Egy évértékelő margójára
Miért szimpatizál és szavaz a magyar választópolgárok többsége a Fideszre? – teszik fel itthon és nyugaton is folyton a kérdést. Hogy lehet, hitetlenkednek az európai média mindentudó okosai, hogy a magyar nép immáron negyedszer egy autokrata pártra, a Fideszre és Orbán Viktorra adja a voksát?
Nem értik, hogy ebben a kérdésükben már benne van a tévedésük is. Ugyanis a magyar polgárok többsége az Orbán-kormányra egyáltalán nem mint autokrata kormányra tekint. Ahogy a kelet-német választók sokasága sem a konzervatív pártokat tartja antidemokratikusnak, hanem a zöldeket és a szociáldemokratákat. Akik rájuk erőltetik – valóban autokratikus, némelykor szinte diktatórikus módszerekkel – az értelmetlen nyugati egyenpolitikát. Benne például a sok elemében kivitelezhetetlen klímaprogramot, a genderezést, a migráció éljenzését, vagy éppen az orosz energiáról való leválás hazugságait.
A szovjet blokkban valaha élt választópolgárok elevenen emlékeznek arra is – a történelmi tudat nem felejt –, hogy diktatúrában, autokráciában pontosan a mai baloldal elődpártjainak, Magyarországon a kádári Magyar Szocialista Munkáspártnak az idején éltek. A ma már széthullott MSZP-sekről, vagy az ugyanebből az örökségből induló DK-s Gyurcsány, Dobrev és a többi balos pártvezetőről az emberek többségének ez az antidemokratikus rendszer ötlik fel – tetszik, vagy nem tetszik. A rendszerváltás utáni szocialista kormányok pedig katasztrofális hibáikkal csak elmélyítették ezt az elutasítást.
1989 óta más, új és életképes párt nem nőtt fel a Fideszen kívül. A rendszerváltás többi, szétesett polgári pártjainak progresszív tagjai is a Fideszben találtak politikai otthonra. Kialakítva egy erős Magyarországot, a magyar nemzetet a politikája középpontjába állító polgári néppártot, egy karizmatikus vezetővel, Orbán Viktorral. A Jobbiknak, az LMP-nek lett volna talán lehetősége felsorakozni a Fidesz mellé, de karakter nélküli vezetőik, az ide-oda táncolásuk sora végül lenullázta őket is.
A még újabb alakulatok – a Momentum és társai – pedig még a múltat sem testesítik meg, a jelenből is csak a nyugat-majmolást ismerik. Míg a DK-nak legalább a Kádár-kori nosztalgiából megmaradt egy internacionalista érzelmű szűk szavazóbázisa, addig az újaknak csak egy nagyvárosi, pár százalékra elég választóréteg drukkol.
Aki Magyarországon él, és nem e gyenge ellenzék elkötelezett híve, az egyáltalán nem érti, hogy mitől élne ő autokráciában, ki és miben gátolja őt a szabadságában. Ahogy tette ezt annak idején keményen a kádári szocializmus. Ma nyugodtan élheti minden magyar a maga kialakította, dolgos életét. Nincs kolbászból, de gumibotból sem a kerítés. Ha egyszer ezt megértené a más, szerencsésebb történelmi környezetben felnövő nyugati ember, politikusaik és médiájuk, akkor értenék, hogy miért kap minden választáson többséget a Fidesz. Ha nem a felsőbbrendűség vezetné őket már a kérdésfeltevésüknél is, még szebb lenne európainak lenni itt, a Kárpát-medencében.