Tükör

A tükör egy olyan felület, amiben megláthatjuk magunkat. Leginkább olyannak mutat, amilyenek vagyunk. Vagyis megmutatja az igazi arcunkat.

Sok minden működhet tükörként. A fürdőszoba tükre, kirakatüveg, víztükör, vagy bármilyen fényes felület, amelyben megpillanthatjuk magunkat. Az emberek is lehetnek tükrök. Megláthatjuk magunkat a csillogó szemükben, vagy akár egyes cselekedeteikben is magunkra ismerhetünk.

A kérdés az, hogy bele merek-e nézni a tükörbe? Merek-e szembenézni az igazi önmagammal, a hibáimmal és az erényeimmel együtt? Vállalom-e azt, hogy szembenézek az igazi önmagammal?

Nézhetek úgy is a tükörbe, hogy becsukom az egyik szemem, vagy akár mindkettőt. Vagy oda se nézek. De a tükörkép akkor is engem mutat, legfeljebb nem látom.

Ha már bele merek nézni, akkor láthatom, milyen vagyok. Lesznek olyan dolgok, amik nem tetszenek magamon (magamban). Az viszont, hogy teszek-e valamit ezeknek a megváltoztatására, az már csak rajtam múlik… És most nem csupán a külcsínyre gondolok.

Ha mélyebben belenézek a tükörbe, belenézek a saját szemembe, akkor megláthatom még azt is, ami legbelül van. És bizony, ebben is rejtőzhetnek olyan elemek, amelyeken szeretnék változtatni. Mert csakis rajtam múlik.

Én szoktam tükörbe nézni. Nem mindig vagyok megelégedve a látvánnyal, de vállalom magamat, és jóban vagyok a tükrökkel. Segítenek rámutatni arra, hogy mi az, amin változtatni lehet.

Te szereted a tükröket? Jóban vagy velük?