Amikor változol

Az életünk során többször érkezünk fordulópontokhoz, amikor úgy érezzük, hogy valamin változtatni kellene a boldogságunk érdekében.

A legegyszerűbb módja ennek, ha önmagunkat változtatjuk meg. Először keressük meg magunkban azt a tulajdonságot, érzést, vagy bármit, ami már idejét múlta, és próbáljunk változtatni rajta.

Ha ez sikerül, akkor érdekes dolgok történhetnek, és egy idő után észrevehetjük azt is, hogy nem csak bennünk jött létre változás. 

Európában nincs nyugalom

A hatalomhoz való ragaszkodás nem ismer határokat. Spanyolországban például magasan győztek a polgári erők, mégis a szociáldemokrata Sanchez tudott kormányt alakítani. Ő ugyanis a hatalma megtartásáért képes volt a katalán szeparatista pártnak egy kemény adósság-elengedést, kedvező nyelvtörvényt és a lázadóknak teljes amnesztiát ígérni. Hogy ez ellenes a spanyol alkotmánnyal, az abszolút nem zavarta. A politikai hangulatra jellemző, hogy amikor a spanyol király megnyitotta az új parlament ülését, a katalán és a baszk pártok kivonultak a teremből, mondván, hogy nekik nincs királyuk. Sanchez kiábrándító politikai alkui érdekes módon egyáltalán nem zavarják az Európai Uniót. Nekik a lényeg, hogy balliberális legyen a kormány. 

Az élet olyan

Ahogy így megérkeztek a fagyosabb reggelek, eszembe jutott, hogy az élet is pont olyan, mint egy korcsolyapálya…

A korcsolyapályán egyesek piruetteznek, magasba szökellnek és jégtáncot táncolnak, mások meg nyílsebesen siklanak előre. A jégen is lehet egyensúlyozni, könnyedén siklani, de lehet csetleni-botlani és a végén elterülni. Pontosan úgy, mint az életben.

Faeser és Michel Magyarországon

A német belügyminiszter, a szociáldemokrata Nancy Faeser – a V4-ek és osztrák kollégája társaságában – ellátogatott a héten a magyar-szerb határra, a hírhedt kerítésünkhöz. Az izraeli-hamasz háború kitörése óta ugyanis a nyugati politikusok rádöbbentek, hogy – sok egyéb negatívum mellett – az antiszemitizmust is importálták az országaikba. És Németországban ez a legkényesebb kérdés. Valamit kell lépniük migránsügyben, ha nem akarják hosszútávon eltékozolni az országukat. 

Szakíts időt!

Ahogy fejlődik a világ, úgy gyorsul is. Ugyanúgy, ahogy a mai számítógépek sokkal kevesebb idő alatt sokkal több feladatot meg tudnak oldani, mi, emberek is ezt próbáljuk elérni. Minél rövidebb idő alatt minél több mindent megoldani, teljesíteni, megélni. 

De ez hova vezet? 

Katonák, képviselők, talibánok

Az orosz-ukrán háború kitörése óta az ENSZ adatai szerint 6,3 millió ukrán hagyta el az országot. Európában vannak, döntően Lengyelországban és Németországban. Legtöbbjük nő, akik gyerekeikkel menekültek el. A háború kimenetelére ellenben nagyobb hatással van az a mintegy 650 ezer katonakorú férfi, akik kifejezetten a besorozás elől hagyták el Ukrajnát. Zömük képzett szakmunkás, akik Lengyelországban munkát is találtak. Németországban 190 ezer katonakorú ukrán férfi él. Közülük kevesen dolgoznak, segélyből élnek. 

Érzések nyomában

A mindennapi életünk minőségében kiemelkedő szerepet játszanak az érzéseink. Bár ez ritkán tudatos, de tulajdonképpen az érzések uralják és alakítják olyanná az életünket, amilyen. 

Azt mindannyian tudjuk, hogy mennyire meghatározó tud lenni az, hogy egy helyzetben hogyan érezzük magunkat. Mégis kevés figyelmet fordítunk az érzéseink tudatos megélésére. A „hogy érzed magad?” kérdésre adott válaszunkban többnyire valamilyen jelzőt társítunk az érzéshez. Leginkább csak annyit, hogy jól vagy rosszul. De az érzéseket meg is lehet nevezni! Lehetünk elégedettek, boldogok, vidámak, vagy éppen frusztráltak és dühösek. Lehetünk elégedettek vagy elégedetlenek, de például félelem, harag, szeretet, és rengeteg féle más jó és rossz érzés is lakozhat bennünk. Ráadásul ezeknek milliónyi árnyalata is létezik. Ezért időbe telik, mire megtaláljuk, hogy pontosan melyik is uralkodik felettünk az adott pillanatban.

A plüssmacitól a gyerekrablásig

Az illegális migráció megállításának az „alfája és az omegája a hitelesség, és igen, a saját határunknál az elrettentő képesség. Virágcsokorral és plüssmacival ez nem megy.”

Berlini nagykövetünk, Györkös Péter írta a fentieket a Die Welt tekintélyes német lapban. Györkös nem kertel, bemutatja az illegális migrációs helyzetet, mint a már fegyveres veszélyt is hozó jelenséget. Számunkra nem új, amit a nagykövet úr a német olvasók elé tár. Az ellenben meglepő, hogy a Willkommenskulturon szocializálódott németek hogyan reagáltak a cikkre. Jegyzetünk írásáig 1179 kommentárt fűztek az íráshoz (ez magasabb az átlagosnál), abból 1132 tökéletesen egyetért nagykövetünkkel. Nem csak egyetértenek vele, hanem kifejezetten dicsérik a gondolatait és a magyar megoldást. Igen, az idők – ha lassan is – de a német polgároknál is változnak.

Valahol otthon lenni

Mindenki születik valahova. A régi világban a legtöbb ember ott élte le az életét, ahol született, és ahol felnőtt. Ma már sokan élnek a választás lehetőségével, és messze költöznek attól a helytől, ahol születtek, mert ott sokkal jobban érzik magukat. Vannak olyanok is, akik viszont csakis ott tudják elképzelni az életüket, ahol felnőttek.

Német-magyar: mélyponton

A Nézőpont Intézet a napokban közzétett egy közvélemény-kutatást, amelyben megállapította, hogy a német-magyar kapcsolatok az utóbbi évtizedekben még sohasem voltak ilyen mélyponton. Értsük ezalatt az ország és a magyar politika német megítélését. Mert a gazdasági kapcsolataink semmit nem gyengültek. Az itt működő német cégek több mint 80%-a jól érzi magát, elégedett a magyar viszonyokkal, a magyar munkaerővel, annak felkészültségével. Úgy tűnik, a vállalatokat, cégeket nem nagyon érdekli a német közvélemény, és különösen nem a német politikai és médiaelit országunkról alkotott sötét képe. Nem foglalkoznak azzal, hogy van-e a magyar bíróknak elég szobája, vagy demokráciadeficit van, avagy sem. A cégekre – legyen az magyar vagy német – amúgy sem a nagy belső demokrácia a jellemző, ott a fegyelem és a letett munka számít, és nem az, hogy mekkora a vállalat falain belül a demokráciahányados.