„Győzni vagy legyőzetni, de mindig becsülettel“
A sokak által csak Adu bácsiként ismert Adorján József az élet számos területén maradandót alkotott. Az első világháború csatamezőin mutatott kivételes bátorságáért a Tiszti Arany Vitézségi Érmet adományozták részére, amely kitüntetést mindössze körülbelül 100 magyar származású katonatiszt érdemelte ki az Osztrák-Magyar Monarchia többmilliós hadseregében. A civil életben a sport határozta meg mindennapjait. Versenyzőként, edzőként, sportvezetőként és bíróként is mindig azon munkálkodott, hogy dicsőséget szerezzen Kaposvárnak és Somogy Vármegyének.
1894. február 16-án Augusztin József néven látta meg a napvilágot Bród városában. Édesapját Augusztin Istvánnak, édesanyját Murgács Jolánnak hívták.
Gyermekkorát Fiumében töltötte, tanulmányait a polgári, majd a felsőkereskedelmi iskolában folytatta. Nagyon megszerette az úszást, olyannyira, hogy már fiatalon versenyeken indult. Később szüleivel Kaposvárra költözött.
Önként jelentkezett katonai szolgálatra és 1914 őszén bevonult a cs. és kir. „Albrecht Főherceg” 44. gyalogezredhez. Itt harcolta végig az világháborút - 45 hónap frontszolgálatot teljesítve – amely során kiérdemelte a bronz-, a kis- és a nagy ezüst vitézségi érmet is. Miután sikeresen elvégezte a tisztiiskolát az orosz hadszíntérre került, ahol derekasan helytállt egészen 1915. június 2-ig, amikor megsebesült. Felépülése után, decemberben tért vissza az orosz frontra. 1917 tavaszán ismét megsebesült, miután katonáival betört egy orosz állásba. Ezredének parancsnoka „kiválóan ügyes, rendkívül buzgó és minden nehéz vállalkozásra mindig önként jelentkező” katonaként jellemezte. Végül ezredével együtt az olasz frontra helyezték át, ahol a Piave-menti csatában és a Montello hegy elfoglalásában is részt vett.
Rohamszázad-parancsnokként mindig az élen járt, alakulatával sorra rohamozta meg és foglalta el az ellenség megerősített állásait. Az egyik ilyen támadás alkalmával ismét súlyosan megsebesült, immár harmadszor a világháború során. Bátorságával kiérdemelte a Tiszti Arany Vitézségi Érmet.
A világháború után visszatért Kaposvárra és neve rövid idő alatt örökre és elválaszthatatlanul egybeforrt a város és Somogy vármegye sportéletével.
1919. augusztus 14-én vette feleségül Birman Erzsébetet, de házasságukat később felbontották. Gyermekük, Éva 1920-ban látta meg a napvilágot. 1922. augusztus 15-én Budapesten avatták vitézzé Adorján József tartalékos főhadnagyot.
A sportok terén igazán sokoldalú tehetség volt. Megmérettette magát és szép eredményeket ért el súlydobásban, 100 méteres gyors- és mellúszásban, valamint kardvívásban is. Nem csak versenyzője volt a Kaposvári Turul SE-nek, hanem a birkózó szakosztály vezetője is. Ő szervezte és edzette a Tüskevári uszodában az úszókat és vízilabdázókat; olyan kivételes sportolókat készített fel, mint Csik Ferenc, aki az 1936. évi nyári olimpiai játékokon aranyérmet szerzett 100 méteres gyorsúszásban és Lengyel Árpád, aki szintén a berlini olimpián lett bronzérmes a 4 × 200 méteres gyorsváltó tagjaként.
A labdarúgás is közel állt hozzá, játékvezetőként is tevékenykedett. Egy alkalommal ő védte a magyar amatőr labdarúgó válogatott kapuját. Számos birkózó és úszóverseny megszervezője és lebonyolítója volt, ezen kívül előadásokat tartott például a futball taktikáról, vagy a birkózás változó előírásairól. Az Uj-Somogy című lapban sport témájú beszámolókat, cikkeket jegyzett. A Kaposvári Turul SE főjegyzője, ügyvezető alelnöke később pedig ügyvezető elnöke is volt.
A somogyi vármegyeszékhely közkedvelt versmondójaként számos jótékonysági rendezvényen, illetve társadalmi eseményen és összejövetelen szavalt hazafias verseket. Tevékenyen részt vett a bajtársi szervezetek munkájában, például az Országos Frontharcos Szövetség kaposvári csoportjának vezetőjeként.
Két egymást követő évben – 1933 és 1934 – is elnyerte a Bereczky-féle vívóvándordíjat; egy díszkardot és ezzel együtt a „Kaposvár legjobb vívója” címet is. Az aranyveretekkel dúsan ellátott, értékes, régi kardon az alábbi feliratok voltak olvashatók: „Bereczky mester vándordíja Kaposvár legjobb kardvívójának“, illetve a következő jelmondat:
Győzni vagy legyőzetni, de mindig becsülettel.
Ez a szellemiség jellemezte Adorján Józsefet egész életében.
1941. május 21-én házasodott meg újra, feleségét Németh Margitnak hívták. A második világháborút követően igaztalan vádak alapján ötévi kényszermunkára ítélték, de fellebbezése után újra munkába állhatott a kaposvári kórház gazdasági hivatalában.
1953-tól gyakorlatilag haláláig a kaposvári és Somogy megyei úszásoktatás szervezője és vezetője volt. 1954-től a Kaposvári Lokomotív, 1956-tól a Kaposvári Törekvés majd 1960-tól a Kaposvári Hunyadi Vasutas úszóedzőjeként dolgozott. A következő évben a Somogy Megyei Úszó Szövetség elnökévé választottak, később meg is erősítették ebben a tisztségében.
A ’60-as években sakkversenyeken indult, sakk versenybírói minősítést szerzett, 1966-ban a Somogy Megyei Sakkszövetség főtitkárának választották meg.
1976. augusztus 29-én hunyt el Kaposváron, a Keleti temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja ma is ott található.
1978 nyarán rendezték meg első alkalommal az Adorján József országos meghívásos úszóversenyt a kaposvári Csík Ferenc uszodában. A verseny nagy sikert aratott, olyannyira, hogy a mai napig megrendezésre kerül. Halála után húsz évvel, a XV. tiszteletére szervezett úszó-emlékverseny előtt avatták fel emléktábláját a kaposvári uszoda előcsarnokában.
Az ő nevét viseli a 44. Adorján József Területvédelmi Zászlóalj.
Életműve és katonai pályája a közelmúltban került be a Somogy Vármegyei Értéktárba kulturális örökség kategóriában.
Hazaszeretete és bátorsága, valamint a sport számos területén elért eredményei egyaránt követendő példaképpé teszik őt minden generáció számára. Igazi polihisztor volt, aki tehetségével mindig a közösség javát szolgálta. Méltán lehetünk rá büszkék, nem hagyhatjuk, hogy neve feledésbe merüljön.
„A rég meghalt ősök ismét újra élnek, ha nevüket őrzik hálás nemzedékek.”
Forrás:
https://mtda.hu/books/kurtz_geza_a_cs_es_kir_albrecht_foherceg_44_gyalogezred_tortenete_2_adattar.pdf
