, politikai gyakorlata, határozott kiállása, nehezen lesz pótolható.
Végső soron sajnálhatjuk, hogy ezekben a nem igazán békés, kedvezőtlen időkben az ország két kiváló politikusát vesztette el. Mindketten bizonyították, hogy nagyon fontos a közéletünk számára, hogy tehetséges női politikusaink is vannak. Utódaiknak nem lesz egyszerű feladata.