Különös plakátok kerültek a magyar utcákra. Az USA követsége gondolt arra, hogy "Ruszkik haza!" felirattal ébreszti fel a magyar békepártoló népet. Cél: beállni az amerikaiak által diktált háborús sorba. Nehéz megítélni, hogy a nagykövetség valójában miért vette kölcsön az 56-os pesti srácok falfirkáját, Ukrajnát is belekeverve – pontosabban összekeverve –, a magyar forradalommal.
Szerintem a megfelelő állapot az, amikor saját magam tudok lenni.
A megfelelő állapot egy fajta lelki egyensúly. Egy harmónia, egy nyugalom, egy belső béke, ami bennünk alakul ki. Egy olyan állapot, amikor összhangba kerülünk azzal, akik ténylegesen vagyunk. A megfelelő állapot az, amikor észrevesszük magunkban az Istent.
Nagyszombat van. A csend ideje. Próbáljuk meg ezt a csendet most kicsit másképpen megélni.
Ne az legyen a legfontosabb része, hogy mit eszünk, vagy nem eszünk ma. Legyen inkább első a befelé fordulás, az elcsendesedés.
Zárkózzunk el a külső hatásoktól, és nézzünk magunkba. Halljuk meg a lelkünk szavát. Térjünk vissza a nyugalmi állapotunkba. Tegyünk félre minden aggódást, minden megfelelni akarást. Legyünk önmagunkkal.
Nem panaszkodhatunk témaszegénységre. Sok jó hír is van, de a sajnos-oldal is gazdag. Ez utóbbiak közül nagy hiba Ukrajna álságos felfegyverzése. Álságos, mert kapnak is, meg nem is. Megy annyi tank, lőszer és egyéb, hogy harcolni tudjanak, hogy meghalhassanak. Győzelmi esélyük még az éppen leszállított 14 német tankkal sincs. Az ukrán vezetés még mindig Krím visszafoglalásáról álmodozik, mintha a saját népének élete semmit sem számítana. Oroszországot – most, hogy Kína mellé állt – soha nem fogják legyőzni.
A mindennapjainkban elég sűrűn használjuk ezt a négybetűs szócskát, miközben észre sem vesszük, hogy mennyire uralkodik felettünk.
Mire is gondolok? Fel kell kelnem, be kell vásárolnom, dolgoznom kell, ki kell takarítanom, stb… Folyamatosan a kell szócskával párosítjuk a céljainkat, és ez valamiféle kényszerérzetet ébreszt bennünk. De ha jobban belegondolunk, semmit sem kell. Mindent a saját akaratunkból teszünk meg.
Hosszas várakozás után érkezett. Végigsiklott a folyók felett, körbejárta a tópartokat. Lehellete nyomán feléledtek a rétek. Lassan felkúszott a hegylábakon, benézett az erdőkbe, felébresztette a korai virágokat az aljnövényzettel együtt. A tisztásokat is zöldre varázsolta. A gyümölcsösök korán ébredő fái virággal ünnepelték jöttét.
Nézem az orosz-ukrán háború egyre kegyetlenebb képeit, és folyton Marlene Dietrich világhírű sanzonja jut eszembe. A címben szereplő dalt Mezei Mária borzongatóan szép előadásában magyarul is meg lehet a youtube-on hallgatni. Hihetetlen, hogy újra aktuálissá vált ez a dal. Minden, amiről énekelnek, a szemünk előtt játszódik le. Menekülő asszonyok, halott katonák, sírok, keresztek, porig rombolt városok.
Mi lenne, ha egy nap mindenki pozitívan ébredne?
Mi lenne, ha egy nap csak a jelenre koncentrálnánk?
Mi lenne, ha egy napra félre tennénk gondjainkat?
Mi lenne, ha egy nap csak bizalommal fordulnánk a világ felé?
Mi lenne, ha egy nap a hírek csak jó eseményekről szólnának?
Mi lenne, ha egy nap csak szeretettel gondolnánk a többi emberre?
Mi lenne, ha egy nap ki is mutatnánk a szeretetünket?
Mi lenne, ha egy nap türelmesek lennénk és megértőek?
Mi lenne, ha egy nap örülnénk mások jókedvének?
Mi lenne, ha egy nap örülnénk mások sikerének is?
Mi lenne, ha egy nap örülnénk annak, ami éppen van?
Mi lenne, ha egy nap félretennénk a panaszkodást?
Mi lenne, ha egy nap csak a szépre figyelnénk?
Mi lenne, ha egy nap csak azt tennénk, amit szívünk diktál?
Mi lenne, ha egy nap csak magunkkal foglalkoznánk?
Mi lenne, ha mindig mosolyognánk?
Vajh’ mi lenne…
A szabadság itt van a levegőben. Felszívjuk magunkba, és felébred bennünk a szabadságvágy. Mert szinte mindannyiunkban ott bujkál a szabadságvágy.
De mit is jelent a szabadság? Igazából ezt nehéz lenne definiálni, hiszen mindenki más területen szeretné érezni.
A címet a Die Welt német laptól kölcsönöztem. Az újság Hont Andrással, az ismert magyar balliberális újságíróval készített interjút. Nem véletlen, hogy ezt a honti mondatot emelte ki a beszélgetésből a szerkesztő. Szokatlan, hogy egy ellenzéki így beszél az ellenzékről. Ahogy az is, hogy az ellenzékről az a véleménye valakinek, hogy a legtisztább az lenne, ha nem is létezne. Mert – fejti ki Hont – a politika elsősorban a döntési kompetenciáról szól. És az Magyarországon csak a Fidesznek van. Az ellenzékünk – mondja ironikusan – ha meg is akarna fogalmazni valamit, akkor biztosan a komputerén a szóköz billentyűt nyomná le, közben beledöntené a kóláját a billentyűzetbe, majd ijedtében beleverné a fejét a monitorba, ez elektromos kisülést okoz, amitől a végén még a ház is leég.